Vissza
Megmentőkből sosem elég
2024.12.03. | Zsirai Kata
Zsirai Kata naplójának harmadik részéből megtudhatjuk, hogy egynémely borászok élnek-halnak a madártejért, hogy elindult a Mosolybor projekt, és lehet licitálni, meg hogy az se baj, ha a mákos guba egy kicsit nyominger, csak Mutterka kéznél legyen…
Nem eseménytelen két hét van mögöttem, az tuti. Volt itt minden: öröm, boldogság, munka, stressz, minimális agyérgörcs, de túléltem. Lássuk, mit hozott a november vége és az első adventi vasárnap!
Bekukkantott a tél
Nem árulok el nagy titkot, de eléggé szétszórt tudok lenni, mert túl sok minden van a fejemben. De mindig van egy megmentőm, aki segít a bajban vagy annak megelőzésében. Ebben az epizódban Csabesz volt a hős megmentőm, aki okosan beíratta a kocsimat már tök régen gumicserére, ahova el is jutottam. Így nem ért annyira nagy meglepetésként az első hó, viszont másokat igen. Így a havasra sikeredett nap nagy kihívások elé állított minket, mert valahogy fel kellett jutnunk Budapestre. HurkaPetráék Pécsről, a kollegina Balaton környékéről, én Mádról próbálkoztam. Az úti célunk egy iroda volt, ahol egy nagyon izgalmas projekt prezijét hallgathattuk meg. Ugyanis egy ideje – amiről már talán halhattatok is tőlem – márkamegújulásra adtuk a fejünket. Ehhez szakmai, baráti segítségért folyamodtunk. Amúgy is nagy izgalommal vártuk ezt a napot, hogy végre lássunk valamit a tervekből, de az időjárás által generált akadálypályák nem segítették a nyugalmunk megőrzését. Végül nagy nehezen minden megoldódott. Épségben, de nem időben megérkeztünk, és megláthattuk a terveket. Olyan izgiii, de még nem lőjük le a poént, ennél azért nagyobb csinnadrattára számíthattok majd tőlünk, most csak így elszórok egy kis információmorzsácskát, hogy legyetek résen. A nagy izgalmak után megkóstolhattam egy szuper helyen a 2020-as szamorodnink felhasználásával készült koktélt, ami egész menő lett. És szintén csak plusz infó, hogy ebből a borból már nekünk sincs, úgyhogy igazán különleges élmény volt ezzel lenyugtatni a kedélyeket.
Ünneplés Katalinokkal
Én a Katalinokkal ünneplek, és mivel mozgalmasra sikeredtek az előtte lévő napok, tényleg ünneplésre adtam a fejem. A márkaprezi utáni hétvégén volt jó pár kóstolóm, az egyik nagyon izgalmas lett. Homoky Dorkával közösen tartottuk, és ha ez még nem lenne elég hab a tortán, akkor íme a cseresznye a tetejére: a közönség soraiban volt két olasz borász. Nagy öröm volt egy kicsit szakmázni velük, érdekes témákat feszegettünk, és jó hangulatban telt az este. Meg is beszéltük, hogy tavasszal folytatjuk a szakmai eszmecserét. Ilyen élménydús hétvégék után mindig furák az unalmas hétfők, így névnapi ünneplés címszó alatt megfejeltem az uncsi napomat egy fullos vacsorával Miskolcon, a Végállomás Bisztorantban. Aminek a végén ott volt az elmaradhatatlan kedvenc desszertem: a madártej. Kiskoromban azt gondoltam, ez a legjobb dolog a világon, majdnem minden gyerekkori fényképen egy pohár madártej mellett feszítek. Nem sok minden változott, még mindig ezt gondolom, és még mindig sokszor van mellettem egy adag.
Ami a névnap utánra maradt
Hogylegyeneztömör?! De tényleg, annyi minden volt! Szóval, november utolsó csütörtökén nagyon fontos eseményen vettem részt: a Mosolybor projekt marketingjéhez fotóztunk. Óóóó, még nem hallottatok róla?! Nos, akkor épp itt az ideje! Pár évvel ezelőtt egy csapat eltökélt, kitartó csaj úgy döntött, hogy megpróbál a karácsonyi időszakban adományt gyűjteni rászorulóknak. A felajánlott pénzt borcsomaggal jutalmazzák, ergo ez egy karitatív árverés. Az a megtiszteltetés ért, hogy ennek a szuper kezdeményezésnek a részese lehetek. Ez itt a reklám helye, bocsi, de ez egy fontos ügy, ha szeretnétek adományozni ebben az időszakban, kövessétek a Facebook-oldalunkat, kösziiiii!
