Vissza
Beleszerettem a borok világába
2022.03.27. | Szabó Edit
Ha rajta múlna, eltűnnének az 500 forintos bikavérek a boltokból, és az iskolában kötelező tanagyag lenne a kulturált alkoholfogyasztás. Horváth Ádámmal, az egri Rege Birtok főborászával beszélgettünk…
Jól tudom, hogy egri fiú vagy?
Igen, itt nőttem fel a városban, és érettségiig itt is tanultam. A Hunyadi Mátyás Általános Iskola után a Neumann János Gimnázium kéttannyelvű gazdasági osztályába jártam, ahonnan a diákok egyik része közgazdasági egyetemre, másik része gazdasági főiskolára jelentkezik. Én az utóbbit választottam, de gyorsan rájöttem, hogy nem szeretném irodában leélni az életemet, és átjelentkeztem a Kertészeti Egyetem szőlész-borász szakmérnöki szakára.
Annyi szakma közül miért éppen a borászatot választottad?
Érettségi előtt elmentem nyári munkára az egri Simon Pincészethez, és eléggé beleszerettem a borok világába. Megtetszett, hogy az alkotás minden pillanatának tanúja lehetek, a szőlőtől a palackig. Egyetemista koromban is visszajártam a pincészethez, náluk töltöttem a gyakorlati időket, és 2014-től állandó munkatárssá váltam. Olyan sok feladatot kaptam, hogy még lediplomázni se volt időm. Most döntöttem úgy, hogy folytatom a tanulást, és végre megszerzem a papírt is a gyakorlati tudás mellé.
Öt évet töltöttél a Simon Pincészetnél, de 2019-ben átigazoltál a Rege Birtokhoz. Izgatott az új feladat?
Egy induló vállalkozásban rengeteg a lehetőség, és ha harmincéves korodban felkérnek egy pincészet irányítására, nem mondasz nemet.
Egyébként volt valaha valaki a családodban, aki szőlővel és borral foglalkozott, vagy elsőgenerációs borásznak számítasz?
A dédnagyapám vincellér volt az egri érsekségnél, de utána megszakadt a sor, úgyhogy nekem nincs olyan élményem, hogy gyerekként segítenem kellett a szőlőben. Édesanyám óvónő, édesapám pedig egy építési vállalatnál dolgozik. Soha semmiyen irányba nem terelgettek, hagyták, hogy arra menjek, amerre szeretnék.
Emlékszel még, milyen volt az első találkozásod a borral?
A családi legendárium őriz egy történetet, amely szerint négyéves koromban egy húzásra felhajtottam a konvektorszerelőnek kikészített bort, mert olyan pohárban volt, amilyenből a teámat szoktam inni. Aztán kimentem a konyhába, és mondtam, hogy kérek még. Állítólag jót aludtam utána, és úgy tűnik, kellemes volt az élmény, mert azóta is örök és olthatatlan szerelem fűz a borhoz.
A tudásodat volt alkalmad külföldön is pallérozni?
Huzamosabb időre soha nem akartam elmenni, de rövidebb szakmai útjaim voltak. Jártam Ausztriában, Olaszországban, Lengyelországban, Szlovéniában. Az igazi „aha-élmény” Olaszországban, Valdobbiadenében ért, jó volt látni, hogy a gondolkodásmódjukban milyen jól megfér együtt az északi profizmus és a délies lazaság. Egy tízezres kisvárosban egy sima kedd estén hajnali kettőig tele volt a borbár a főtéren. Szerintem erről Eger is példát vehetne.
Egy másik fiatal egri borásszal, Molnár Ádámmal megalapítottátok az „Ádámék” nevű formációt, és több bort is készítettetek együtt. Gyerekkori barátok vagytok?
Képzeld, nem. Az egyetemen ismerkedtünk össze, addig soha nem is találkoztunk. 2016-ban született az első közös borunk, egy rozé, de azóta már készült sauvignon blanc, rajnai rizling és kékfrankos is. Ádám nagypapájának a szőlőjét dolgozzuk fel, és nagyon élvezzük a közös munkát. Igaz, hogy ő Tokaj-Hegyalján, Erdőbényén borászkodik, de Egerben él a családjával, és viszonylag közel lakik hozzám. Ha a gyerekek lefeküdtek, sokszor átjön, borozgatunk, és csendesen megváltjuk a világot hajnalig.
A többi fiatal egri borásszal is szoros a kapcsolatod?
Van egy nagyon jó közösségünk, tizenöten szoktunk összejönni kisebb-nagyobb rendszerességgel. Különbözőek vagyunk, és ez nagyon jó, mert tudjuk ütköztetni a véleményeket. Fajtakóstolókat tartunk együtt, de a saját borunkat is megmutatjuk a többieknek, és elvárjuk az őszinte véleményt. Többek között Bukolyi Marcell, Gál Tibor, Juhász Ádám, Molnár Ádám, Stumpf Péter, az ifajbbik Lőrincz György, Böjt Gergő és Filep Gergő tartozik a körhöz, mindannyian negyven év alattiak vagyunk.
