Tokaj, ahogy a felvidéki fiatalok látják

A rendszerváltás után a Felvidéken is népszerűvé vált a kulturált borfogyasztás és a sokéves hagyományokra épülő szőlőművelés, borkészítés. A magyarlakta régiókban egyre több figyelemre méltó tétel születik, a természeti adottságok, a kiváló környezet és a szorgalmas munka eredményeképpen számos pincészet készít szép borokat. Biztató, hogy a családi vállalkozások megerősödésének köszönhetően a fiatalabb nemzedék is egyre nyitottabban kóstol, tudják, hogy a bor nem csupán alkohol, hanem annál sokkal több: hagyomány, tudás, életszemlélet és összetartó erő. Annak ellenére, hogy tapasztalataink szerint a bor megbecsülése a fiatalok körében is megnőtt, talán a sokéves elszakítottság miatt ezen a területen is kevesebbet tudunk egymásról: csak felszínesen ismerjük a híres magyar borvidékeket, így Tokajt is.

Kóstolgatás közben több huszonéves fiatallal is alkalmunk nyílt beszélgetni, és mivel azt tapasztaltuk, hogy értő és érzékeny módon közelítenek a borokhoz, megkértük őket, hogy segítsenek nekünk egy rögtönzött felmérés elvégzésében. A kapott eredmények a fentebb összefoglalt véleményt támasztják alá, de most nézzük részletesebben!

A „közvélemény-kutatásban” tíz felvidéki magyar fiatalt kérdeztünk meg Tokajról, a tokaji borokról. A válaszadók 20-30 év közötti fiatalok voltak, fele-fele arányban férfiak és nők, mindannyian borkedvelők. Többségük Révkomáromban vagy a város környékén él, de volt olyan résztvevő is, aki Szepsiből származik.

Arra a kérdésre, hogy hallottak-e már valaha Tokaj-Hegyaljáról, mindenki igenlő választ adott, ám csupán néhányuk járt ott és kóstolt a helyszínen tokaji bort. Az egyik résztvevő még azt is megemlítette, hogy hajdanán, amikor a felvidéki Szepsi nevű kisváros még Magyarország része volt, Lengyelország felé Szepsin keresztül szállították a tokaji borokat. Az értékes ital nem csupán élvezeti cikknek számított, az eszenciát a gyógyászatban is használták, pozitív hatásait a gyógyszerkönyvek is említették.

Bár a megkérdezettek többsége nem járt még Tokajban, számos jól működő borászatról, pincészetről hallottak, legtöbben a Sauska Borászatot, Szepsy Istvánt vagy például a Kikelet Pincét említették. Szinte mindenki azt mondta, hogy szívesen kóstol és vásárol tokaji borokat, mert vonzónak találják a különlegességük és a jó minőségük miatt, és a kóstolások során nem voltak rossz élményeik. Tokaj leghíresebb borai, az aszú és a szamorodni mellett a száraz furmintot és a hárslevelűt említették; úgy vélik, hogy mindenki ezekkel a borokkal azonosítja leginkább a borvidéket, azt viszont már nem tudják, hogy miként készülnek a világszerte ismert borkülönlegességek, és hogy pontosan miért annyira egyedi a tokaji aszú.

Az árakkal kapcsolatban pozitívan nyilatkoztak: ha figyelembe vesszük a hagyományokat, a szakmai tudást és a borok minőségét, véleményük szerint egy palack tokaji bor nagyon megéri az árát, sőt egyik-másik lehetne drágább is.

Elgondolkodtató kérdés merült fel azzal kapcsolatban, hogy Tokajnak az édes vagy a száraz borban van-e nagyobb sikere, mert mindkét típus jellemző ezen a borvidéken. A válaszadók többsége úgy látja, hogy Tokaj édes borai egyediek és megismételhetetlenek.

Az egyik megkérdezett határozottan úgy gondolja, hogy sajnálatos módon nincs egységes koncepció a tokaji borok forgalmazása mögött. Ezeknek a ritkaságoknak a világ élvonalába kellene tartozniuk, de a megfelelő marketing hiánya ezt még nem tette lehetővé, pedig a területnek minden adottsága megvan hozzá. Szerinte ez összefüggésben lehet az ország helyzetével is, mert a kisebb országokat kevésbé ismerik a nagyvilágban.

A felmérésben részt vevő fiatalok úgy látják, hogy a rendszerváltás után még nagyon kevés borászat működött Tokajban jó színvonalon, s a kínálat is jóval szerényebb volt, ám a borvidék mindig is Magyarország legismertebb bortermő régiója volt, és meghatározó szerepet játszott a magyar borkultúra formálásában. Az utóbbi években a minőség egyre jobb, a kínálat egyre szélesebb, csak az a baj, hogy kevesen tudnak róla.

Bízunk benne, hogy kis közvélemény-kutatásunk eredményeként, ahogyan a magyar–magyar kapcsolatok erősödnek majd a jövőben, úgy alakul ki a felvidéki magyar fiatalokban is az igény egymás alaposabb megismerésére, és ez alól közös nemzeti kincsünk, Tokaj sem lesz kivétel.