Vissza
Natúr borok a Szent György-hegyi elefántcsonttoronyból
2024.10.02. | Wurmbrandt András
Kovács Barnabás célja nem más, mint a lehető legkisebb ökológiai lábnyomú bor előállítása. A fiatal borász édesapja nyomdokain, a Szent György-hegyen készíti izgalmas natúr tételeit…
Akik jártak már a Szent György-hegyen, azt mondják, biztosan visszatérnek még oda. A Balaton-felvidék Tapolcai-medencéjében elnyúló tanúhegy fél szemével a nagy vizet kémleli, fél szemmel pedig a szigligeti várra kacsint. Bazaltorgonái nem muzsikálnak, csendben hallgatják a szőlőültetvények között őrködő pincékből kiszűrődő zajokat.
Káptalantóti felől, meredek úton kapaszkodunk fel a hajdan volt tűzhányón, amelyen a természet mára sajátos, melegházszerű klímát hozott létre. A málló bazalttörmelék a pannon üledékkel elvegyülve unikális szőlőtermő vidéket alakított itt ki, ami kiválóan alkalmas minerális borok készítésére. A hely szelleme és energiái arra késztetik az erre fogékony embert, hogy elhelyezze magát a tájban. Így volt ezzel Kovács Zoltán is, aki 1992-ben az ország első bioborászatát hozta itt létre BioVitis néven. 35 hektáron gazdálkodott szigorú elvek, uniós előírások mentén, utoljára a 2016-os évjáratú borait töltötte palackba.
Apák és fiúk a Napúton
A pince előtt ma motor parkol, a ráépített örök panorámás konferenciateremből pedig latin zene hallatszik ki. „Kubai rádió” – világosít fel bennünket Kovács Zoltán fia, az elénk siető Barnabás, aki újra életet lehelt a pincébe, és 2021-től édesapja szigorú elveit is továbbgondolva készít natúr borokat.
Barnabás környezetgazdálkodási agrármérnökként végzett Keszthelyen, majd a mesterképzést már Gödöllőn abszolválta, végül újra a Georgikonon doktori címet is szerzett. Fókuszában természetesen a szőlőtermesztés és a borkészítés állt, szakmai gyakorlatait pedig ezek fellegváraiban töltötte Törökországban, Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem megalakulását követően a Szőlészeti és Borászati Intézet Borászati Tanszékének adjunktusa lett Keszthelyen, és visszatért gyerekkora helyszínére, az onnan kőhajításnyira lévő Szent György-hegyi pincébe.
„A pince őrzi édesapám borászatának a nevét – Biovitis –, de a borokat Elefántcsontváry néven készítem. Persze ez megint csak kontinuitás apámmal, hiszen ő minden palackra ráírta, hogy Napút bor. Szenvedélyesen szerette ugyanis Csontváry festészetét, aki – mint közismert – a Napút festőjeként aposztrofálta önmagát” – meséli, majd hozzáteszi, ő valahol egy elefántcsonttoronyba zárkózott, megszállott kutató elmének tartja magát, aki a fitymáló tekintetektől függetlenül köti az ebet a karóhoz, és az elképzelésének megfelelő borokat készít, hiszen ahogy Csontvárynak a festészet, úgy neki a bor az önkifejező eszköze. Hogy mennyire komolyan gondolja ezt az ars poeticát, azt a borai címkéin központi helyet elfoglaló, bazaltorgonák közül kiemelkedő karcsú torony is jelzi.
Lugassal a klímaváltozás ellen
Vendéglátómmal közben a gyakorlatlan szemnek elhanyagoltnak tűnő szőlősorok között sétálunk. De ami a nagyüzemi szőlőtermesztésben átláthatatlan, az a bióban koncepció. A meghagyott aljnövényzet egyik oka a talaj védelme, másrészt Barnabás gyógynövényeket is telepített a Badacsonyi borvidék kuriózumának számító kéknyelűtőkék sorába, hogy azok segítsék a növényvédelmet. „Ezzel jó eséllyel távol lehet tartani a szőlőtől a kártevőket és a kórokozókat, de a gyógynövények a gyökerek közelében serkentik az élő közösségek működését, így a mineralizációt is, virágzatukkal pedig a rovarok széles közösségét vonzzák az ültetvénybe, így növelve a biológiai sokszínűséget.”
Egy teraszosan kialakított dűlő előtt állunk meg, ahova lugasos ültetvényt tervez telepíteni házigazdánk. Azt mondja, ezt a megoldást elsősorban a klímaváltozás kényszeríti ki: a lehetséges forgatókönyvek szerint ugyanis a következő évtizedekben erősen csapadékos tavaszra, de rendkívül meleg és száraz nyárra lehet számítani a Kárpát-medencében. A cél tehát az, hogy amikor sok eső esik, a víz ne folyjon le a hegyoldal aljára, hanem a teraszos talaj őrizze meg a nedvességet. „Ezzel párhuzamosan más támrendszerre és zöldmunkára is szükség lesz. Lugasos szőlőtermesztésre kell átállni, ami egyfelől nem engedi kiszáradni a feltalajt a kritikus július-augusztusi időszakban, másfelől pedig védi a fürtöket a perzselődéstől. A lugassal olyan mikroklímát teremtünk, amiben a szőlő ki tudja mozogni azt a stresszt, amit az extrém hőség okoz.”
A növényi oldalról való közelítés után Barnabás kinyitja a hegyoldalba vájt pince ajtaját, hogy empirikus úton is megtapasztalhassuk, mitől olyan izgalmas a natúr borok világa.
(folytatjuk)
Megjegyzés: A cikk a 6. Web Wine Writing döntős írása volt, szívből gratulálunk a szerzőnek!
Fotó:
Fövényi Fanni
