Vissza
Hétvége Szicíliában 1.
2016.02.08. | Szabó Edit
Catania
A rejtett zugok, a bezáruló-kitáguló terek komótos bebarangolása, a kávézók, éttermek kínálatának alapos érzékszervi vizsgálata itt a legnagyobb élmény...
A rejtett zugok, a bezáruló-kitáguló terek komótos bebarangolása, a kávézók, éttermek kínálatának alapos érzékszervi vizsgálata itt a legnagyobb élmény...
Hunyd le a szemed, képzelj el egy látványosan, mégis fegyelmezetten működő vulkánt, és keríts köré lenyűgöző tájat; képzeld el továbbá mindezt egy történelmi-építészeti emlékekkel teli, erős kultúrájú szigeten; adj hozzá érdekes arcokat, végül fűszerezd mindezt meggyőző gasztronómiai hagyományokkal… Túl szép? Túl sok? Akkor nyisd ki a szemed, végy egy nagy levegőt, válts jegyet valamely fapados légitársaság gépére, és meg se állj Szicíliáig…
…ahol heteket-hónapokat is csodásan el lehetne tölteni, de már egy hosszú hétvége is elég, hogy beleszimatoljunk a levegőbe, szagot fogjunk, és eldöntsük: amint lehet, visszatérünk.
A cataniai reptérről mindössze tizenöt-húsz perc alatt bevisz a busz az óvárosba (a sofőrtől is megvásárolható négyeurós jegyet felszállás után az automatában érvényesíteni kell). Jó eséllyel ez az út lesz az elkövetkező napok esztétikai mélypontja. A nem túl vonzó teherkikötővel párhuzamosan futó csúf ipari táj láttán biztosra vesszük, hogy rossz helyen járunk: álmaink megcsaltak, minden bédekker, minden jól informált barát és az interneten lelkendező virtuális útitárs ellenünk szövetkezett, de még a sudár pálmafák is szinte rozsdásnak tűnnek.
Negyedórát persze fejen állva is kibír az ember. Mert aztán megérkezünk pontosan oda, ahová készültünk – és persze egyik ámulatból a másikba esünk. Catania nem kicsi – a maga háromszázvalahányezer lakosával a sziget második legnagyobb városa –, de a történelmi negyed kellemesen bejárható gyalog. És a központban nem is érdemes járműre szállni – hacsak nem akarnánk robogóra pattanva versenyezni a helybeliekkel –, hisz éppenséggel a rejtett zugok, a romantikusan málladozó falú régi házak, a bezáruló-kitáguló terek komótos bebarangolása, a teraszok, kávézók, éttermek kínálatának alapos érzékszervi vizsgálata itt a legnagyobb élmény.
Akár a csöppet sem rejtélyes nevű Etnea főutcáról kukkantgatunk jobbra-balra, akár a szűkebb és kevésbé csillogó utcák-terecskék során hatolunk rögtön a „sűrűjébe”, hamar magába szippant a város. Hogy ennek kellő nyomatékot adjunk–inkább előbb, mint utóbb–, lehuppanunk egy asztalhoz, hogy rendeljünk egy jó grappát vagy egy gyöngyöző proseccót a megérkezés örömére. A naptár ugyan decembert mutat, a város karácsonyi díszbe öltözött, a nap azonban olyan bolondul süt, hogy a teraszon ücsörögve lekívánkozik rólunk a pulóver.
A rövid pihenő után újra nyakunkba vesszük a várost, de nem jutunk messzire. Valahonnan vaníliaillatot sodor a szél, meg kell találnunk a forrását. A csábító aromák láthatatlan fonala határozottan vezet bennünket egy utcai bódé felé, ahol forró olajban sül a híres szicíliai túrófánk. Az ínycsiklandó édesség kedvéért felborítjuk a vacsora rendjét, s ott helyben elfogyasztjuk a desszertet. Hibátlan döntés. A frissen sült fánk kívül ropogós, belül a ricottának köszönhetően krémes, és nagyon-nagyon finom.
A nap már erősen hanyatlik, amikor megérkezünk Catania főterére. A Piazza del Duomo több sugárút találkozási pontjában, a halpiac szomszédságában fekszik, közepén a híres elefántos kúttal. Giovanni Battista Vaccarini alkotása 1736 óta díszíti a teret, meg is csodálja mindenki, aki erre jár. Mi is megnézzük alaposan, majd helyet foglalunk a szomszédos Caffé del Duomo egyik asztalánál. Itt a vacsoraidő. A pennét a helyiek szívesen kínálják pisztáciás pestóval, de jó választásnak bizonyul a klasszikus paradicsomos spagetti is. A kardhal szintén Szicília egyik nagy büszkesége, vegyes salátával épp elég könnyű főétel a tészta után. Hűvösödik az este, helyi vörösbort rendelünk. A Nero d’Avola a sziget őshonos szőlőfajtája, Szicília minden pincészetében készítenek belőle bort. A miénket az Alhambra pincészetnél zárták palackba, és halakhoz, grillezett húsokhoz, nem nagyon karakteres sajtokhoz ajánlják. Remek választás, bársonyos, barátságos bor, illatában és ízében fekete bogyós gyümölcsök, mediterrán fűszerek aromáival.
A mediterrán téli este fényét határozottan emelik a természet biztosította speciális 3D-effektusok. A város „házi kedvence”, az Etna épp aktív kedvében van: napközben láttuk, ahogyan vidáman pöfékelt, a sötétben azonban már a csúcsokon vörösen pulzáló, a hegyoldalon izzón végigömlő láva is megmutatja magát. Érdemes kis távcsővel felszerelkeznünk, vagy ha lehet, jóféle teleobjektívet csatlakoztatni a fényképezőgéphez, hogy jobban élvezhessük a látványt.
Európa legmagasabb működő vulkánja tiszteletére igazi etnai borral zárjuk az estét. A Tascante Pincészet 2013-as Ghiaia Nerája kicsit világosabb színű, mint a Nero d’Avola, ám nem kevésbé izgalmas. Illata első szippantásra kénes forrásra emlékeztet, de a termőhely határozott jegyei után piros bogyós gyümölcsös, csokis, fahéjas, fűszeres aromavilág bomlik ki. Az íz követi az illatot, a bor könnyen iható, harmonikus, a 13% alkoholtartalom szinte eltűnik benne. Soha rosszabb ajánlatot 16 euróért. Felfrissülve, vidáman sétálunk a szállásunk felé. Ideje nyugovóra térni. Holnap az eddig csak Csontváry képeiről ismert görög színház romjai várnak bennünket Taorminában.
