Vissza
Kalandozás Kolumbiában – Cartagena
2022.02.09. | Gubán Ica és Miklós
A Gubán házaspár elutazott Kolumbiába, és úti élményeiket folytatásokban küldik a Borsmenta olvasóinak. A harmadik, befejező részben Cartagenát fedezzük fel velük…
Emlékeznek még a Gubán házaspárra, akik 2021 nyarán elbicikliztek Budapestről Rómába, és az izgalmas túráról 9 részes sorozatban számoltak be a Borsmenta olvasóinak? A Zarándokút két keréken című rendhagyó naplót nagyon sokan követték hétről hétre, és bízunk benne, hogy többen is lesznek majd, akik Ica és Miklós példáján felbuzdulva drótszamárra pattannak, hogy bejárják a nagyon jól dokumentált útvonalat.
A Gubán házaspár nem tétlenkedik. Nyári túrájuk után úgy döntöttek, hogy a téli hónapokban is elszöknek egy kicsit a nyárba. Ezúttal Kolumbia felé vették az irányt, és most onnan küldik lelkes beszámolóikat. Íme Ica és Miklós kolumbiai úti naplójának harmadik, befejező része.
„Cartagena szinte érintetlenül megmaradt.”
Cartagena a Karib-tenger partján, alig egyórányi repülőútra van Medellíntől. A hatalmas kikötőváros Dél-Amerika kapuja, innen szállították szerte a világba a kitermelt ezüstöt, aranyat, mindenféle javakat. 1552-ben egy tűzben porig égett, innentől kezdve kizárólag csak kő és tégla lehetett az építőanyag. Ennek a rendeletnek köszönhetően Cartagena szinte érintetlenül megmaradt a mai napig.
A kalózok állandó támadása ellen magas, erős védőfallal vették körül a várost, erődöket építettek. A várfal nyugati oldaláról kitekintve érdekes kontraszt a közelmúltban felépült modern felhőkarcolók látványa.
A tűző napot a szinte állandóan fújó karibi szellő enyhíti, de magas faktorú naptej nélkül nem ajánlatos kilépni a házból. Sőt, használni sem árt!
„A sült plantinnal, a jukkával, a kókuszos rizzsel nem lehet betelni.”
A gyarmati város színes, virágokkal borított koloniális stílusú erkélyes házai, terei, templomai között a zegzugos utcákon jó csak úgy, céltalanul bolyongani, frissen sütött empanadát kóstogatni, Ez az olajban sült, töltött tészta szinte alapélelmiszer.
Egy másik tipikus étel az arepa, egy kicsi, kerek, kukoricalisztből készült lepényke, amit édesen, lekvárral megkenve vagy sósan, sajttal töltve egyaránt fogyasztanak. Nekem ez lett a kedvencem.
Ha megéhezünk, éttermek sokasága közül választhatunk. Az árak itt is megdöbbentően alacsonyak, de Cartagena egy kicsit drágább, mint Medellin – érződik a sok amerikai turista hatása. Több a tukmáló utcai árus, és néhol a fejükön gyümölcstálat egyensúlyozó, színes népviseletbe öltözött asszonyságok lesnek az utazókra. Pénzért pózolnak, és nagyon haragosak, ha úgy érzik, hogy ingyen kerültek egy képre.
Minden étel nagyon finom. Változatosak a marhahúsos fogások, jóízűek a tengeri ételek, és rengeteg a gyümölcs és a zöldség. A sült plantinnal, a jukkával, a kókuszos rizzsel nem lehet betelni. Ezek az ízek örökre a számban maradnak.
A legtöbb étteremben össze-vissza tálalnak, ahogy épp elkészül az étel vagy a koktél. Egyikünk már megette a fő fogást, mikor másnál még se híre, se hamva, és van, aki az italát is jóval később kapja meg. Ha szóvá tesszük, hogy már 40-50 perce várunk az ételünkre, nem is értik a problémát. No hay afán, vagyis nincs sietség. Ez itt az élet része.
Minden alkalommal megkérdezik, hogy a borravaló hozzáírható-e a számlához. Nem kötelező, de nyilván szeretik. Ez a tábla például arra figyelmeztet (!), hogy a visszajáróhoz jogunk van.
„Gyönyörű innen a naplemente.”
