Vissza
Fedezzük fel Bolognát! – 4. rész
2024.05.18. | Sparing Ildikó
Sorozatunk negyedik részében a Bologna látképét meghatározó tornyokról, a városra oly jellemző árkádokról és a San Luca-bazilikáról esik szó…
Olvasóink közül bizonyára sokan ismerik San Gimignanót, a tornyok városát, ahol a 11–12. században a gazdag családok masszív, magas tornyokat építettek maguknak. Ezek nem csupán státusszimbólumként jelentek meg, de védelmi célokat is szolgáltak. A tornyok ma is meghatározzák a város látképét.
Ha valaki ezekben az évszázadokban Bologna felé utazott, hasonló kép tárulhatott a szeme elé: a városban mintegy száz torony magasodott. Ezekből mára alig húsz maradt meg, többségük leomlott, másokat lebontottak.
Bologna jellegzetes tornyai
A ma is állók közül a két legismertebb az Asinelli (a magasabb) és a Garisenda (az alacsonyabb). Mindkettő a Piazza di Porta Ravegnanán található, és Bologna jelképeként is tekinthetünk rájuk.
Az Asinellit valószínűleg Gherardo Asinelli lovag építtette azzal a céllal, hogy a tetejéről megfigyelhessék a várost és környékét. Eredetileg csak 70 méter magas volt, jelenlegi, 97 méteres magasságát a 14. században érte el, amikor a család kihalása után a torony a város tulajdonába került, és börtönként működött. Többször belecsapott a villám, mígnem 1824-ben villámhárítóval látták el.
A torony tetejére 498 keskeny lépcső vezet, ezeket kell megmászniuk azoknak, akik szeretnének felmenni. Néhány helyen pihenőket képeztek ki, ott lehet elengedni a szemben jövőket, és nem utolsósorban egy kis levegőhöz jutni... Fontos tudni, hogy a torony látogatása csak belépőjeggyel lehetséges, amit előre meg kell váltanunk a Piazza Maggiore 1/e-ben levő turistairodában.
A Garisenda eredetileg magasabb volt, 60 méteres, de a 14. században a talaj megsüllyedésének következtében csökkenteni kellett a magasságát.
A Prendiparte tornyot Coronatának (a koronás) is ismerik korona alakú, falvastagságban elvékonyodó díszítése miatt, ami a talajszinttől körülbelül 50 méterre található. Paleotti bíboros építtette a 12. század második felében, és az érseki szeminárium bővítményeként használták. Később, 1751-ben, amikor a szemináriumot máshová költöztették, Lambertini bíboros – XIV. Benedek pápa – a vallás elleni bűncselekmények miatt érseki börtönné változtatta. A torony ma egy egyszobás luxus B&B-nek ad otthont. A tetejére néha fel lehet menni, de kizárólag vezetéssel.
Az árkádok
Az északolasz városokban járva megszokhattuk, hogy a belvárosban többnyire árkádok alatt sétálhatunk, védve az esőtől és a napsütéstől. Olyannyira így van ez Bolognában, hogy az árkádok (portici) 2021 óta az UNESCO világörökség részét képezik.
Amikor a 11. században a lakóházak emeleti részét bővíteni kezdték, az első szintek kilógtak az utca felé, és mivel a bővítmények egyre nagyobbak lettek, támasztógerendákra és oszlopokra volt szükség a biztonság érdekében. Így születtek meg és kaptak egyre nagyobb teret a város árkádjai.
A kereskedők később rájöttek, hogy ha az eső és a nap ellen védelmet nyújtó árkádok alatt is árulnak, kibővíthetik az üzletek alapterületeit, így a 13. században már törvény írta elő az árkádok építését az új épületekben. Bár a törvény értelmében az árkádnak legalább 7 bolognai láb (2,66 méter) magasnak kellett lennie, hogy egy lóháton közlekedő ember elférjen alatta, főleg a belvárosban nem ritka, hogy ennél alacsonyabb árkádokat találunk. A lényeg viszont az, hogy ez az építészeti stílus a következő évszázadokban is megmaradt.
A Portico di San Luca
Bolognában összesen mintegy 40 kilométernyi árkádsor található, közülük a maga 3,8 kilométerével a Portico di San Luca a leghosszabb. Ez az árkádsor a Via Saragozza végétől, a Porta Saragozzától indul, 666 árkádból áll, és a város határában levő San Luca-templomhoz vezet. Az Arco del Meloncellóig követi a via Saragozzát (1,5 km az SS64 út mentén), majd az úttest felett áthaladva elindul dombnak fel, a templom felé. A városban található része semmiben sem különbözik egy átlagos árkádsortól, alatta zajlik a városi élet, üzletek, kávézók vannak. Amitől mégis más, hogy teljesen egységes, még a keresztutcákat átszelve is fedett íveket építettek. Viszont amint elindul a hegy felé, már nincsenek felette épületek. A zárt falon időnként kis faajtók nyílnak, azon túl kertek és privát villák találhatók. Az árkádok alól szép a kilátás a környékre. Ezen a részen 15 kápolnát is kialakítottak, amelyek a rózsafüzér 15 titkát képviselik, az adakozó családok nevét emléktáblák idézik meg.
A templomhoz egyébként ma már busszal, kisvonattal és autóval is fel lehet menni. Érdekes, hogy a kanyargó út során a templom hol a jobb, hol a bal oldalon tűnik fel. Megállni a templomon túl található parkolóban lehet.
A San Luca-bazilika
A Santuario della Madonna di San Luca a Monte della Guardia tetején áll. A jelenlegi bazilikát 1723-ban építették, egy korábbi, a 12. század végén épült templom helyére. A falak között egy bizánci stílusban festett Madonna a gyermekkel ikont is találunk. A kép állítólag Szent Lukács alkotása, és a 12. században egy zarándok hozta Konstantinápolyból. Azóta zarándokok ezrei látogatják minden évben. Azt gondolják, hogy ha valaki hosszasan nézi a képet, úgy érzi, hogy a Madonna anyai tekintete követi őt.
A szent ikon 1433 óta minden évben elhagyja a templomot, és egy héten át a városban található Szent Péter-katedrálisban állítják ki. Ennek örömére körmenetet szerveznek a hívek. A képet ma már autón szállítják, de ezt az utat sokáig csak gyalogosan lehetett megtenni, ezért is épült fel 1647 és 1793 között a ma is látható árkádsor.
(folytatjuk)
Fotó:
Sparing Ildikó
