2020.06.15. | Szabó Edit
Két nap alatt 838 párlatot kóstolt a Brillante 2020 zsűrije. A bérfőzők és magánfőzők nemzetközi párlatversenyének bírái között a Borsmenta főszerkesztője is helyet kapott. Az eredményhirdetés szeptemberben, a Gyulai Pálinkafesztiválon lesz…
Ha valaki azt gondolná, hogy két napon keresztül párlatokat kóstolni maga a mennyország, hát erősen téved. Felelősségteljes, kemény munka ez, az érzékszervek nem fáradhatnak, a figyelem nem lankadhat, hiszen a bírák féltő gonddal készített tételekről mondanak véleményt, és döntésük eredménye befolyásolhatja a párlat piaci sikerét, a főző megítélését.
A bérfőzők és magánfőzők egyik legrangosabb nemzetközi versenye, a Brillante 2020 az idén nehéz helyzetbe került. A bírálat eredetileg márciusban zajlott volna, hogy a díjakat átadhassák a hagyományok szerint áprilisban zajló Gyulai Pálinkafesztiválon, de az időpontot a koronavírus-járvány miatt módosítani kellett, így került át a verseny júniusra, a fesztivál pedig szeptemberre. Mint a verseny szakmai koordinátorától, Adamik Anikótól megtudtuk, az időpontváltozás láthatóan nincs komolyabb negatív hatással a rendezvény sikerére, a foglalását szinte senki se törölte, egyszerűen módosították a szeptemberi időpontra, így remélhetőleg semmi sem fenyegeti a nagy múltú Gyulai Pálinkafesztivál sikerét.
De vissza a versenyhez! Figyelem: szubjektív beszámoló következik. Hosszú idő után először mozdultam ki úgy a dolgozószobám biztonságos falai közül, hogy nem saját autóval és nem barátokhoz mentem. A versenynek otthont, a bíráknak szállást és ellátást a békéscsabai Panoráma Hotel adott, felszálltam hát egy gyorsvonatra, és az utat két zsűritársammal, valamint tucatnyi ismeretlen utassal együtt tettem meg Békéscsabára. Először furcsa érzés volt, de a szűk háromórás út végére egészen természetesnek tűnt, hogy ülünk a vonaton, és beszélgetünk. A maszk viselése a feliratok szerint kötelező lett volna, de a kocsiban uralkodó fullasztó hőség miatt az előírást senki sem követte.
Borversenyeken gyakran veszek részt, párlatokat viszont ritkábban tesztelek, ezért az első este az ismerkedésé volt. A többiek láthatóan jól ismerték egymást, a zsűriben pálinkamesterek, főzőmesterek foglaltak helyet, én voltam az egyetlen, aki csak a női szakasz számára volt ismerős, hiszen utoljára a Balaton Open versenyen voltunk így együtt, ahol csak női bírák értékelték a párlatokat.
A verseny szigorú szabályok szerint, kötött rendben zajlott. A két nap alatt 838 párlatot értékelt a jelen lévő 25 fős csapat. Minták érkeztek az ország minden részéről, Nyergesújfalutól Edelényig, Kazincbarcikától Kozármislenyig, de küldtek párlatot Szerbiából, Romániából, Horvátországból és Szlovákiából is. Szőlőből gyűlt össze a legtöbb, de volt kajszibarack és szilva is szép számmal. A párlatokat összesen 23 kategóriába sorolták a szervezők, külön-külön csoportot alkotott az alma, a körte, a vilmoskörte, a birs, a szamóca a faeper, a málna, az erdei és vadon termő gyümölcsök, a szőlők, a törkölyök és így tovább, de voltak nem kontinentális alapanyagból készült gyümölcspárlatok is a sorban.
A mintákat pohárban hozták a versenyhelyiségbe, a bírák csak a fajtát és az alkoholszázalékot tudták, valamint azt, hogy ágyas vagy nem, és volt-e hordóban az adott párlat. Az értékelés és a pontozás elektronikusan történt, 4x5 pontos rendszerben. Egy minta akkor kaphatta meg a maximális 20 pontot, ha tisztaság, aromakarakter, szájérzet, valamint utóérzet-harmónia terén is tökéletesnek bizonyult. Aranyérmet 18-20, ezüstöt 16-18, bronzot 14-16 közötti pontszám esetén érdemelt egy párlat.
