Vissza
Százéves tőkék bora
2021.05.27. | Szabó Edit
A szekszárdi Vida Családi Borbirtok Bonsai nevű kadarkája százéves szőlőtőkék terméséből készült. Az ültetvény maga a csoda, a bor nemkülönben. Szabó Edit jegyzete…
Láttak már százéves szőlőtőkéket? A karnyi vastag, göcsörtös ágak méltóságot és biztonságot sugároznak, mégis van bennük valami esendőség. Árvay János tokaji borász egyszer régen azt mondta, mindig meghatódik az öreg tőkék láttán. „Nézd meg, olyan, mint nagyanyám keze. Cserzett, eres, de valahogy mégis van benne erő.” Ez jutott eszembe, amikor Vida Péter elvitt egy szekszárdi dűlőtúrára, és megmutatta az öreg kadarkákat a Lisztes-völgyben. A Hladics-féle ültetvényt 1920-ban telepítették, és még mindig élnek, levelet hajtanak, gyümölcsöt nevelnek a vénséges vén tőkék.
Tényleg nem lehet meghatottság nélkül rájuk nézni. Akkor azt mondtam, úgy ölelik a karót, ahogyan a nagyon öreg emberek szorongatják a botot, támaszt, biztonságot keresve. Március vége volt, nemcsak levél nem volt az ágakon, még a rügyek se bújtak elő, mégis érezni lehetett, ahogyan a kívülről szinte száraznak tűnő ágak belsejében áramlik az élet. Különleges atmoszférájú az a hely, a környező dombhátakon sorakozó piros cserepes házakkal, a napsütötte völgyekkel, a kertjüket, földjüket, állataikat gondozó emberekkel. Ha látjuk, már nem is meglepő, hogy errefelé csodák születnek.
.JPG)
Az egyik csoda éppen Vidáék bora, az öreg tőkék terméséből készült kadarka, amely a keresztségben a Bonsai nevet kapta. És hogy miért? Nagyon szép a történet.
Néhány éve meglátogatta Vidáékat egy japán borkereskedő, akit szintén dűlőtúrára vittek, akárcsak engem, és nála is a Lisztes-völgy volt az első állomás. Amikor a százéves tőkéket meglátta, azonnal kipattant az autóból, és bonsai! bonsai! felkiáltással rohanni kezdett feléjük. Később kiderült, hogy a bonsai növényeket féltő gonddal nevelik, óvják a japánok, és az idős emberek mint legféltettebb kincsüket hagyják az unokáikra azt a fácskát, amit egész életükben gondoztak. Hát ilyenek ezek a tőkék is. A bakművelésű ültetvény alázatot kíván, munka közben minden egyes karó mellett meg kell hajolni. Az idős növények már nem teremnek sokat, a gyümölcsük viszont rendkívül ízes, a belőle készült bor pedig jóval világosabb színű, mint a helyi kadarkák, és titka leginkább könnyed eleganciájában rejlik.
Ezek után nem is csoda, hogy Vidáék öreg tőkés kadarkáját szép lassan felfedezte magának az ország, aztán meg a világ is. A bort 2015-ben Magyarország 10 legjobb bora közé választották, nemrég pedig a brit Decanter magyar boros különszámának neves szakértői nyilatkoztak róla rendkívül elismerően. A Caroline Gilby Master of Wine, Oz Clarke borszakértő és Czinki Tamás Master Sommelier alkotta kóstolócsapat 95 pontra értékelte a 2017-es Bonsait, ami azt jelenti, hogy a nemzetközi porondon is különlegesnek és figyelemre méltónak tartják a bort.
A Decanter különszámot létrehozó Wines of Hungary UK ügyvezetője, Toronyi Zsuzsa, valamint a kiadványt finanszírozó Agrármarketing Centrum jóvoltából a 2017-es Bonsaiból a Borsmenta is kapott egy palackkal, így a kóstolási élményről is be tudunk számolni az olvasóknak.
A bor halványpiros, cseresznyés árnyalatú, de szokatlan halványságát inkább erénynek gondoljuk.
Amikor először beleszagolunk a pohárba, az illat rendkívül különös, van benne valami nyers húsra emlékeztető vadság, ami néhány pillanat múlva szelídülni kezd, és ahogyan nyílik a bor, úgy adja át a helyét a málnás, cseresznyés, ribizlis, kakukkfüves világnak.
Kóstolva kristálytiszta és lenyűgözően könnyed. Magától értetődő természetességgel mutatja meg magát, leplezetlenül őszinte, és bár egyszerűnek tűnik, nagyon nem az. Ezernyi leheletfinom rétegből tevődik össze, rendkívüli komplexitása azonban nem nehezedik ránk, éppen azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy megpróbál észrevétlen maradni. Minél jobban figyelünk rá, annál közelebb enged magához, érdemes vele sok időt eltölteni.
.jpg)
Hogy az íze szamócás, málnás, erdei gyümölcsös, fűszeres, nem mond semmit. A jól ismert házszámok lötyögnek ezen a boron, mert nem is ez a lényeg. Egyszerűen jó inni, és az íze sokáig velünk marad. Kóstolás közben újra és újra felidéződik bennünk a kép, ahogyan az öreg tőkék nyújtják ágaikat az éltető napfény felé.
A Bonsai valami olyasmi, amit csak a nagy öregek tudnak. Becsüljük meg, örüljünk, hogy ismernünk adatott, és töltsünk vele sok időt, amíg még lehet.
