2023.01.03. | Schubert Ádám
A borkészítés vajon művészet vagy mesterség? És maga a bor vajon termék vagy alkotás? Ilyen és hasonló kérdéseket feszeget Schubert Ádám pázmándi borász az Aprónapló 11. részében. Boldog új évet kívánunk valamennyi olvasónknak!
Év vége, egy új kezdete, számvetés, fogadalmak, némi idő elgondolkodni… A pince körül már csend van, az évjárat formálódik. Készülünk a Nagy Fehérvári Bormustrára, elsősorban – egyelőre – fejben, ugyanis mesterkurzus tartására kaptam megtisztelő felkérést. Majd mesélek, de most azt osztom meg, ami az utóbbi hetekben foglalkoztatott.
Művészet vagy mesterség?
Visszatérő vita- vagy inkább beszédtémánk barátokkal, kollégákkal, hogy a bor, a borászat művészet vagy mesterség. Szerintem lehet ez is, az is, és nem azért írom ezt, mert darázsfészek a téma, és nem merek állást foglalni. Egy párhuzamot vonnék a példa kedvéért, ez pedig a fotó. Nem kérdés, hogy művészeti ágról beszélünk, mégis, egy sajtófotó vagy gyermekünk játékának megörökítése nem feltétlen művészi indíttatásból készül. Ettől még fontos, lehet nagyon szép és feltétlenül hasznos. A kulcs az alkotó szándéka.
A bor mint élelmiszer értékesítés és fogyasztás céljából történő előállítása egyértelműen a mesterség kategóriája. Lehet a mesterember és a végeredmény is csodálatos vagy pocsék. A bor mint alkotás elkészítésének a célja más. A termőtáj különlegességének bemutatása, a készítő önkifejezése és hatás kifejtése, lehetőleg a borivó gyönyörködtetése. A végeredmény persze hasonlóképp lehet úgy nagyszerű, mint véleményes, akár megosztó. Mindkettő létezik, fontos és szükséges. A határvonal a két szándék között „borilag” élesebb és lényegileg meghatározóbb, mint a régi töréspont a „techno” és a „természetes” között, bár itt sem és ott sem minőségbeli különbségről, hanem viszonyulásról beszélünk. Művészet nem attól lesz valami, hogy jó vagy rossz, sokaknak vagy keveseknek tetszik, anyagi sikerre váltható, avagy feltétlenül belehal a művész. Bor esetén a különböző halmazoknak általában van metszete, más és más aspektusból vizsgálhatóak, erről disszertációkat lehetne írni. Jelen írásom ennek megfelelően nem kinyilatkoztatás, inkább gondolatindítónak szánom.
A vörös küvék evolúciója
Két kóstolónk is volt decemberben, ahol felmerült ez a téma. A vörös küvék evolúciója című esten, ahol az elmúlt hat év témába vágó tételeit szemléztük (és Tamara, a „Boroslány” kiváló összefoglalót írt róla), a végén izgalmas vita bontakozott ki a borok ár-érték aránya kapcsán, amit ezúton is köszönök a résztvevőknek. Utóbb jutottam arra, hogy mindenkinek igaza volt – csak nem ugyanarról beszéltünk. Egy élelmiszernek feltétlenül szükséges hogy legyen ár-érték aránya, ha viszont egy alkotást innen közelítünk meg, élményektől fosztjuk meg magunkat. Egy kiállítás értékét nem a belépőjegy ára, hanem az egyénre gyakorolt hatása határozza meg, és mint szubjektum nem mérhető és nem állandó.
A kékfrankos a Velencei-tónál
A másik esemény egy hegyközségi kékfrankos-összekóstolás volt a sukorói Bella Pincénél. Kiváló és hiánypótló kezdeményezés, bízom benne, hogy hagyománnyá válik! Nagyon tanulságos ugyanazt a fajtát egy szűk lokációból, az egóinkon „átszűrve” megtapasztalni. Ahány pince, annyi variáció egy témára, főként a vörösöknél. Rozénál sajnos majd mindenki a piac által diktált kényszerpályán mozog, ott egyediségről felesleges gondolkodni, a műfajtól elvárt szintet mindegyik tétel megugrotta. Vörösben azonban a fajta-borvidék együttállás több mint ígéretes. Ha a kékfrankost egy pinot noir–cabernet sauvignon határolta egyenesen kellene elhelyeznem, valahol egyharmad tájára kerülne, a pinot-hoz közelebb. Ha a Velencei-tó környékét szeretném definiálni hasonlóképp, a Burgundia–Bordeaux tengely ugyanazon pontjára kerülhetne, a burgundi térfélen. Persze itt most szigorúan a vörösborkészítés lehetőségeire és az adottságokra gondolok. Remélem, a kóstolón résztvevők közül nem csak bennem fogalmazódott ez meg, és a kékfrankoshoz való viszonyulás – legyen az bár mesteri avagy művészi – egyre inkább a fajtát megillető helyre kerül! A kollégáim tehetségesek és felkészültek, a kékfrankos világszínvonalú szőlőfajta, a tóvidék hihetetlen adottságú. Sok tanulás, alázat és a jót alkotni akarás szándéka: ezek kötnek össze, visznek előre és emelnek fel borvidéket, mestert, művészt – embert.
Boldog új évet kívánok!
Fotó:
ApróKertek
-
weboldal