Vissza
Édes tizenhét éves
2016.12.16. | Burai László
1999-ben sok dolog történt a világban, az év elején vezették be az eurót, a világ megismerte Monica Lewinsky nevét, Lance Armstrong először nyerte meg a Tour de France-t, elbúcsúztunk Doug Rosstól a Vészhelyzetben, és bemutatták a Bluetooth technológiát.
Ezek mellett egészen más jelentőséggel bír az, hogy ebben az évben felépült az Oremus borháza is Tolcsván, a ’99-es évjárat volt az első, amit már itt készítettek. A pince aszúkoncepciója is ekkorra alakult ki, azóta is hasonló elvek mentén készül minden olyan évben, amikor erre a természet lehetőséget ad.A borvidék egyik meghatározó birtoka 1993-ban jött létre, ekkor a Vega Sicilia tulajdonosa, az Álvarez család vásárolt 40-50 hektárnyi területet. A rossz állapotban lévő ültetvényeket nagyrészt újratelepítették, felújították, ugyanígy a birtokhoz tartozó épületeket is, illetve új feldolgozót építettek. A területek mára 115 hektárra növekedtek, a legtöbb Tolcsva közelében van, de összesen 6 település 13 dűlőjében dolgoznak, változatos talajösszetétel mellett.
A viszonylag hosszú felvezetés is jelzi, hogy komoly borról lesz most szó, az adventi időszakban futó #KoccintsAszuval kampány keretében az Oremus 1999-es 5 puttonyos aszúját bontottam ki. Nézegettem egy darabig, gondolkoztam, hogy milyen alkalomhoz vagy desszerthez lehetne esetleg párosítani, de végül egy hétköznapot tett színessé. Jó lenne persze, ha a szürke hétköznapokat aszúval vidíthatnánk fel – erre azért kevés pénztárcának van lehetősége –, de legalább karácsonykor engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy a világ legjobb édes borával koccintsunk!
De vissza a borhoz! 1999 kiváló aszús évjárat volt, néhányan még azt is megkockáztatják, hogy a 20. század legjobbja. A pincészet szerint ez az egyik legszebben érő és komoly érlelési potenciállal bíró boruk, ami szépen példázza a klasszikus tokaji értékeket: a közel 150 gramm maradék cukor mellett a 11 gramm/liter sav egyensúlyt ad. A bor 70% furmint és 30% hárslevelű felhasználásával készült, az aszúszemeket 2 napon keresztül áztatták erjedő mustban. Ezt követte az egyik legfontosabb újítás, 100%-ban új (zempléni) tölgyfa hordóban erjesztették. Az ezt követő fahordós érlelés további 3 évig tartott, a bor végül 2002-ben került palackba.
Mély aranyszín, hosszan el lehet gyönyörködni benne. Finom palackbuké elsőre, de ez hamar eltűnik. Komplex, gazdag illat, aszalt sárgabarack, füge, trópusi gyümölcsök, ananász, gomba, finom toast és pörkölt cukor, vanília, narancshéj, méz. Igen, ennyi minden simán benne van, néha az az érzésem, hogy végtelen, hiszen újabb és újabb illatjegyek bújnak elő. A korty krémes, vastag, mindemellett a savainak köszönhetően hihetetlenül élő. A sárgabarack a legmarkánsabb, koncentrált formában találkozunk vele, de mellette a fekete tea, a méz és a trópusi gyümölcsök is meghatározók. Hosszú percekig érezhető még a szájban, azt kívánom soha ne érjen véget… Fantasztikus élmény, 15 éven túl is élettel teli, kifejezetten lendületes, elegáns bor!
Ezúttal is igaznak bizonyult a tétel, miszerint a spontán dolgok jól sülnek el, a bor tökéletesen működött az előző nap sütött mákos-narancsos kuglóf utolsó szeleteivel. De biztos vagyok benne, hogy a karácsonyi asztalon akad majd más is, amivel ugyanilyen remekül harmonizál.
Kapcsolódó írásaink:
Történelem, fenékig! 1. rész – 150 év történelme 9 tokaji aszú cseppjein keresztül
Történelem, fenékig! 2. rész – 150 év történelme 9 tokaji aszú cseppjein keresztül
Euforikus pillanatok – Szik Mátyás a történelmi aszúkóstolóról
Aszúkisokos – amit az aszúról tudni kell
Aszú az asztalon – bor-étel párosítások