A „nagy öregek”, akik a rendszerváltás környékén építették fel a saját pincészetüket, mostanra már többnyire a gyerekeikkel együtt dolgoznak, és a fiatalok szép lassan a helyükbe is lépnek. A küszöbön álló generációváltás milyen felelősséget ró rátok?
Ez nagyon komoly kérdés, hiszen egy szép örökséget kell továbbvinnünk, de már a saját képünkre formálva. Az Egri borvidéken termesztett szőlőfajták számából is látszik, hogy itt komoly kísérletezés zajlik, de a szortimentet szűkíteni kell. Az eltelt harminc év tapasztalatai a rendelkezésünkre állnak, és ez nagyon fontos iránymutatás, de még szükség van néhány évtizedre. Az unokáink már talán rendelkezni fognak annyi ismerettel, hogy eldönthessék, milyen szőlőfajtákra kell alapozni a borvidék jövőjét.
A jelenlegi ismereteid alapján te mi mellett tennéd le a garast?
Mindenekelőtt a két vezető házasításunkra, az egri csillagra és az egri bikavérre, ez nem kérdés. A szőlőfajták kiválasztása már sokkal nehezebb. Ha rajtam múlna, akkor fehérben az olaszrizling, a királyleányka és a chardonnay, kékben a kadarka és a kékfrankos mindenképpen a kiválasztottak között lenne. Furminttal és hárslevelűvel még nem dolgoztam, de nagyon meggyőző eredményeket mutatnak a borvidéken, úgyhogy ezt a két fajtát is megfontolásra érdemesnek tartanám, a syrah és a pinot noir pedig régi nagy szerelmem, tehát ezekről se mondanék le szívesen. És maradjon még tizedikként a merlot, a cabernet fajták közül pedig esetleg a franc.
Játsszunk tovább! Mi az, amiben változtatnál, ha hatalmadban állna?
Állami támogatással segíteném a fajtaválaszték szűkítését. Az osztrák példa igazolta, hogy ez működhet jól, de önerőből nehéz és fájdalmas megtenni. Márpedig amíg túl sok a szőlőfajta, addig rengeteg bikavér készül a borvidéken, és ez óhatatlanul minőségromláshoz vezet. Aztán valahogyan elérném, hogy anyagilag jobban megbecsüljük a szőlőtermelőket, mert ilyen alacsony árak mellett sajnos sokan tömegtermelésre rendezkednek be, és ennek is a borok minősége látja kárát. Harmadikként pedig megerősíteném a hegybírók pozícióját és infrastrukturális hátterét. Hogy miért? Mert nem kérdés, hogy a környezettudatos szőlőművelés lesz a jövő, de egyelőre sok az elhagyatott, gondozatlan ültetvény, és amíg ez meg nem szűnik, addig nagyon nehéz biogazdálkodással megvédeni a szőlőt. Azért erősíteném meg a hegybírókat, hogy oda tudjanak figyelni a területekre, ne legyen közöttük gazdátlan, elhanyagolt egy sem. Ráadásként pedig rávenném a fiatalokat, hogy bort igyanak, ha bulizni mennek. Mert most nem sikk borozni, pedig a kínálat egyre jobb.
Hogyan hívnád fel a fiatal felnőttek figyelmét a minőségi borokra?
Tananyaggá nyilvánítanám a borvidékek ismeretét, és oktatnám a kulturált borfogyasztást. Borivó nemzetnek tartjuk magunkat, jó lenne, ha ezt nemcsak mondanánk, hanem eszerint is élnénk.
Harmadik éve vagy a Rege Birtok főborásza. Saját pincészetben nem gondolkodsz?
Egyedül biztosan nem, de Molnár Ádámmal többször nekifutottunk már gondolatban. A gond csak az, hogy mindketten maximalisták vagyunk, és a nulláról nagyon nehéz egy olyan borászatot felépíteni, amivel elégedettek lennénk. Nem vetettük el az ötletet, de várni kell rá néhány évet.
Hogyan képzeled el az életedet tíz év múlva?
Remélem, hogy addigra már hírmondója sem marad a boltokban az 500 forintért kapható bikavérnek, és az Egri borvidék egyértelműen a minőségi borkészítés mellett teszi le a voksot. És talán addigra már az Ádámmal közös pincészet megalapozása is jó úton halad majd. De azt valahogy jobban el tudom képzelni, hogy mi lesz negyven év múlva.
És mit látsz a távoli jövőbe tekintve?
Ülünk a diófa alatt Ádámmal és Böjt Gerivel, körülöttünk gyerekek, unokák, mi pedig élvezettel kóstolgatjuk egymás borát, és akkor is tele leszünk tervekkel.
