Vissza
Nagy út áll előttünk
2024.10.26. | Szabó Edit
A Bakos Borászat új szereplője a Velencei-tó környéki boréletnek, de már az első forgalomba kerülő rajnai rizlingjükkel aranyérmet nyertek a VinAgorán. Az alapításról és a tervekről Bakos-Szabó Marianna és Bakos László mesél…
Még van ereje a napnak, de a Csúcsos-hegy lankáin már színesre festette a leveleket az ősz, és a terasz is kissé huzatos az októberi szélben. Pedig jó lehet itt üldögélni egy pohár borral a kézben, belefeledkezni a tájba vagy éppen a szomszéd portán nyargalászó lovak látványába. Most viszont inkább beljebb megyünk, a borbár barátságos tereiben amúgy is éppen pezsgőt nyit a házigazda, Bakos László.
Saját pezsgő?
Bakos László: Nem, és úgy tűnik, hogy az nem is lesz nekünk. Nagyon költséges a technológiai háttér, és anélkül is van most éppen elég kiadásunk. De azért soha nem lehet tudni.
Bakos-Szabó Marianna: Szentesi József pezsgőit tartjuk a borbárban, mi nagyon szeretjük, és a vendégeinknek is ízlik. Józsi volt a térítőnk, az ő borkóstolója után csodálkoztunk rá erre a világra, előtte meg sem fordult a fejünkben, hogy szőlővel vagy borral foglalkozzunk.
Pedig nagyon izgalmas, sokszínű borvidéken éltek. Honnan kerültetek ide?
BL: Marianna Békéscsabán nőtt fel, én Székesfehérvárról származom. Szőlő és bor a közelemben sem volt soha, de Marianna szüleinek volt és van szőlőskertje. Én építész vagyok, a feleségem környezetvédelmi mérnök, a közös életünk Budapesten indult. Ott született meg az első gyerekünk is, a másik kettő viszont már Nadapra érkezett.
BSZM: Amikor a szakcsoporti szőlőket 2016-ban értékesíteni kezdték, befektetési céllal megvásároltunk egy 35 hektáros területet. Mivel a földet bérlő hasznosította, úgy gondoltuk, nekünk ezzel nem is lesz gondunk. Majd nyugdíjas korunkban elgazdálkodgatunk, addig van idő.
BL: Engem az után a Szentesi-kóstoló után elkezdett izgatni a szőlő és a bor – annyira, hogy be is iratkoztam a Kertészeti Egyetem szőlész-borász képzésére. Aztán jött a Covid, én pedig azt gondoltam, kipróbálom, amit elméletben tanulok. A borbárral szemközti részen van egy egyhektáros, negyven év körüli rajnairizling-ültetvény, azt vásároltuk meg, és művelni kezdtünk egy kis parcellát. Szüret előtt viszont rájöttünk, hogy nincs pincénk. Szerencsére építész vagyok, Sukorón van egy kis parasztházunk, azt gyorsan átalakítottuk. Az épület elejében vendégházat alakítottunk ki, a végében van a feldolgozó. Hagyományos anyagokkal dolgoztunk, tapasztott vályog az egész épület, a falakat egyszerűen fehérre meszeltük. Ott készülnek a boraink.
Akkor az elméletben megszerzett tudást azonnal kipróbálhattad a gyakorlatban is. Volt, aki segített?
BL: Nagy Gábor pázmándi hegybíró, a Nagy Gábor Családi Pince tulajdonosa ajánlotta fel a segítségét, nagyon hálásak voltunk neki ezért.
BSZM: Laci annyira belelendült, hogy a következő évben művelésbe vontuk a rajnairizling-ültetvény másik két parcelláját is, így 2020-ban már több mint egy hektárról szüreteltünk. A bérlőnk viszont bejelentette, hogy elmegy, és el kellett döntenünk, hogy mi legyen a nagy területtel. A 35 hektárból 14 szántó, a többi legelő volt, és Laci úgy döntött, hogy egy részébe szőlőt telepítünk.
BL: Sokat beszélgettem Szentesi Józsival, és egészen lázba hoztak a régi magyar fajták. Először azt gondoltam, hogy csak ilyenek lesznek az ültetvényen, de mindenki óva intett: kell a biztonság. Józsi azt is mondta, hogy várjak még a telepítéssel, de én nem nagyon szeretek várni.
BSZM: Nekiálltunk. Ha minden termőre fordul, először 4,5, később pedig, az őszi telepítéssel együtt összesen 7,5 hektárról fogunk szüretelni. Legalábbis egyelőre. A miénk Magyarország legnagyobb laska-, tihanyikék-, valamint tarcalikék-ültetvénye – az első kettőből egy-egy hektárt, az utóbbiból 0,5 hektárt telepítettünk, szerémi zöld pedig másfél hektáron terem majd. Ezek mellé jön még egy-egy hektár kadarka, kékfrankos és hárslevelű – az utóbbi kettő azért, hogy a gyengébb évjáratokban is adjanak valamit a tőkék.
Bírja ezt a sukorói kis pince?
BL: Biztos, hogy nem. Jelenleg 2000 palack bort készítünk, erre tökéletesen alkalmas, de a növekvő igényeket nem tudja kiszolgálni. Új üzemet fogunk létrehozni, kint az ültetvényen, a két hegy között. A tervek már megvannak, hamarosan kezdődik az építkezés.
A bort aztán majd el is kell adni. Erre vonatkozóan milyen stratégiáitok vannak?