A minták érzékszervi bírálata soklépcsős rendszerben történt. A gyorskóstolók nem adtak szöveges értékelést, a feladatuk az volt, hogy illat és gyors ízlelés alapján eldöntsék, érdemel-e érmet az adott párlat, és ha igen, nagyjából milyet. Az ember azt gondolná, hogy ez viszonylag könnyű feladat, hiszen a hibát egyszerű kiszűrni, de ha valaki átlag kétpercenként megízlel egy magas alkoholtartalmú italt, a nyelve az ötödikénél már kezdi felmondani a szolgálatot, a tizediknél pedig zsibbad az egész száj. Itt fogyott a verseny során a legtöbb kiflikarika és víz.
A szárazpróba egyértelműen a hibák kiszűrésére szolgál, itt az orr a főszereplő, a bíráló csak azért kóstol, hogy szükség esetén megbizonyosodjon döntése helyességéről. Kevesen tudják, hogy a kiürült pohár milyen sok információt hordoz egy gyakorlott bíra számára.
A szöveges értékelők párban dolgoztak, de véleményüket egymástól függetlenül alakították ki, és csupán akkor vetették össze, amikor már elkészültek a pontozással. Ha véleményükben 3 pontnál nagyobb eltérés mutatkozott, megpróbáltak konszenzusra jutni, de ha nem sikerült, a párlat a csúcszsűrihez került.
A csúcszsűrinél csapódtak le a problémás esetek. Mivel minden egyes párlatot legalább hatan értékeltek különböző módokon, gyakran előfordult, hogy a vélemények között nagyobb eltérések mutatkoztak. Ilyenkor a csúcszsűri nagy tekintélyű bíráinak jutott a feladat, hogy igazságot tegyenek. Volt dolguk elég: minél fáradtabbak lettünk, annál több pohár halmozódott az asztalukon, és ők csak szagoltak, kóstoltak fáradhatatlanul.
A verseny másfél-két órás etapokban zajlott, és a szünetek után mindig párt és feladatot cseréltünk, hogy ne fásuljunk bele a kóstolásba. A 838 tétel értékelésével a második nap közepére végeztünk. Ebédszünet után jöttünk össze újra, hogy kiválasszuk a legjobbak legjobbjait, vagyis az aranyak közül a Champion-díjasokat.
Ez már egyszerűen ment, minden kategóriából végigkóstoltuk a legjobbakat, és egyszerű többséggel választottuk meg a győztest. Végül a Champion-díjasokat végigkóstolva arra szavaztunk, hogy ki kapja a „Legjobb Bérfőzde” és a „Legjobb Magánfőző” díját.
Mondanom sem kell, hogy a verseny végig névtelenül zajlott, a minták sorszáma volt az egyetlen azonosítási pont, így hiába is szeretném, nem árulhatom el, hogy ki készítette azt az alma- szőlő- vagy szamócapálinkát, azt a sárgarépa- vagy narancspárlatot, amelyek az általam kóstoltak közül számomra a legizgalmasabbak voltak. Szeptember 17-19. között, a Gyulai Pálinkafesztiválon ez is kiderül majd.
Örülök, hogy részt vehettem ezen a versenyen, hiszen a mezőnyt végigkóstolva képet kaphattam a hazai és a környékbeli párlatok színvonaláról. Úgy vélem, a fejlődés örvendetes, a helyzet évről évre javul. Viszonylag kevés értékelhetetlen párlattal találkoztam, volt viszont jó néhány, amely üdeségével, eleganciájával, mértéktartó alkoholtartalmával és mindenekelőtt gyümölcsösségével lenyűgözött. Köszönöm a meghívást, köszönöm a pálinkásoknak, hogy befogadtak maguk közé. Bízom benne, hogy nem okoztam csalódást, és hívnak máskor is.