Vissza
Badacsony ismét a New Yorkban járt
2022.04.12. | Szabó Edit
Badacsony végre visszatért a New Yorkba! Közel félszáz kiállító 160 különböző badacsonyi bora közül válogathatott, aki április 9-én ellátogatott a budapesti New York-palota Róma termébe. Mutatjuk a kedvenceinket…
A világjárvány okozta kényszerű szünet után az idén ismét Budapestre jött a Badacsony. Évek óta szép hagyomány, hogy vulkanikus tanúhegyünk népszerű borászai a fővárosban mutatják be, milyen lett a legfrissebb évjárat, az idén azonban a borászatok mellett szállás- és vendéglátóhelyek, valamint különböző programhelyszínek képviselői is várták az érdeklődőket.
Sokszor megénekeltük már, és egyébként is mindenki tudja, hogy a bort ott a legjobb kóstolni, ahol megszületett, hát még ha a szőlőhegyről nyíló balatoni panoráma mellé a borász maga meséli a történeteket! Nos, erről az idilli állapotról a New York-palotában le kellett mondanunk, hiszen panoráma nem volt (bár az óriási kivetítőn folyamatosan ment a borvidéki fotókból készült összeállítás), ám a borász sok standnál itt is személyesen töltötte pohárba a bort, és persze járt hozzá a történet is.
A kóstoló első két órája az újságíróké és a meghívott vendégeké volt, így akkor még kényelmesen oda lehetett férni mindenkihez, ám délután 4-kor kitárták a kapukat a nagyközönség előtt, és a badacsonyi borok rajongói megrohamozták a pultokat. Igaz, hogy nem maradtam a találkozó végéig, de amíg jelen voltam, a rendezvény kulturáltan zajlott, a vendégek zömét valóban az őszinte érdeklődés, és nem az „ihatnék” hozta a helyszínre. Többen konkrét céllal érkeztek, és előre megrajzolt terv szerint haladtak, mások az ismerős borászatokat vették célba, megint mások kifejezetten az új arcokra vadásztak. Üdítő volt látni, ahogyan az emberek kicserélik egymással kóstolási tapasztalataikat, és már mennek is a többiek által ajánlott helyekre.
Istvándyék
Én az Istvándy Birtok és Borműhely standját vettem elsőként célba, hallottam ugyanis, hogy Istvándy Gergő új színt vitt a Huncutkába. A név eddig a birtok cabernet sauvignon gyöngyözőborát takarta, most viszont pét-natról pattant le a koronazár, és a mámorítóan rózsaszín bor máris ott pezsgett a poharamban. Ez a pincészet első pét-natja, de mivel tisztított mustból készült, nem teszi túlzottan zavarossá az üledék. Málnacukros, kedves, sőt a benne lévő 18 gramm cukor szinte hízelgővé teszi. A tavaszi grillpartik sztárja lehetne, de sajnos csak 400 palack készült belőle.
Komolyabb vizekre evezve a 2018-as kéknyelűt veszem górcső alá. A finom virágillatért kifejezetten hálás vagyok, a kéknyelű általában nem illatbomba. Kóstolva inkább sós, mint gyümölcsös, a korty feszes, a struktúra szép, tökéletesek az arányok. Mint kiderült, a bor egyáltalán nem volt hordóban, de ez nem is hiányzik, örültem a találkozásnak.
Elmenőben még megkóstolom a 2018-as rajnai rizlinget, ami a Tóti-hegy új telepítésű ültetvényének szűzterméséből készült. Gyógynövényes, zöldfűszeres világa egészen különleges, elkísér a következő pultig, és csak azért nem tovább, mert ott új kihívások várnak.
A Csendes Dűlő
A Csendes Dűlő Szőlőbirtok standjánál két hatalmas mosoly fogadta a vendégeket. A pult mögött Molnár Júlia Dóra, a pincészet tulajdonosa és Balogh Ilona dolgozott fáradhatatlanul. A lányok toalettjét Ilona tervezte. A Csendes Dűlőnél hagyomány, hogy erre a rendezvényre kéknyelűből vertikális sort hoznak, nem volt ez másként most sem. Ezúttal a 2016 és 2019 között született kéknyelűket lehetett végigkóstolni. Nekem a 2018-as lett a kedvencem, lendületes savaival, leheletnyi gyógynövényességével és a szép, badacsonyi sóssággal a végén. De ha már ott voltam, megkóstoltam az olaszrizlingből készült gyöngyözőt is, és kifejezetten jólesett. Üde, virágos, kedves, igazi bulibor.
