Vissza
Női lélek minden cseppben
2020.04.27. | Vargha Márk
Az idei Gyengébb? Nem! borkóstoló mesterkurzusain ismert színésznők is „szerepet” kaptak. Bodó Judit és Luka Enikő mellett Ónodi Eszter, a Katona József Színház művésze mesélt a borokhoz fűződő viszonyáról…
A budapesti Hotel Sofitelben megrendezett Gyengébb? Nem! nőnapi borkóstoló az egyetlen olyan program az évben, ahol kizárólag borásznők mutatják be boraikat a közönségnek. Az immár hagyománnyá vált rendezvényt az idén épp a járvány kitörését megelőző időszakban, március 7-én tartották. Úgy alakult tehát, hogy hosszú ideig ez volt a legutolsó ilyen nagy létszámú boros program az országban.
A szervezők az idén két mesterkurzust is hirdettek a sétálókóstoló mellé. Az elsőben Éless Tímea, a tállyai Szóló borásza, valamint Machán-Csetvei Krisztina, a Csetvei Pince borásza hozta el organikus borait, és vendégként az ismert színésznő, Hámori Gabriella csatlakozott a társasághoz, a másodikban pedig Bodó Judit a Bott Pince, Luka Enikő pedig a Luka Pincészet képviseletében mutatta be borait, vendégük Ónodi Eszter, a Katona József Színház művésze volt. A moderátori szerepkört mindkét mesterkurzusnál Szabó Edit, a Gyengébb? Nem! című könyv írója, a Borsmenta főszerkesztője látta el. E sorok írója ez utóbbi mesterkurzus lelkes hallgatója volt, így a beszámoló erről az eseményről szól.
Ónodi Eszter a Katona József Színházban kezdte pályáját, és azóta is a társulat tagja. Filmes munkáit és díjait felsorolni is nehéz, legutóbb Ibsen Nóra című drámájának címszerepéért kapta meg a legjobb női alakítás díját a Pécsi Országos Színházi Találkozón.
Mint a Borsmenta interjújából kiderült, Ónodi Eszter szereti a testes vörösborokat, és egyre inkább érdeklődik a furmint iránt. Szabó Editnek, az esemény moderátorának ezért némi fejtörést okozott, hogy melyik két borásznőt válassza partneréül erre a szűk másfél órára, hiszen a standok mögött állók közül többen is kiválót készítenek ezekből a típusokból. Végül a soproni Luka Enikő és a tokaj-hegyaljai Bodó Judit foglalt helyet az asztalfőn.
A jó hangulathoz azonban nemcsak a Pesti Eszter által kitöltött különlegesen finom borok járultak hozzá, hanem rögtön az első kérdés, mely arról szólt, hogy mikor és mitől kerültek a hölgyek életükben először komoly alkoholos befolyásoltság alá, vagyis hogy mikor voltak először részegek. Valamennyiük válaszában közös volt, hogy nem bortól. Bodó Judit egy tanyasi esküvőre emlékezett vissza, Luka Enikő a szalagavatójára, Ónodi Eszter pedig egyetemi évei alatt a budai hegyek egyik szerpentines közútjára, némi żubrówka elfogyasztása után.
A jókedvű kezdés után egyre inkább elmélyültünk az ember és a bor különleges kapcsolatának taglalásában. A borásznők elmondták, hogy hivatásukat egy percig sem tudják munkának tekinteni. Bodó Juditék egy nagy építkezés közepén vannak éppen, és céljuk egyértelműen az, hogy az újonnan elkészülő birtokközpontot a közösség is használja majd. A szívükön viselik a falu fiataljainak sorsát, úgy vélik, hogy már tizenéves korban mindenkinek tudnia kell, mekkora kincs a szőlő Tokajban. Ennek Judit szerint az az egyik legegyszerűbb módja, ha a helyi nyolcadikosok megkóstolhatnak egy centiliternyi aszúbort, mert azt az ízt biztosan soha nem fogják elfelejteni.