BL: Meggyőződésem, hogy komplex élményt kell nyújtani a vendégeknek, amihez önmagában a bor kevés. Ezért építettük fel itt, Nadapon ezt a két ingatlant egymás mellett, amiben a borbár is van. Irodákat és vendéglakásokat alakítottunk ki mindkettőben, így összesen 8 főt tudunk elszállásolni. A nyüzsgéstől távol vannak, csend és béke veszi itt körül az embert, de remek bázis a környék felfedezéséhez, ráadásul a házak előtt fut el a Budapest-Balaton bicikliút, tehát két keréken is ide lehet gurulni.
BSZM: A borbárban rendszeresen tartunk különböző vacsoraesteket, kóstolóprogramokat, és utána a vendégek egy része itt, a másik része pedig a velencei szálláshelyünkön töltheti az éjszakát.
A borbár nagyon kellemes, hangulatos, modern hely…
BSZM: Ugye? Olyan kóstolóteret álmodtunk ide, ami akár Budapest belvárosában is megállná a helyét. Támogatjuk a kortárs művészeket, a kerámiafalunkat Zakar István készítette. Kijött velünk a szőlőbe, és teljesen beleszeretett a részben teraszos kialakítású tihanyikék-ültetvényünkbe. A zöld sávok a teraszokat jelképezik, a színek pedig a négy bortípust, de sok mindent beleláthat az ember.
Milyen borokat és ételeket kínáltok itt?
BSZM: A saját borainkon kívül Szentesi József és Nagy Gábor tételeit töltjük pohárba, és mellé hidegtálat kínálunk a környékbeli termelők készítményeiből.
Nézzük a szőlőt! Mi adja a termőhely értékeit, egyediségét?
BL: Gyönyörű helyen vagyunk, Nadap határában, a Velencei-hegységben, egy Natura 2000 minősítésű területen. Tőlünk balra itt van a Meleg-hegy, szemben pedig a 268 méter magas Csúcsos-hegy. Ha felsétálunk az ültetvényre, láthatod, hogy milyen szép a panoráma: rálátunk a tóra, a falura, a hegyekre. Az egész környék egy gránittömbön fekszik, fölötte rétegekben különböző egyéb kőzetek helyezkednek el, a felszíni termőréteg 20-80 cm. A talaj rendkívül mészköves, ami a vízmegtartó képesség szempontjából nagyon fontos elem, viszont telepítéskor nem volt könnyű megtalálni a megfelelő klónokat, de úgy tűnik, hogy sikerült.
BSZM: Imádom, hogy ilyen gyönyörű itt a természet. A tereprendezésnél külön megkértük a fiatalembert, aki a munkagéppel dolgozott, hogy hagyja meg a galagonyabokrokat és az őshonos fákat. Tudom, hogy ezzel magunknak okozunk nehézséget, mert a traktorral nehéz kerülgetni, de nekünk akkor is fontos, hogy ezek a növények itt élnek velünk. Imádom fotózni a természetet, ki is alakítottam magamnak egy titkos helyet, ahonnan megfigyelhetem és fényképezhetem az állatokat. Jönnek a madarak, de néha egy-két róka is megjelenik, számomra ez az igazi kikapcsolódás!
A környezetvédelmi szempontokat a szőlőtermesztésben is figyelembe veszitek?
BL: Az öreg ültetvényt nem tudjuk organikusan művelni, de a felszívódó szerektől igyekszünk távol tartani magunkat, az új telepítéseken viszont a bioművelés a cél.
A pincében milyen módszereket követtek?
BL: Mivel csak a rajnairizling-ültetvényünk terem, abból 2020 óta minden évben elkészítünk egy tartályos és egy hordós változatot. Nagyon izgalmas figyelni, hogyan csiszolódik a stílus. A hordós borunkat a kezdetektől a Kádár Hungary Larus hordójában érleljük, de 2021-től saját élesztővel dolgozunk, ami szerintem minőségi ugrást hozott. Nyertünk is azzal a borral egy aranyérmet a VinAgora nemzetközi borversenyen.
BSZM: A rozénk és a sillerünk vásárolt kékfrankosból készül. Könnyű, gyümölcsös bor mindkettő, de különösen a sillernek nagy a rajongótábora. Annyira üdítően meggyes, hogy még azoknak is ízlik, akik egyébként nem szeretik a vörösbort.
Alternatív érlelési módokban nem gondolkodtok?
BL: De igen, hamarosan érkezik két amfora Olaszországból, és nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy milyen új színt hoznak majd az életünkbe. Bár ha termőre fordulnak az új telepítések, egyébként is izgalmassá válik majd az életünk, hiszen a régi magyar fajtákkal kapcsolatban sokismeretlenes az egyenlet. Szerencsére Szentesi Józsi tanácsaira számíthatunk, de nagy út áll előttünk, ebben biztos vagyok.
Mi a cél?
BL: A legmagasabb minőség elérése a hagyományok tiszteletben tartása mellett, modern, innovatív eljárások alkalmazásával. Meggyőződésem, hogy a régi magyar szőlőfajták rengeteg meglepetést tartogatnak számunkra, és bízom benne, hogy néhány titkukat sikerül megfejteni.
BSZM: És persze azt is reméljük, hogy a bor, a túrázás és a kerékpározás szerelmesei felfedezik majd maguknak ezt a kis nadapi szigetet, és gyakran eljönnek hozzánk, hogy egy kicsit elbújhassanak a világ elől.
