Icáék Kínában – 2. nap

Hát azt, hogy Kína és gagyi, soha többé nem fogom együtt említeni. A jövőben éreztük magunkat. De kezdjük az elejéről.

Esős reggelre ébredtünk, de természetesen az esernyő is a hotel felszerelésének a része (a fésű, a hajgumi, a borotva, a fogkefe, a bevásárlótáska és az óvszer mellett). Szerencsére hamar kisütött a nap. A töméntelen kamera tényleg megdöbbentő. Pekingben 750 ezer közterületi kamera van. Legalábbis ennyit vallanak be, de a statisztikai adatok rugalmasak. Minden nap annyi, amennyi éppen jól hangzik – vagy amennyit épp közölni akarnak.

A Mennyei Templom
A napot a Mennyei Templomban (Tiāntán) kezdtük. Ne egyetlen templomra gondolj, mert egy hatalmas, parkokkal, ősi ciprusokkal és szertartási épületekkel teli komplexumról van szó. Területe kb. 380 focipályányi. A Ming-dinasztia idején, 1420-ban kezdték építeni, és a későbbi császárok is tovább bővítették. A hely különlegességét nem csak az épületek szépsége adja. Itt találkozott a földi hatalom és az Égbe vetett hit.

Az ősi kínai felfogás szerint az Ég akarata befolyásolja az ország sorsát, a császár pedig az Ég fiaként felelt azért, hogy rendben menjenek a dolgok. Ezért a császár a Tiltott Városból, a császári palotából indult a Mennyei Templomhoz – ez kb. 6-7 km – ünnepélyes menetben, a kíséretével. Az esemény annyira szent és kivételes volt, hogy a köznép nem láthatta a császárt. Az utcákat kiürítették, és annyi katonát rendeltek az út környékére, hogy szinte minden házra jutott egy. Ügyeltek arra is, nehogy valaki az ablakon kukucskáljon.
Nagyon fontos volt, hogy hogyan végzi el a császár a szertartásokat. Ha rossz termés, aszály vagy más csapás sújtotta az országot, azt akár az Ég nemtetszésének jeleként is értelmezhették volna. Tavasszal a jó termésért imádkozott, a téli napforduló idején pedig az Égnek áldozott. A ceremóniák minden részletét előre meghatározták. A ruházatnak, a zenének, a mozdulatoknak és a lépéseknek is megvolt a maguk jelentése. Az uralkodónak pontosan 108 lépést kellett megtennie a fedett folyosók alatt.

Ennek a számnak különleges jelentést tulajdonítottak. A számmisztikában az 1 a kezdetet, a 0 a tökéletességet, a 8 pedig a szerencsét jelképezi. A számjegyek összege 9, melyet az Éghez és a császári hatalomhoz kapcsoltak. Ha esetleg elront egy lépést, akár sáskajárás is lehetett volna, szóval vigyáznia kellett. Mondjuk, ha mégis beütött a baj, annak csak az lehetett az oka, hogy a csillagászok elrontották a számításokat. Az uralkodó csak azért volt felelős, hogy a szertartást megfelelően elvégezze. Az épületek elrendezése is jelképes. A kínai hagyomány szerint az Ég kerek, a Föld szögletes, ezért a komplexum északi része kerekded, a déli pedig szögletes formát kapott.

A teret a Jó Termésért Mondott Imák Csarnoka uralja. Hatalmas, kör alaprajzú épület, háromszintes, jellegzetes kínai tetővel. A hagyományos faszerkezetét úgy alakították ki, hogy a faelemek egymásba illeszkedjenek, csapolták szögelés helyett. A gyönyörű parkban ma a helyiek reggelente tajcsiznak, csikungot gyakorolnak, táncolnak vagy egyszerűen csak beszélgetnek. Mindenfelé (nem csak itt, szerte a városban) gyönyörű jelmezekbe öltözött embereket látni, főleg nőket. Úgy tűnik, ez egy igen jövedelmező iparág. Az üzletekben ki lehet választani, melyik dinasztia ruhájában szeretnének pompázni, és komplett sminket is kapnak hozzá. Kivesznek egy nap szabadságot, és egész nap ebben parádéznak. Persze profi fotóst is bérelnek. Bárki, akit közös képre kértünk, azonnal pózba vágta magát. De vigyázni kellett, mert ők is rögtön kérték a közös fotót! És ez még hagyján! A gyerekeket a szülők még énekeltetik is nekünk, és videózzák. Gyönyörűek, bájosak a gyerekek.

