Vissza
Kuba – egy másik világ
2024.02.28. | Gubán Ica és Miklós
Emlékeznek még a Gubán házaspárra? Ők azok, akik biciklivel megtették a Budapest–Róma távot. Ezúttal Kubába utaztak, és élményeiket egy 5 részes sorozatban mesélik el a Borsmenta olvasóinak. Az első részben az első benyomásokról ejtünk szót…
Menjünk Kubába, amíg nem késő!
Évek óta mondogatjuk, hogy el kellene menni Kubába, „amíg nem késő”. Figyelemmel kísértem a híreket, és másról sem olvastam, csak a hatalmas méreteket öltő inflációról, az amerikai embargóról, a gazdasági nehézségekről, az üzemanyag- és áruhiányról, az infrastruktúra elhanyagoltságáról, a kemény diktatúráról. Az ország a nagy változások korát éli. Erőteljesen nyitnak a piacgazdaság felé, az utóbbi években engedélyezik a magánvállalkozásokat – igaz, hogy erős kontroll alatt –, és egyre több a magántulajdon. Nem tudni, merre fordul az ország sorsa, de a hírekből és a kint szerzett tapasztalásainkból azt gondoljuk, hogy valami nagy változás elkerülhetetlen.
És jött egy igen erős impulzus, ami egyértelművé tette, hogy nincs min tovább gondolkozni, Kuba számomra is kihagyhatatlan. Miklós (életem párja) meghívást kapott egy tudományos konferenciára. A helyszín egy kubai sziget, Cayo Santa Maria. Miklós már másodszor látogat ebbe a csodálatos országba. 17 évvel ezelőtt, még a Fidel Castro-korszakban már járt itt, a Las Villas-i „Marta Abreu” Központi Egyetemen. Ő különösen kíváncsi volt a változásokra.
Egy ember megmotoz, ketten nézik…
Párizsból érkeztünk Havannába, és már a reptéren érződött, hogy egy más világba cseppentünk. A kubaiak nem bíznak a nyugati világ modern biztonsági berendezéseiben, évtizedekkel lemaradt technikával ellenőriznek minden belépőt és csomagot. Egy ember megmotoz, ketten nézik. Mindenfelé dolgozók lézengenek, nem lehet tudni, mi a dolguk, ha kérdezünk tőlük, nem tudnak semmit, de ott vannak. Amikor kilépünk a reptér épületéből, semmivel nem összehasonlítható az az érzés, amikor megcsap a trópusi 30 fok körüli hőmérséklet a 80% körüli páratartalommal. Imádom.
Lüktet a salsa
Egész barátságos áron találtunk taxit, nagyjából fél óra alatt érkeztünk az óvárosba, itt foglaltunk szállást az Inglaterra Hotelben. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy érdemesebb német weboldalról foglalni, mivel olcsóbb. Ez Havanna legrégebbi szállodája – 1875-ben épült neoklasszikus hotel az El Capitolo szomszédságában. Nagyon szélsőséges vélemények olvashatóak róla. Szinte azonos arányban találunk 1-es és 5-ös értékelést. Olyan, mint maga Kuba. Aki csendes, nyugodt környezetre vágyik, messziről kerülje, de aki mégis ezt választja, napközben egy békebeli, klasszikus gyarmati légkörben találja magát. Tágas terek, öblös, kényelmes fotelokkal berendezett társalgók, bárzongorista az étteremben, udvarias személyzet. Az utcafronti szobánk ablaka alatt volt a hotel bárja, természetesen élő zenével. Éjfélig itt nincs alvás, lüktet a salsa, a merengue – de ki is akarna itt aludni? A kubaiak nem csinálnak abból problémát, hogy nekik nagyon drága a bár, előtte, a széles járdán táncolnak. Páran igyekeznek „jókedvű” turistákat felcsípni. Két lehetőség van. Vagy le kell menni, és egy koktéllal belevetni magunkat a buliba, vagy az erkélyről élvezni az éjszakai nyüzsgést.
(folytatjuk...)
Fotó:
Gubán Ica és Miklós
