Vissza
Bor, friss hó, freskó
2023.03.11. | Vargha Márk
Minisorozatunkban Vargha Márk Trentino-Alto Adige látványosságait mutatja be. Az előző részben hat helyszínt járhattunk be vele, most újabb nyolc helyszínről mesél, és bort is kóstoltunk…
7. Magrè / Margreid (Bolzano megye).
Az Adige folyó völgyében, Trento és Bolzano között halad az A22-es autópálya, ám vele párhuzamosan nyugatra, a hegyek lábánál is fut egy út, a Strada del Vino (azaz a bor útja, németül Weinstraße). Ennek mentén festői falvakban pincészetek tucatjai várják a szomjas vándorokat – többségük azonban télen zárva tart vagy csak előzetes bejelentkezéssel látogatható. Nem úgy Alois Lageder kóstolóterme Magrè központjában, ahol az 55 hektár saját területtel és 90 partnerrel dolgozó család hatodik generációja által készített borokat kóstolhatjuk. Biodinamikus pincészetről van szó, amely világfajták széles palettáját műveli a sárga muskotálytól a merlot-ig. A szortimentpiramisnak három szintje van, a legfelső a Mesterművek nevet kapta – nos, nem véletlenül. Ami pedig az előző cikkem végén bemutatott helyi fajtákat illeti, Lagederéknél három remek lagreint és egy egészen lehengerlő vernatschot lehet kóstolni. De elárulhatom, könnybe lábad az ember szeme akkor is, ha a chardonnay-t vagy a pinot noirt ízleli meg itt. Ha vásárolunk, a kóstoló díját elengedik.
8. Cortaccia / Kurtatsch (Bolzano megye).
A Lageder után komplexitásban visszalépés, de feltétlenül megér egy próbát a 190 (!) termelőt tömörítő Kurtatsch szövetkezet kínálata is. 7 és fél euróért 6 tiszta és jó bort kóstolhatunk egy olyan teremben, amihez foghatóval ritkán találkozunk, ugyanis lélegzetelállító a kilátás az alant elterülő szőlőre és a (most havas) hegyekre. A szortiment Terroir és Selection nevű részekre oszlik. Előbbi a termőterületet, utóbbi a borászi szaktudást kívánja felvillantani. A pincészet büszkesége, zászlósbora az általunk is kóstolt cabernet sauvignon-merlot házasítás, melyet SOMA-nak kereszteltek.
9. Termeno / Tramin (Bolzano megye).
.jpg)
(Érdekesség, hogy innen, Traminből származik a traminer szőlőfajta, vagyis a savagnin.) A Borjour olasz kóstolóján találkoztam Elena Walch nevével és egyik lagreinjával. Nem kevés idő telt el azóta. Most végre betérhettem borbárjába, ahol a világ alighanem egyik legkészségesebb borászati munkatársa fogadott, és a ritka tételeken kívül bármit kérhettem, teljesen díjtalanul. Óriási élményt jelentett: az illatok a vegyes virágméztől a dohánylevélig, az ízek a friss fehér borstól az érett szilváig terjedtek. A termékpiramisnak itt három szintje van: a Selezione az alsó, a Favorites a középső, a felsőn pedig a Kristallberg Pinot Bianco, a Grande Cuvée elnevezésű, top házasításokat felölelő termékcsalád, valamint két dűlő, a Kastelaz és a Castel Ringberg borai osztoznak. Elena Walch kis terület, 60 hektár tulajdonosa, ám a borvidék vitán felüli nagyasszonya. Borsmenta-munkatársként már csak azért is érdemes (fel)figyelnem rá, mert olyan női borász, akinek birodalmát két másik női borász viszi majd tovább, akik történetesen a lányai. Julia és Katrine Burgundiában, Bordeaux-ban és Adelaide-ben tanultak, és aktívan dolgoznak édesanyjukkal a családi vállalkozásban.
10. Bolzano / Bozen (Bolzano megye).
Sok éve, egy álmos októberi hétvégén, fényes nappal már megfordultam itt. Persze most, a Walter von del Vogelweide szobra körül zsongó karácsonyi vásár esti hangulatával egészen más érzés volt tereit és utcáit róni. Bepillantottam a gótikus dómba és a dominikánus templomba is, ahol a Szent János-kápolna szépséges freskóit csodálhattam. (Ha Giotto padovai Scrovegni-kápolnája ugrik be a látogatónak e térben állva, az nem véletlen…) A falfestmények közül a leghíresebb és legsokatmondóbb Az Apokalipszis lovasa című.