Sok a rendőr, a civil ruhás is. Figyelik az embereket, ha valami nem tetszik, ordítanak, és ha nagyon nem tetszik, állítólag meg is verik a delikvenst. Egyszerűen imádnak nagy hangszórókba beszélni, még a mellettük állóknak is ezzel üvöltöznek a fülébe.

A Tiltott Város
Nagyon vártam a Tiltott Várost, és nem is okozott csalódást!
De miért tiltott? A hatalmas, vörös falakkal körülvett palotakomplexum évszázadokon át a kínai császárok lakóhelye és hatalmuk központja volt. A köznép nem léphetett be csak úgy a kapuin. A palotát 1406-ban kezdték építeni, és 24 császár uralkodása alatt működött császári rezidenciaként. A bíbor szín az égbolthoz és az északi csillagászati hagyományokhoz kapcsolódott, a „tiltott” pedig arra utalt, hogy ide csak az arra jogosultak léphettek be.
A palotát tízméteres falak és egy széles vizesárok veszi körül, ami a védelmet is szolgálta. A déli főbejárat középső átjáróját kizárólag a császár használhatta.

Két nevezetes kivétel volt. A császárné az esküvője napján áthaladhatott rajta, és a császári vizsgák három legjobb eredményt elérő tudósa is megkapta ezt a különleges megtiszteltetést. A csavar annyi, hogy ők csak kifelé menet használhatták. Iszonyú volt a tömeg a beléptetésnél. Az útleveleket beszkennelik, és amíg a beléptetőrendszer arcfelismerője nem azonosít, egy lépést sem tehetsz sehová.

A belépés után az Aranyfolyó vize és a fölötte átívelő márványhidak fogadtak. A palotakomplexum központi tengelyén haladtunk, ahol minden épületnek, kapunak és udvarnak megvolt a maga szerepe.

A császár nem csupán Kína uralkodójának tekintette magát, hanem az Ég fiának is. A hagyomány szerint az ő feladata volt fenntartani a harmóniát az Ég és a Föld között, és biztosítani a birodalom rendjét. 

A Legfőbb Harmónia Csarnoka előtti hatalmas udvarban hajnalban gyülekeztek a hivatalnokok, a császár itt fogadta alattvalói hódolatát. Persze, ha volt kedve. A hivatalnokoknak hosszú órákon át kellett várakozniuk, csendben, szigorú rend szerint. A pontosság és az illemszabályok betartása nem puszta formaság volt, hanem a hatalom és a rang kifejezését szolgálta.

A Legfőbb Harmónia Csarnoka egy háromszintes, fehér márványterasz tetején áll. Ez a Tiltott Város legnagyobb és legmagasabb rangú épülete. A tető sarkain sorakozó mitikus állatfigurák száma is a rangot jelezte. Itt tíz figura látható, ami különleges kiváltság volt.

A belső udvarokban kisebb épületek következnek, amelyek már a császári család mindennapjaihoz kapcsolódtak. A külső udvar elsősorban az állami ceremóniák helyszíne volt, a belső palotákban pedig a császár, a császárné, az ágyasok és a családtagok éltek. A császár magánéletének is megvolt a maga szigorú rendje. Egyes dinasztiák idején ebéd után névtáblák közül választotta ki, melyik ágyassal tölti az éjszakát. A kiválasztott hölgy felkészítése és a császárhoz kísérése az udvari szolgálók feladata volt. A történetek szerint egyes korszakokban meztelenül, csak egy selyemtakaróba csavarva vitték a császár hálószobájába, hogy ne rejthessen el fegyvert. Bár ennek a szokásnak a hitelessége vitatott, de én elhiszem.

A császári udvar működésében az eunuchoknak is fontos szerep jutott. Ők a palota belső világának szolgálatában álltak. Feladatuk lehetett a háztartás irányítása, az üzenetek továbbítása, az udvari ügyek intézése, sőt egyes korszakokban politikai befolyásra is szert tettek. A legtöbben szegénység miatt mondtak le az életük bizonyos örömeiről, cserébe biztos megélhetést kaptak életük végéig.
A Legfőbb Harmónia Csarnoka mögötti, egyetlen hatalmas kőtömbből faragott rámpát sárkányok és felhők díszítik. A 200 tonnás kő önmagában is lenyűgöző, de az igazi bravúr az, ahogyan ide került. Kb. 70 kilométerről szállították Pekingbe. Télen 50 kutat fúrtak az úton, és vizet öntöttek az útra, hogy jégpályát készítsenek, így a több száz tonnás követ egy fából készült szánon, a jégen húzták végig.