Luka Enikő azt mesélte, hogy amikor Brúnó nevű kisfiát várta, mindennap megivott egy deci vörösbort. Azóta hét év telt el, Brúnó már jól ismeri a szőlőfajtákat, de a borászkodást lányos dolognak tartja(!). Remélhetőleg ez idővel megváltozik, és boldogan veszi majd át a pincészetet az édesanyjától, ha eljön az ideje.
Mivel briliáns analitikával is készülhetnek rossz borok, a két borásznő egyetértett abban, hogy borozgatás közben szükségtelen a borokat elemezni. A poharában lévő italt úgyis mindenki a tapasztalatai és az éppen aktuális hangulata alapján ítéli meg, az érzetek a fontosak, és nem a számok. Ahogy Luka Enikő találóan megfogalmazta: ha kémiát kellene tanulnia, elveszne belőle az ember.
Bodó Judit szerint a bor misztikuma különlegesen szép, hiszen olyan, mint az ember: az idő előrehaladtával csak mélyül és gazdagszik. Ónodi Eszter úgy véli, ez igaz lehet egy színdarab szövegére is, hiszen bár a színész ugyanazokat a mondatokat mondja estéről estére, mégis minden előadás más árnyalattal gazdagszik attól függően, hogy a színész éppen milyen hangulatban van, mit élt át napközben.
Szabó Edit szerint a szöveg azért is élő, mert hat a közönségre, és mivel minden este mások ülnek a nézőtéren, mások a reakciók, megváltozhatnak a hangsúlyok. Ónodi Eszter ezzel egyetértve hozzátette, hogy a világ változása is tényező: amikor a párizsi terrorcselekmények idején kimondta a színpadon a város nevét, tapinthatóvá vált a feszültség a nézőtéren, és egészen más energiák mozdultak meg, mint korábban.
A borokkal kapcsolatban gyakran felmerül az időtlenség kérdése. Mást jelent az idő, az érlelés Enikő vörösborai, és megint mást Judit száraz furmintjai vagy éppen az aszúi esetében. Egy szerep megformálásakor ugyanilyen fontos az „érési idő”, de persze másként működik a színházban, és megint másként a filmen, mondja Eszter. A filmeknél sokkal rövidebb idő áll rendelkezésre a karakter hiteles megformálására, színházban viszont van idő kiérlelni a figurát a próbák során. Persze így is előfordul, hogy az ember a bemutatóra még nem készül el, vagy sokkal később jut eszébe valami. Erre a színésznő konkrét példát is hozott: a Katona József Színház máig egyik leghíresebb előadása, a kiégett csúcsmenedzserekről szóló Top Dogs 415 alkalommal került színre a Kamrában, és Eszter csak a 365. előadás körül jött rá, hogy a nagymonológját sokkal hatásosabb „részegen” elmondania…
Szó esett még apákról és fiúgyermekekről – hiszen a beszélgetés résztvevői mind fiús anyukák –, átörökítendő hagyományról és pályaválasztásról, trombitakoncertekről és a zweigelt lila habjáról… Érződött, hogy a hallgatóság reggelig ott ült volna a Sofitel ama kicsi termében. Nem csoda, hiszen természetes bájukkal, őszinteségükkel és humorukkal a hölgyek mindenkit meghódítottak, e kis írás szerzőjét pedig különösen. Így a fesztelen atmoszférájú beszélgetés után, miközben poharunkkal a kezünkben a többi, nem kevésbé kiváló borásznő standjai felé igyekeztünk, arra gondoltunk: milyen jó is lenne ezt a borásznőknél, Fertőrákoson vagy Bodrogkisfaludban folytatni. De máris helyesbítünk: milyen jó is lesz!
A mesterkurzus során az alábbi borokat kóstoltuk:
1. Bott Pince: Csontos 2018 – száraz tokaji furmint
2. Bott Pince: Kulcsár 2018 – száraz tokaji hárslevelű
3. Luka Pincészet: Zweigelt 2017
4. Luka Pincészet: Cabernet Sauvignon 2017
Fotó:
Vető Gábor
Papp Zoltán
