Vissza
Levante – mediterrán hangulat Budapesten
2021.07.27. | Vargha Márk
A budapesti bulinegyed közelmúltban nyílt étterme mediterrán ízekkel hódít, és a fogások mellé kiváló koktélokat párosítva várja a vendégeket…
Mediterrán. Mi jut eszünkbe a szóról? A napfény, a tenger, az olajfák egészen biztosan. A Földközi-tenger keleti medencéjéről, Levantéről kapta nevét a budapesti belváros egyik új színfoltja, ahol éppen ezt a hangulatot idézik meg a térségből származó ételekkel.
A Dohány utcai zsinagógával szemben lévő Levante tágas és átlátható: egyik végében a bárpult, másikban a konyha, a kettő között kényelmesen elfér a vendégsereg. A járvány harmadik hulláma előtt már megnyitott a hely, de gyorsan bezárni kényszerültek, most viszont új lendülettel fogadják a vendégeket, akik nem csak éhesek, de szomjasak sem maradnak, ugyanis a Levante koncepciója szerint a fogások mellé nem borokat, hanem koktélokat párosítottak – amiből természetesen alkoholmentes variációt is kérhetünk. Az itallapon persze szerepel más is, mégis jól tesszük, ha elfogadjuk a hely ajánlatát, és koktéllal kísérjük a választott menüt. Ez egy bátor, úttörőnek is nevezhető kísérlet Magyarországon, melynek nagyon izgalmas vendégként a részese lenni és az irányát véleményünkkel formálni.
Koktélt természetesen – mint minden „rendes” bárban – itt is rendelhetünk ételek nélkül is, és kérhetünk bármit, ha van hozzá alapanyag, teljesítik a kívánságunkat és elkészítik nekünk. Mi mégis azt mondjuk, hogy hagyatkozzunk bátran a bártender tudására, és kóstoljuk meg például a Dődikét. Ez a búzavirág egyik neve a számos közül, s ez a fantasztikusan frissítő ital búzavirággint, baracklikőrt, nádcukrot, friss citromlevet és proseccót tartalmaz.
Az újranyitás után új séffel és némileg más koncepcióval jelentkezik a Levante. Immár nemcsak az egyre divatosabb mezzés vonalat viszi, hanem főételnyi adagokat is kínál a közel-keleti finomságokból, így a „megosztós”, baráti társaságok összejövetelére modellezett hely immár hivatalos találkozókra vagy – ahogy esetünkben – születésnapok ünneplésére is bátran ajánlható. Ráadásul – s ez a turisták hatása, hiszen a belvárosban, a Dohány utcai zsinagóga szomszédságában vagyunk – már magyaros ízek is megjelentek az étlapon.
Előételnek rákot választunk harisszában. A harissza szárított és tört pirospaprikából előállított csípős keverék, ezzel a pasztával vannak bevonva a sült rákok. Kellemes felütése a vacsoránknak, kis citromszelettel tovább variálhatók az ízek, ám ha valakinek a harissza túl határozott kezdés lenne, a rákot lágyabb formában is megízlelheti, hiszen nyáron különösen jól tud esni egy garnélás cézársaláta aszalt paradicsommal. Így a tunéziairól máris a délfrancia tengerpartra ugrunk. A tálon pedig mindenből van bőven, és – ami egy cézárnál különösen fontos – jó ízekkel és arányokkal, nincs okunk panaszra.
Főételeinket és desszertjeinket az „egy levantei – egy magyar” képlet alapján választjuk ki. Az egészben sült aranydurbincs görög citromos-mustáros steakburgonyával körítve érkezik. A hal nagyon szépen van sütve, a burgonya is igen jó ízű, bár kissé túlzó mennyiségével dominálja ezt a könnyed nyári fogást.
A borjúpaprikás itt sem létezhet megszokott körete, a pirított nokedli nélkül. Ez így, két nagy darab borjúhússal emberes adag, még a könnyítésnek szánt koktélparadicsom ellenére is. Persze, a mérettől függetlenül az ország bármely pontján követendő példaként mutogatnánk, nagyon finom.
Az étlapon szereplő mindkét édesség vonzó, úgy döntünk, hogy nem választunk, jöhet mind a kettő. A mahalabia nevű tejpuding, melyet sós pisztáciamorzsa, vérnarancsgél, pisztáciaszivacs és pirított kókusz kísér, valamint a rafináltan, étcsokoládéhabbal, sós csokimorzsával és marakujapürével elkészített csokoládémousse, melyet csokoládétuille és szumák tesz teljessé, egyaránt nagyon izgalmas. Bár levantei társa a hazai étterembe járóknak csábítóan hangozhat, mi mégis az „európaibb” desszertet ajánljuk. Bizton állíthatjuk, hogy életünk egyik legjobb csokoládés fogása, amely a textúrák váltakozásával és a frissítő passiógyümölccsel no meg a keleti fűszerrel egyszerűen rabul ejti az embert.
Lezárásként a koktéllap metaxás szekciójából választottunk egy italt, a gránátalmaszirup iránti szenvedélyünknek hódolva. A görög borpárlat nem elterjedt alapanyag a bártenderek körében, itt azonban mintegy öt tétel gerincét alkotja. Az általunk kóstolt Metadine nevű finomságban a Metaxán és az említett, egyébként házi készítésű szirupon kívül lime, Amaretto Disaronno likőr és J. Gasco gyömbérsör elegye robban a szánkban.
Jóllakottan és elégedetten vettünk búcsút a Levantétól. A következő hónapokban minden bizonnyal el kell dőlnie, hogy az ételekhez párosítanak koktélokat, vagy fordítva. Mindkét területen erős a hely, a kísérletezésnek pedig a bulinegyed kapujában van a leginkább helye. Az egyik fő cél, a magyar bárkultúra fejlesztése pedig igencsak üdvözlendő. Azt ajánljuk tehát olvasóinknak, hogy látogatásaikkal, véleményükkel a Levantéban (is) segítsék ezt a missziót.
Fotó:
Vargha Márk