Az északi oldalon található császári kert lenyűgöző. Lehet, hogy túl gyakran használom ezt a jelzőt? De hát tényleg az! Itt teljesen más a hangulat. A sziklakertek, pavilonok, öreg ciprusok és kanyargó ösvények tökéletesen és gondosan megkomponáltak. A sziklák hegyeket, a növények erdőket, a kis tavak és hidak pedig távoli tájakat jelentenek.

A kert egyik látványos része egy nagy, mesterséges sziklahegy. Kína minden tartományából hoztak köveket, és összeragasztották. A birodalom egységét és sokszínűségét jelképezi.

Tienanmen tér

A Tienanmen tér, vagyis a Mennyei Béke tere jó kis ellentmondás, ha az 1989-es eseményekre gondolunk. Röviden: diákok és munkások gyűltek össze, hogy politikai reformokat, szabadságot és a korrupció visszaszorítását követeljék. Június 4-ére virradó éjszaka a hadsereg erőszakkal verte le a tiltakozásokat. Nem tudni pontosan, hányan haltak meg, de sokan. Ezután letartóztatások és megtorlások következtek, a következmények még a tüntetők családjaira is kiterjedtek. A történtekről való nyilvános beszédet pedig máig szigorúan korlátozzák. A tér keleti oldalán áll a Kínai Nemzeti Múzeum, közepén magasodik a Népi Hősök Emlékműve, délebbre pedig Mao Ce-tung mauzóleuma. Mao biztos forog a sírjában, mert nem akart mauzóleumot, mégis hatalmas épületben teszik közszemlére a balzsamozott testét.

A tér északi végén a Tienanmen-kapu látható, Mao hatalmas, 4 méteres arcképével.

A Tienanmen tér a kínai nemzeti identitás fontos jelképe, ezért az iskolai kirándulások egyik kiemelt célpontja.

Pekingi kacsavacsora
Este pekingi kacsát vacsoráztunk. Igazán különleges gasztronómiai élmény. A speciálisan erre a célra tenyésztett kacsa elkészítése akár öt órát is igénybe vehet, és állítólag harminclépéses folyamat. Kemencében sütik, majd a szakács látványosan tálalja. Hogy hogyan, abból vizsgát is kell tennie.

A mellhúsból pontosan 108 darabot vág ki. Csak a mellét és a bőrét tálalják, a többi részéből alaplevet főznek, amit aztán haza is lehet vinni.
Az evésnek is megvan a maga rituáléja. Tartozik hozzá egy hajszálvékony tésztalap, amit a tenyerünkbe fektetünk. Erre kerül egy-két csík kacsa, egy-két darabka ropogós bőr, majd a vékonyra vágott zöldség, esetleg birsalmasajt, végül pedig egy kis szósz. Négy oldalról összehajtjuk, így egyben harapjuk, mert az igazi élményt az adja, amikor az ízek együtt érvényesülnek.

Mellé persze jött még számtalan ínyencfalat. A tarlórépa és a sok levélzöldség volt a mai kedvencem – a kacsa után.

A város
Peking elképesztő, tényleg úgy éreztük, mintha a jövőbe csöppentünk volna. Készpénzt szinte nem használnak, a bankkártyás fizetés is okoz némi fejtörést, azt sem tudják, hol a terminál. Alipay és WeChat mindenhol. A Huawei hatalmas üzletében elképesztő luxusautók, azt sem tudtam, hogy autókat is gyártanak!

Az összes nyugati luxusmárka és étteremlánc itt van, és ha ez még nem lenne elég, humanoid robotokkal is találkoztunk.

A sörautomatáról már nem is beszélek…

Hú, de sokat írtam, de egy dolgot még muszáj :)
Szemét nincs, oké. De! Se kutyát, se kutyagumit nem látni. Ha valahol megjelenik egy kutya, persze, hogy jelentik, és a házbizalmi (!!!) elkíséri a gazdit az állatorvoshoz, ahol DNS-mintát vesznek a kutyától. Ha valahol kakit találnak, azonosítják, és igen durván számláznak.
Jaj, már alig várom a holnapot!

(folytatjuk)