Vissza
A Jági tanösvény
2020.06.03. | Szabó Edit
Aki kényelmesen teljesíthető, nem túl hosszú, mégis látnivalókban bővelkedő túraútvonalat keres, járja be a Pilisszentiván határában található Jági tanösvényt…
A körséta Pilisszentiván határából, a sportpálya mellől indul, kevesebb mint 4 kilométer hosszú, és szűk két óra alatt vissza is érhetünk a kiindulási pontra, de ha nem sietünk, hagyjunk rá egy kicsit több időt. Az erdő madárdaltól hangos, a rét színpompás virágokkal, pillangókkal teli, és a tó partján is jólesik üldögélni egy kicsit a csendben.
Merthogy tó is van ám itt! Nem nagy, az igaz, de örülni azért lehet neki. A helyi németség nevezte el Jági-tónak, a szomszédos rétet pedig – amely a Budai-hegység turistatérképein Vadász-rét néven szerepel – Jági-rétnek, innen kapta a nevét a tanösvény. A terület egyedülálló természeti értékeit az Európa Tanács 1995-ben Európa Diplomával ismerte el, a környékbeliek nagy becsben tartják, és védik, ahogyan csak tudják. A túra útvonalát ismertető tanösvényfüzetben a látogatókat is arra kérik, hogy segítsenek az értékek megóvásában.
A tanösvény kijelölt útvonalon halad, csak követni kell a kis zöld levélkés jelzést, és kényelmesen eljutunk állomástól állomásig. Az út egy darabig az erdőn visz keresztül. Egy régi kőfejtőnél megcsodálhatjuk a bányafal rétegeit, aztán tovább baktatva megérkezünk a tóhoz.
Valószínűleg ez a tanösvény megnépszerűbb pontja, idáig még az is elsétál, aki épp csak bele akar harapni a levegőbe. Ottjártunkkor néhány gyerek lelkesen áztatta a zsinórt. Hogy sikerült-e halat fogniuk, az nem derült ki, de békákat biztosan láttak, a tóban ugyanis ötféle békafaj él, és néha egy-egy mocsári teknős is kidugja fejét a vízből.
Ballagunk tovább, édes illat száll a levegőben. Most virágzik az akác és a bodza, néhol gyöngyvirág kis harangjai bújnak meg a zöld levelek között. Lassan elvirágzik, örültünk, hogy láttunk néhány szálat. Az erdő madárdaltól hangos, látjuk is a madarakat itt-ott rebbenni, de nem engedik magukat hosszasan szemügyre venni. A kihelyezett madáretetőkben nem üldögélnek cinegék, de a bozótból halljuk a hangjukat, és néha meg is jelennek egy-egy pillanatra. Őket viszonylag könnyű felismerni.
Az út egy fából készült erdei hídon vezet keresztül, itt hosszasan időzünk a madarak énekét hallgatva, de alig haladunk tovább az ösvényen, már megint meg kell állni. Két szkarabeusz nagy igyekezettel tolja a galacsint, heroikus küzdelmük tényleg bámulatra méltó.
.jpg)
A mezőn tücskök ciripelnek, virágzik a csipkerózsa, és a pipacsok mellett nagy örömünkre búzavirágot is felfedezünk a fűben. Csupa szín és csupa illat az egész rét. Nem sokkal előttünk kutyát futtat a gazdi, a fák közül gyerekcsapat trappol elő, a távolban egy ragadozó madár kering, prédára lesve.
Pihentető séta után, élményekkel és illatokkal telítődve érünk vissza a parkolóhoz. Nem történt semmi különös, nem néztünk le zord sziklákról a szédítő mélységbe, nem jöttek szembe őzek, szarvasok, egyszerűen csak élt a vidék, és mi is éltünk benne.
Kellemes séta, remek kaland minden korosztály számára. Őszintén ajánljuk!
