Vissza
Kuba – Havanna kívül-belül
2024.03.01. | Gubán Ica és Miklós
Havanna az ellentétek városa, és mindig közel van a legjobb szivarbolt. Kubai sorozatuk második részében a Gubán házaspár a fővárossal ismerkedik, és közelebbről is szemügyre vesz néhány autócsodát…
Havanna nagyon látványosan két részre szakadt. Az óvárosban, ahol sok a turista, látszik a törődés. Szépen újítják fel az épületeket, aránylag tisztaság van, üzletek, ajándékboltok, ruhaboltok, rengeteg bár, néhány étterem. Sok a koldus. Páran csak simán pénzt kérnek, de többen kínálnak valamit. A gyerekek papírból készült virágot, az öregek fehér öltönyben, sétapálcával, hatalmas hamis szivarral a szájukban kérik, hogy készíts velük fotót. Ha valaki megállít, az biztos, hogy szivart kínál eladásra vagy pár dollárért el akar kísérni egy tuti fekete szivaroshoz. Ami persze „a város legjobbja”.
Arcon csap a szegénység
Amint picit kilépünk a központból, arcon csap a szegénység. Roskadozó, omladozó épületek, sok helyen üveg sincs az ablakban, csak rács, Az ajtók is nyitva, a rácsokon át belátni a lakásokba. Az emberek üldögélnek a házak előtt vagy a rács mögött, beszélgetnek, és az ilyen helyeken senki nem koldul. Jól megnéznek, ha összeakad a tekintetünk, mosolyognak, a gyerekek integetnek. A rozoga házak előtt pár még rozogább autó, amiket mindig bütyköl valaki.
Utcai borbély, szabó, valami laposkenyér-árus, utcai zöldséges kínálja a portékáját. Kis boltok, igen szerény készlettel. Igen, tudom, kicsit szemtelenség, de én ilyenkor nagyon szeretem „kukkolni” az embereket. Belesek az ablakokon, belépek, ahová csak lehet. Varrodába, műhelyekbe, lépcsőházakba, vagy leülök egy bár elé, és csak nézelődöm. Kuba erre tökéletesen alkalmas.
A nagyobb boltok látszólag tele vannak, de amint belépünk, látható, hogy szinte semmi nincs. Egyféle mosópor egy egész falnyi polcon, a másik oldalon kínai sör, más áru alig-alig. Nagyon erősen érezni a kínai befolyást. Ha valami áru érkezik, percek alatt hosszú sor alakul ki a bolt előtt. Talán valami riadólánc van? Látszólag ez nem igazán zavarja őket, vidáman beszélgetnek, folyik a pletyka, nagyokat nevetnek. Ilyenkor sok helyen a külföldieket ki sem szolgálják.
.jpg)
Che Guevara mindenhol ott van
Egy piac felé közeledve meglepődünk, hogy szinte roskadoznak az asztalok, de közelebbről szemügyre véve nincs nagy választék. Banán, jukka, batáta, malanga. A nagyobb piacokon kiegészül kukoricával, pár zöldségfélével és az épp termő gyümölcsökkel, de a gyümölcsfelhozatal nekünk, európaiaknak kész Kánaán. Azt hiszem, én a guavától és a papajától „mérgezést” kaptam. Húsáru alig-alig, meglepő módon hal sehol. De Che Guevara természetesen mindenhol ott van. Néha a legváratlanabb helyeken.
A taxi alku kérdése
A városban nincs túl nagy forgalom. A benzin vásárlása korlátozva van, ha éppen kapható. Javarészt taxik korzóznak utasra vadászva, és persze mindenfelé az autócsodák, amikkel nem lehet betelni. A taxi alku kérdése. Dollár vagy euró, ugyanaz az árfolyam. Ha valaki elég merész, és be mer ülni idegenek mellé, bárkit megkérdezhet, hogy elvinné-e valahová. Szinte biztos, hogy igen a válasz, hiszen lehet, hogy azzal a rövid fuvarral annyit keres, mint a havi fizetése, és a dollár nagy kincs. Mi egy kissé rozoga dzsipbe ültünk be, és kértük meg a srácot, hogy vigyen le a Maleconra. Ezen a kb. 8 km-es tengerparti sétányon a belvárostól egészen a kikötőig sétálhatunk. Kihagyhatatlan!
Séta a Maleconon
Az egyik oldalon a tenger, csodás panorámával Havannára és a Morro kastélyra a világítótoronnyal.
A másik oldalon a sokszínű, koloniális, art deco, szecessziós épületek, javarészt olyan rozoga állapotban, hogy sírni támad kedvünk – aztán a szinte romok mellett találunk egyet-egyet pazarul felújítva. Azon tűnődtem, milyen jó lenne valóban visszarepülni az 1900-as évek tájára, és itt korzózni. Ahogy a veterán autók ráérősen gördültek mellettünk, megpróbáltam a romos épületeket eredeti pompájukban elképzelni. Akár egész nap ücsörögnék itt.
A kubai autók különleges világa
Pár szót azért megér a dzsip állapota is. Én nem tudom, hogy Kubában létezik-e műszaki vizsga, de itthon az egész vizsgáztató bizottság szívinfarktust kapna, ha ez az autó eléjük kerülne. Szinte nem is volt műszerfala. Drótok mindenhol, a sebességmérő végig nullán állt, a sebváltóban egy zenekar rejtőzött, olyan változatos hangokat adott ki. Ennek ellenére megkértük, hogy két óra múlva vigyen vissza a hotelhez. És szépen, pontosan várt a megbeszélt helyen.
Az amerikai autócsodák nagyon szép állapotban vannak, csillognak villognak, kedvenc szín az igazi Barbie-rózsaszín, fehér bőrüléssel. Picit drágább a normál taxiknál, de megfizethető. 30-50 dollárért már egész jót lehet kocsikázni bármelyikkel. Benne ülni pedig maga a gyönyör.
Annyira nonszensz, amikor egymás mellett haladnak az imperialista Amerika oldtimer verdái és a kommunista Szovjetunió autóipari termékei. És ez nem díszlet, hanem a mindennapi valóság. Ez az egész világon sehol máshol nem történhet meg.
(folytatjuk...)
Az előző rész itt olvasható: Kuba - egy másik világ
Fotó:
Gubán Ica és Miklós
