Vissza
Kékfrankosok, kadarkák
2020.10.29. | Csepe Erika
A fűszerességéről híres kadarka és a sokarcúságáról nevezetes kékfrankos volt a főszereplője a BorJour legutóbbi rendezvényének. A Hotel Nemzetiben tartott kóstolón húsz pincészet mutatta be borait a budapesti közönségnek...
A kadarka ideális gasztrobor, a legtöbb magyaros fogáshoz tökéletesen illik, a kékfrankost pedig talán sokszínűségével lehetne leginkább jellemezni. Arról, hogy mennyire szerethető két fajtáról van szó, ismét megbizonyosodhattunk a Borjour legutóbbi rendezvényén, ahol kilenc borvidék 20 borászatának boraival találkozhatott a közönség.
Abban talán a legtöbb borász egyetért, hogy a kékfrankosban kóstolható ki legtisztábban a termőhely. Hihetetlenül érzékenyen reagál az adott környezetre, a talajra, valamint a mikroklímára és természetesen az eljárásra is. Annyira sokféleképpen lehet előállítani, hogy nehéz néhány karakterjeggyel körülírni, milyen is a tipikus kékfrankos bor. A gazdák szeretnek vele foglalkozni, ez meglátszik abból is, hogy az egész ország területén termesztik, több mint 8 ezer hektáron. Nemcsak önállóan palackozzák, de házasítások kedvelt alapanyaga is. Fő alkotója például az egri és a szekszárdi bikavérnek.
Villány és Eger
(1).jpg)
„Ha lenne villányi bikavér, ez a bor lehetne az” – így mutatta be 2019-es, Pír nevű vörösborát Bakonyi Péter borász. Szerinte ez a bor a fűszerekről szól, ami nem véletlen, hiszen a házasítás 50 százalékban tartalmaz kékfrankost, 30-ban cabernet franc-t és 20 százalékban portugiesert. A Siklóshoz közeli Hidegkút-dűlőben termett a szőlő, a bor tartályban erjedt és érlelődött fél éven át. Meglepően sűrű, ugyanakkor gyümölcsös is, főként a piros bogyósokat érezni a kellemes fűszeresség mellett. A házasítás összetétele, a fajták aránya egyébként évről évre változik ebben a borban, a végeredményt az adott év időjárása, a gyümölcsök minősége határozza meg.
.jpg)
A Pír után aztán megtapasztalhattuk azt is, hogy mennyire sokrétű fajta a kékfrankos. Nincs abban ugyanis semmi meglepő, ha egy 2019-es tétel friss és üde, ám az már tényleg nem mindennapi, ha egy kékfrankos ötéves korában is még szinte gyerek. Pedig a Havas & Tímár pincészet 2015-ös Kékfrankosa pont ilyen, nem véletlen, hogy még nem is került forgalomba. Hosszan érlelhető vörösöket épp Villányból várnánk, ez azonban Eger ikonikusnak számító hegyéről, a Nagy-Eged szoknyájáról érkezett. A magyarázat azonban rendkívül egyszerű: a meszes talaj plusz savasságot kölcsönöz a bornak, ráadásul a pincészetnél hosszú héjon erjesztéssel és kizárólag 225 literes hordókkal dolgoznak, melyekben a borok általában 18-24 hónapot töltenek. Az eredmény egy testes, markáns savgerincű bor, melyből még a 2014-es évjáratú is fiatalnak tűnt. A 2012-es évjárat van most a csúcson, fantasztikus is volt kóstolni, ám üröm az örömben, hogy ez már elfogyott a boltok polcairól, így ha szeretnénk a pincészet különös kékfrankosaihoz hozzájutni, a 2014-eseket kell keresnünk a kisebb kereskedésekben.