Másnap, pénteken a Karám Bisztróba voltam hivatalos, a Gasztroszomszédok eseménysorozat első felvonására. Egész hétvégén két séf által megálmodott menüsorhoz lehetett kóstolni a borainkat, és a slusszpoén: a menü desszertjét közösen készítettük el. Nyilván előtte nap, nyilván munka után, így nyilván egészen elfáradtunk, legalábbis én biztos. Másnap hajnalban felkeltem, sütés az Ösvénybe, kisebb fajta kiakadás, az egyik sütim nem akart kijönni a formájából. Agyérgörcs. Stresszfaktorom az egekben, késésbe is kerültem.
A pincészethez már csak a borokért tudtam beugrani. Nyomtam a gázt, gyorsan leszállítottam a nem annyira szép és a szép sütit, aztán robogtam tovább. Kétperces késéssel, de végül elindult a Gasztroszomszédok progi, és miután felírhattam a táblára az ajánlatot, le is nyugodtam. Nagyon jó hangulatban telt végül az este, aminek köszönhetően elég későn dőltem ágyba. Ez nem segítette a másnapot, amikor is fel kellett volna kelnem korán mákos gubát sütni a Mádi BORzongásra. Reggel gyanúsan kipihenten ébredtem magamtól, és csodálkoztam, hogy nem is csörgött még az ébresztő. Nézem, mi a manó, a készülék sötét teljesen, rohanok egy működő órát keresni, és kiderült: sikeresen elaludtam. Hm, köszi a telefonnak, ami úgy érezte, hogy nem akar csatlakozni a töltőhöz normálisan éjszaka és felébreszteni időben. Újabb rohanás indult el, gyors gubakészítés, rendezvényre összepakolás, közte még egy borkóstoló, aztán boreladás, borkiszállítás, és még nem volt dél. Ismét kellett egy megmentő, aki látva a fölöttem eluralkodó káoszt, egy ponton az étkezőasztal mellé szögezett, és elém tolt egy kis ebédet, mert nyilván enni nem volt időm. Így maradt erő a továbbiakhoz. Végül csak megnyitott ez a rendezvény is, és olyan cuki volt! Karácsonyi hangulat a Pelle Pincészet udvarán a TR Művekkel karöltve, így advent első vasárnapja előtt. Sok ismerős és barát, jó hangulat, karácsonyi zene és remek étkek, köztük a nehezen elkészült gubácska. Ja, és debütált az első Gyöngyözőborunk is, juhú!
Még mindig maradt egy kis madártej
Vasárnapra nem sikerült kipihenni magam, és még kellett pakolni, jöttek hozzám, mentek a vendégházból, így azért délutánra megint sikerült kipurcanni egy kicsit. Mutterka sajnos mostanában kevesebbszer szeli át a fél országot, hogy találkozhassunk, hiszen a miniHurkáknak (alias unokaöcsik) nagyobb szükségük van rá, de most itt volt. És tádááám, egy jó adag madártejjel kisimította a ráncokat a homlokomon. Egész könnyű megnyugtatni, úgy tűnik, vagy mégse? :D Másnapra sem voltam kipihentebb, és azt hittem, egy újabb unalmas hétfőm lesz, de a nyakamba szakadt egy csomó papírmunka, amit utálok. Közben pedig készülni kellett az év végi csapatépítő disznóvágásra. Erről majd legközelebb. És holnap indul a mosolyboros licit, izgulás van, szervezkedés.
Na, így jött el a mai este. Épp Mutterka tömött tele egy kis házi koszttal, amikor megérkezett a kérdés: Kata, hogy állsz a borásznaplóval? Holnap meg kéne jelennie! Hm, említettem már, hogy kicsit szétszórt vagyok? Na ugye! De ennek ellenére nem úsztátok meg, jövök két hét múlva is! Még jó, hogy maradt egy kis madártej! Már most látom, hogy a következő két hét sem lesz eseménytelen, hiszen mindjárt itt a karácsony! Viszlát!
A Katanapló előző része: A hálás szállító