11. Pinzolo (Trento megye).
Bár 1999-ben egy részét vandálok zöld festékkel örökre megrongálták, Pinzolo, a Trentótól egyórányira fekvő síparadicsom máig messze földön híres ékessége a Szent Vigiliusz-templom külső falára festett kép: bibliai alakok és jelenetek, különösen a tető alatt végigfutó haláltánc. A hírneves, bergamói Baschenis festődinasztia egyik tagja, II. Simon 1539-ben elkészített, 2 méter magas és 22 méter hosszú műve elején három csontváz látható (királyi trónon ülve, ami azt jelzi, hogy a halál még Istennél is magasabb rendű), egy golgota, majd élő alakok: egy pápa, egy bíboros, egy püspök, egy pap, egy szerzetes, egy király, egy császár, egy gazdag fiatalember, egy királynő, egy koldus, egy apáca, egy gyermek és egy öregember, akik közé szintén csontvázak vegyülnek.
12. Carisolo (Trento megye).
Alig néhány kilométerre Pinzolo ikerfalvának, Carisolónak a szélén áll egy sziklán a Szent István-templom, melynek külső falára II. Simon Baschenis szintén haláltánc-jelenetet festett, 12 méter hosszan. Emellett a vértanú Szent István életének jeleneteit, a hét főbűn némelyikét, Szűz Máriát a zenélő angyalokkal és egy hatalmas Szent Kristóf-ábrázolást láthatunk itt. A templombelsőért – főszezonban – érdemes majd idelátogatni, ugyanis Nagy Károly király legendájának ábrázolása szintén unikális. A kilátás a templomtól Pinzolóra és távolabb viszont télen is megér minden itt töltött másodpercet (lásd nyitóképünket).
13. Trento (Trento megye).
A szép fekvésű város régi német neve Trident, amely így az egykor híres zsinat miatt sokak számára ismerős lehet. A település legfőbb nevezetessége a hatalmas tömbként a város közepén magasodó Buonconsiglio (Jótanács Kastélya). Helytörténeti múzeumként kevésbé érdekes, azonban egészen lenyűgöző, a legkülönfélébb portrékkal, mitológiai, történelmi, sőt mesei jelenetekkel tarkított termeiből lehetetlen két órán belül szabadulni. Mikor azt hinné az ember, hogy telítődött a szebbnél szebb mennyezeti és falfestményekkel, újabb és újabb termek és lépcsőházak ejtik teljes ámulatba, különféle korokból. A kastély a legszebb helyiség – 11 hónap világi jeleneteitől esik le az állunk –, a Sas-torony kivételével vezetés nélkül, szabadon járható be, bár az emeletek megfelelő sorrendben való látogatására figyelni kell. Hogy az óvárosi séta sem épp kellemetlen, az ezek után már nem is meglepő…
+1. Levico Terme (Trento megye).
Nincs benne az útikönyvekben, ám hazafelé megéri itt megállni. A városkában egykor főnemesek pihentek, a levegő tiszta, a környező hegyek varázslatosak. Mi több, itt is meggyőződhetünk róla, hogy ismeretlen települések is magas szintű gasztronómiával képesek még vonzóbbak lenni. A Boivin nevű kicsi étterem ínyenc fogásaival örökre belopta magát a szívünkbe, de az Al Conte pizzéria sem okozott csalódást – különösen a borlapja, ahonnan bármit választottunk, nagyon elégedettek voltunk.
Egy napilap felmérése szerint a 107 olasz megyeszékhely közül 90 indikátor alapján Bolzano a 2., Trento pedig az 5. legélhetőbb. Egy – megismétlendő, sőt további napokkal bővítendő – hosszú hétvége alapján ezt készségesen tudom igazolni, s csak annyit tehetek hozzá, hogy e két városnál már csak a környékük jobb. Trentino-Alto Adige nem csak az olasz, de az európai bakancslistánkon is helyet követel magának!
Sorozatunk első részét itt találja: Nem csak síterep
Fotó:
Vargha Márk