.jpg)
A ménesi Kolna
Ez utóbbihoz hasonlít Balla Géza 2016-os Kékfrankosa is, melyhez a szőlő a Ménesi borvidék legöregebb kékfrankosültetvényéről került a borba. A bor testes, gyümölcsös és fűszeres is egyszerre, szinte biztos, hogy Sziklaborként lesz majd elérhető. A Sziklabor-sorozatot még 2009-ben vezették be, a magasan fekvő, köves területek adják ezeket a gyümölcsöket, a borok pedig 40-50 mázsa/hektár hozammal készülnek. A sziklaboros tételek között található kadarka is, mely komplex és elegáns is egyszerre, ám a rendezvényen nem azzal, hanem új, Kolna névre keresztelt 2018-as kadarkájával volt jelen a pincészet. A Selection néven futó borcsaládjuk mostantól Kolna néven megy tovább. (A kolna nem más, mint fafaragásokkal díszített présház, mely nagyon jellemző a Ménesi borvidéken. Ezeknél a házaknál nemcsak a borokat készítették, de sokszor a mulatságokat is ott tartották.) A bor amúgy hihetetlenül gyümölcsös, sokkal testesebb annál, mint amit a kadarkáknál megszokhattunk. Spontán erjesztéssel, ászokhordós érleléssel készült.
Best buy és dűlős kadarka Szekszárdról
.jpg)
És ha már szóba kerültek a kadarkák, nem hagyhatjuk ki a Szekszárdi borvidéket sem, hiszen az ország kadarkáinak mintegy negyede itt található. A borvidéken működik a Pálinkás Pincészet, melyet azért kell feltétlenül megemlíteni, mert bár nevük kevésbé ismert a szekszárdi borászatok között, olyan fantasztikus kadarkával és kékfrankossal rukkoltak elő ezen az estén, hogy öröm volt náluk időzni. 2019-es kadarkájuk szintén a testesebbek közül való, köszönhetően ez a 2-3 hetes héjon áztatásnak. A bor hihetetlenül bársonyos, gyümölcsös és fűszeres is egyszerre, a korty melegítő, ám még viszonylag magas alkoholja (14%) sem zavaró egyáltalán. Ami talán a legmeglepőbb ennél a tételnél, az az ára. A pincészetnél lehet megvásárolni 1500 forintért, és ezzel egyértelműen kiérdemelték a best buy kategóriát, hiszen ilyen minőséget ennyiért sehol máshol nem kapni.
.jpg)
Ha pedig épp Szekszárdnál kóstol kadarkákat az ember, muszáj „betérnie” Kadarka Manhez, vagyis ifjabb Heimann Zoltánhoz is, mert nincs olyan kérdés a fajtával kapcsolatban, amire ő ne tudná a választ. Ami talán újdonság náluk, hogy új címkével dűlős válogatásuk is van már kadarkából és kékfrankosból. 2019-es Kadarkájuk egyébként éppen olyan, amilyet az ember a fajtától vár: könnyed, üde, illatában meggyes, cseresznyés és pirospaprikás is egyszerre, alacsony alkoholtartalmával imádnivaló szomjoltó, ideális gasztrobor. Tipikusan az, amiből egy pohárral sosem elég. Hasonló élmény kóstolni Bati Kereszt Kékfrankosukat is. Ez az a dűlő, ahonnan minden évben utoljára szüretelnek, hiszen – északi fekvésű területről lévén szó – itt érik be legkésőbb a termés. 2018-ban nagyon gyümölcsös kékfrankost készítettek innen, szelídet, behízelgőt, gyorsan fogyót. Derítetlen, szűretlen borról van szó, a borász szerint mindezzel az volt a céljuk, hogy a bor a dűlő adottságainak köszönhetően legyen különleges, ne a borászati eljárás miatt.
Meglepetés a Mátrából
.jpg)
És ha a kadarkánál nem lehetett kihagyni Szekszárdot, akkor bizony a kékfrankosoknál sem lehet megkerülni a Mátrát, hiszen a korábbi kóstolókon már kiderült, hogy igazán izgalmas borok születhetnek onnan ebből a fajtából. A gyöngyöspatai Hoop Wines 2018-as Violet nevű kékfrankosa is jó példa erre. Amint kitöltjük a pohárba, azonnal megértjük, miért kapta ezt a nevet a bor, hiszen a párhuzam egyértelmű. Illatában is ilyen folytatás fogadja az embert: már nem piros bogyósok, hanem a szeder és az áfonya dominálnak, ízében szintén zamatos, telt, ugyanezek az érett gyümölcsök jönnek, és rengeteg fűszer persze. Nagyon érett alapanyagból készült, puha tanninjai, remek savai és viszonylag magas alkoholja miatt érdemes eltenni is belőle, és néhány év múlva újra megkóstolni. Most is lebilincselő, de biztosra vesszük, hogy ha tovább mélyül, csak szebb lesz.
Fotó:
Papp Zoltán
Csepe Erika