Napnyugtakor mindenképp a városfal felé kell venni az irányt. Gyönyörű innen a naplemente, a fal megtelik emberekkel, ezerszám készülnek a fotók. :)
Egy árus (üzlet reményében) kedves beszélgetést kezdeményez. A „Honnan jöttél?” a kezdő lépés, és játékos csalódottsággal nyugtázza, hogy nem vagyunk gringók. „Mert a gringók mindig csak kokaint akarnak” – magyarázza nevetve, mintha tréfálkozna, és közben jelentőségteljesen ütögeti a hátizsákját.
Hát, ilyen is van.
Ahogy a nap lenyugszik, a városrész átalakul őrült bulinegyeddé. A bárokban, az utcákon üvölt a zene. Michael Jacksonok, rapperek, szuperhősök, gitárosok járnak kerthelyiségről kerthelyiségre rögtönzött műsoraikkal.
„Éjjel-nappal buli van!”
A városban sétálgatva számos érdekes látnivaló került utunkba. Az egyik ilyen a Bolivar téren található Inkvizíciós Palota. Az Inkvizíció Szent Hivatalának Bírósága az 1600-as évek elejétől 200 éven keresztül volt jelen a városban, és ezalatt több mint 700 embert ítéltek el vélt „bűnök” miatt. Nemcsak a kiállítás, hanem maga az épület is nagyon érdekes.
A San Felipe kastélyt, Cartagena őrzőjét is a spanyolok építették. Ez a hatalmas erőd nagyon jó állapotban maradt fenn, és a bástyáiról csodálatos kilátás nyílik az öbölre és a városra. Az erődöket szerető, értő ember számára valószínűleg igazi csemege, de bevallom, hogy a hosszú, zegzugos, rosszul megvilágított alagútrendszerben nagyon baljós érzéseim támadtak.
A Getsemani igazán bohém városrész. Tele van kolumbiai fogásokat kínáló kis éttermekkel, kézműves sörözőkkel, kézműves boltokkal, festőműhelyekkel. A színes házakat még színesebbé teszik a lakók festményei. Úgy tűnik, ebben a negyedben éjjel-nappal buli van. Nem is értem, hogy bírják a lakók, akik az utcára néző, nyitott udvarokban élik a mindennapjaikat.
A San Pedro Claver Templom és Múzeum egy régi jezsuita kolostorban látogatható nemzeti műemlék. San Pedro Clavert a rabszolgák rabszolgájának is nevezték, hiszen az ide behurcolt több ezer afrikai rabszolga védelmének szentelte az életét. Látható San Pedro Claver cellája, életének fontos eseményei, a rabszolgasághoz kapcsolódó festmények, tárgyak. Jó sétálni az ódon kolostorban, a buja belső kertben. A harangtoronyban keselyűk tanyáznak, és csodálatos kilátás nyílik a városra.
„A karibi nyárban tökéletes a pihenés!”
A Karib-tengerről az ember fejében hófehér homokos, pálmafás part él, de itt, Cartagenában nem igazán láttunk ilyet. A kikötőből sok hajó indul a környező pici szigetekre, ahol akár pár napot is el lehet tölteni. A karibi nyárban a finom ételek és a hűs koktélok mellett tökéletes a pihenés. A búvároknak is nagyon jó célpont, több közeli korallfalat is ajánlanak a kikötőben.
Az a pici szelet, amit Kolumbiából sikerült megismernünk, csodálatos. A hírével ellentétben biztonságos, nagyon kedvesek az emberek, és tökéletes az időjárás. Sokszor érződik, hogy még tanulják a turizmust, de ha elfogadjuk, türelmesek vagyunk, nincs ezzel baj. Egyelőre azon kevés hely közé tartozik, ami még nekünk, magyaroknak is viszonylag olcsó, de a sok amerikai turista láttán, úgy vélem, nem marad így sokáig. Olyan sok szép élményben volt részünk, és oly sok látnivaló maradt még, hogy azt reméljük, egyszer talán még visszatérünk.
A sorozat első része itt olvasható: Kalandozás Kolumbiában – Medellín
A sorozat második része itt olvasható: Kalandozás Kolumbiában – Medellín és környéke
Fotó:
Gubán Ica és Miklós
