Zarándokút két keréken – járt utat a járatlanért

A férjemnek, Miklósnak van egy Bibliája. A lehető legegyszerűbb, legolcsóbb: puha műbőr kötés, áttetsző, vékony lapok. Az eltelt évek során mégis az egyik legbecsesebb kincsünk lett, az utazásaink során ugyanis ebbe gyűjtjük a pecséteket. Ez a könyv megannyi emléket, kalandot idéz, ha felütjük a fedelét.

A nagy elhatározás

2017 októberében egy wellness-szálló medencéjében üldögéltünk, beszélgettünk. Mondtam Miklósnak, hogy láttam egy hirdetést, amely szerint igen jó áron adják a római repülőjegyeket. Ő azonnal indítványozta, hogy akkor menjünk el, úgyis hiányzik a Bibliából a római pecsét. Mire én felvetettem, hogy mi lenne, ha bringával mennénk. A férjem rám nézett, és azt mondta: jó, menjünk bringával. Ennyi volt, az elhatározás megszületett, a megvalósításra azonban csak négy évvel később, 2021 júliusában került sor.

Járt utat a járatlanért

A hosszú távú kerékpározás nem idegen tőlünk, több út sok ezer kilométerének élményeit őrizzük. Kisebb-nagyobb baráti társasággal sokat túrázunk országon belül: szinte minden évben körbekarikázzuk a Balatont, vagy letekerünk Sarudra, hogy mártózzunk egyet a Tisza-tóban. A nagyobb utakat azonban kettecskén, a férjemmel tekerjük végig. Összeszoktunk, ismerjük egymás tempóját, közel negyven év házasság után már érezzük egymás gondolatait is. A rómaival együtt az alábbi négy nagyobb út áll mögöttünk:

2016 Francia út (El Camino): St. Jean Pied Port–Santiago de Compostela–Finisterra–Santiago de Compostela 1060 km
2017 Portugál út: Lisszabon–Santiago de Compostela–Muxia–Finisterra–Santiago de Compostela 1057 km
2019 Alpok-Adria kerékpárút: Salzburg–Grado–Udine 547 km
2021 Budapest–Assisi–Róma 1500 km

Reméljük, hogy a sor hamarosan folytatódik, mindig van néhány új terv a fejünkben.

A római zarándokút sok szempontból különbözött a korábbi túráinktól, hiszen itt nincs hivatalosan kijelölt útvonal, nekünk kellett megtervezni a nyomvonalat és a zarándokútlevelet. Korábban mindig meghatároztuk a visszaút időpontját, megvettük a repülő- vagy vonatjegyet, most azonban minden kötöttséget elengedtünk, hiszen mindketten nyugdíjasok lettünk. Tart, ameddig tart.

A felkészülésről

Átlagos fizikai felkészültséggel bárki nekivághat, aki nagyon szeret biciklizni, nincs híján a kalandvágynak, akiben megvan a kellő nyitottság, és el tudja engedni a mindennapok megszokott kényelmét. A bringákat indulás előtt átnézzük, lemossuk, olajozzuk, megtervezzük a nyomvonalat, és a biztonság kedvéért nyomtatva, papíron is magunkkal visszük.

A felszerelésről

Fontos, hogy minden, amit viszünk, jó minőségű, megbízható legyen. Mindegy, hogy egy hétre vagy egy hónapra pakolunk, a mennyiség nem változik. Ruhaneműnél nálunk a 3 a bűvös szám. 3 póló, 3 bringás nadrág, 3 zokni, 3 alsónemű. Egy rajtunk, egy szárad, egy tartalék. Hosszúnadrág, meleg dzseki, fürdőruha, papucs, esőköpeny. Minimális piperecucc, naptej. Univerzális biciklis szerszámkészlet, szigetelőszalag, 2 pótbelső. Sátor, hálózsák, felfújható matrac, párna – a lehető legkisebb, legkönnyebb mindenből. Mi háromszemélyes sátorral nyomulunk, mert kényelmesek vagyunk, de ez is csak 2,3 kg. Gázégő, fejlámpa, 1 fém bögre, evőeszközkészlet. És van egy kisméretű vízszűrő kulacsunk is, nekünk nagyon bevált.

A szállásról

Soha nem foglalunk előre, hiszen nem tudjuk, meddig jutunk. Délután 5-6 körül elkezdünk nézelődni, és még soha nem fordult elő, hogy ne találtunk volna valamit. Figyeljük az út melletti táblákat, érdeklődünk a helyiektől, és a Google is jó barátunk. Olyan fantasztikus helyeken is aludtunk már, amire nem is lehet felkészülni. Éjszakáztunk már kettesben egy egész tornateremben, kolostorban, szalmabála tövében, templomkertben, de 5 csillagos Rotary hotelben is.

A zarándokszállásokat kizárólag a zarándokútlevél birtokosa veheti igénybe. Ezek a szállások nagyon olcsók, gyakran sokágyas, nagy termek, és reggel 8 körül mindenkit kisöpörnek onnan a – gyakran önkéntes munkát végző – takarítók. Volt, hogy 11 férfival aludtam egy szobában, de ez ilyenkor természetes. Sok egyházi szálláson nincs kötött ár, adományt dobunk egy dobozba. Gyakoriak a közös főzések, étkezések. Több kempingben, hotelben 10-20% kedvezményt is adnak az árból, amint előkerül a zarándokútlevél, de például Portugáliában megnyílt a segítségével több tűzoltólaktanya kapuja is.

Tanácsok az utazóknak

A legfontosabb: fogadj el mindent, ami az utadba kerül! Ha pihenőhelyet, éttermet, vízlelőhelyet, szállást vagy bármit keresel, és meglátsz egyet, állj meg! Ne várj egy jobbra! Nem biztos, hogy lesz jobb. A közhely, hogy „az út maga a cél”, itt valósággá válik. A legszebb, legcsábítóbb helyeken sem vágyunk ottmaradni. Szétnézünk, igyekszünk magunkba szívni a látványt, egymásra nézünk, és indulunk tovább.

Egy barátunk egyszer megkérdezte: „Hogy bírjátok? Jó a házasságunk – mondta –, de egy hét után biztosan megfojtanánk egymást, vagy a válóperes ügyvédet keresnénk.” Nem tudjuk, hogy bírjuk, de az útjaink nyugodtak, kiegyensúlyozottak. Valahogy mindig minden megoldódik. Néha vannak kissé kényelmetlen vagy bizonytalan helyzetek, de mivel nincs más, így abban a pillanatban az a legjobb.

A sorozat következő részében már tényleg az útról mesélünk.
A bevezető részt itt tudjátok elolvasni: Zarándokút két keréken – a cél az út

Buen Camino!
Ica & Miklós