Sabar
A Sabar Borház pultjánál a pincészet borásza, Földi Bálint, és a szőlész, Répási Tamás tartotta a frontot. Imádom a kéknyelűjüket, de abból sajnos most nem hoztak, az egyik évjárat elfogyott, a másik pedig még nincs forgalomban, így aztán a 2020-as könnyű, virágos, gyümölcsös olaszrizlinggel vigasztalódtam, majd egy 2020-as rajnai rizlinget kaptam a poharamba. A Hercegföld-dűlő terméséből készült bor üde, déligyümölcsös hangulata lefegyverző, különösen hogy itt is a badacsonyi sósság szolgál szép ellenpontként. Alig várom, hogy meglangyosodjanak az esték, és ott helyben, a birtok híres teraszán folytassam a kóstolgatást.
Borbélyék
A Borbély Családi Pincészet standjához már nem könnyű odaférni. Látszik, hogy elmúlt négy óra, sűrűsödik a tömeg a teremben. A pult mögött a Borbély testvérek, vállt vállnak vetve, ahogy otthon is. Tamás a borász, Diána a marketingért és az értékesítésért felel. A 2019-es furmintot kóstolom, a bor tavaly, a Budapest Borfesztiválon debütált. Fele tartályban érett, fele pedig 500 literes hordóban 6 hónapig. Kedves, zöldteás, fűszeres, enyhén gyógynövényes világa nagyon kedvemre való.
Éliásék
Az Éliás Birtok borait már kóstolgatom egy ideje (első, 2017-es olaszrizlingjük nagy sikert aratott a Borsmenta tesztjén), de badacsonytomaji birtokukon még soha nem jártunk. Éliás András egy friss, ropogós, tartályban érlelt olaszrizlinget tölt, de alig kezd mesélni a borról, máris ott terem a birtokalapító, Éliás Csaba, aki a nevemen szólít, bár még sosem találkoztunk, és minden teketória nélkül közli, hogy a budai zöld pezsgőt márpedig meg kell kóstolnom. A szíves invitálásnak nem lehet ellenállni – de miért is tenném? Csaba szerint jó savmegtartó képességének köszönhetően a budai zöld kiváló pezsgőalapbort adó fajta, és az italt kóstolva azonnal igazat is adok neki. Lendületes, üde, tele van energiával, ízében a zöldalmás, citrusos jegyek viszik a prímet. Ahogyan egyre több hazai pincészet esetében, a pezsgősítést itt is Szigetiék vállalták, és az Ausztriában található vállalkozás most is kitűnő munkát végzett.
Itt azonban még nem állunk meg, Csaba egy 2021-es házasítást tölt, amely 50-50%-ban olaszrizlingből és rózsakőből készült. Tökéletes nyári ivóbor, vízpartra vagy este a teraszra kívánni se lehet jobbat, de a balatoni halaknak is jó társa lehet.
Kóstolok még kéknyelűt és szürkebarátot is, mindkettő ízlik, és azzal a határozott ígérettel köszönök el az Éliás Birtok standjától, hogy Badacsonyban találkozunk.
Váli Péterék
Mivel tudtam, hogy ott lesz egy vörösbor is, Váli Péter Pincészetét hagytam a végére. A kis családi birtoknak régóta rajongója vagyok, eltöltöttem a vendégházukban néhány feledhetetlen estét, és bármikor visszamennék. Váli Péter kitűnő házigazda, de az a legjobb, amikor ott van az egész család, gyerekestül, kutyástul, és jó borok mellett végig lehet beszélgetni a vacsorát, bele a nagy badacsonyi éjszakába. A standnál most Péter felesége, Bogi tartotta a frontot, a tőle megszokott lendülettel és profizmussal. A Badacsonyi Gyöngy nevű gyöngyözővel fogad, a hárslevelű és budai zöld házasításával készült ital könnyű, szőlővirágos, minden benne van, amitől szép az élet.
A 2020-as Tabula Rasa a két rizling házasítása. Le se tagadhatná, hogy vulkáni talajon termett szőlőből készült, de a sós mineralitás mellett szép citrusosság és egy pici zöldfűszeresség is megjelenik az ízben. Jó arányú, lendületes bor, megfűszerezi a balatoni estéket.
A végére marad a pincészet kékfrankosa. Egészen új, februárban került a fogyasztók elé, organikus, alacsony kéntartalmú és szűretlen tétel, az Ördögszikla-dűlő terméséből. A címkén szokás szerint az is szerepel, hogy „saját örömömre”. Nos, ezúton üzenem Váli Péternek, hogy az én örömömre is. És remélhetőleg még sokak örömére. Vidám ibolyaillat és egy kis grillázs köszön rám a pohárból, az íz pedig kellemesen fanyar és vibrálóan üde, erdei gyümölcsös. Fiatal még, kócos is, de ott van benne az elegancia és a méltóság ígérete.
Lehetett volna sok mindent kóstolni még, de számomra ebből a szűk mintából is egyértelmű, hogy a Badacsonyi borvidék magára talált, lendületben van, és egyre több jó bort kapunk tőlük a jövőben. A látottak alapján minden borkedvelőt arra biztatok, hogy szenteljen több figyelmet a hegynek és az ott tevékenykedő borászatoknak. Érdemes!
