Vissza
Koppenhága jó hely!
2023.11.15. | Vargha Márk
Vargha Márk legtöbbször mediterrán vidékekről ír, ám kétrészes minisorozatában most egyik hűvösebb éghajlatú kedvencét, Koppenhágát mutatja be az olvasóknak. Az első részben sétálunk és kastélyokat nézünk…
Bevezetés
A dánokat nagyon csípem. 2009-ben három hónapig éltem köztük egy tipikusan dán intézményben, egy úgynevezett népfőiskola egyik szobájában, Koppenhágától 100 kilométerre nyugatra, egy százlelkes faluban. Néhány kelet-európai – magyar, szlovén és litván – huszonéves itt idilli környezetben, gondtalanul, az EU-csatlakozás után öt évvel ízlelhette meg azt a jólétet, amiről akkor is tudták, hogy sosem fogják elérni. Mert az, kérem, egy nem akármilyen szint. Ugyanakkor irigykedés helyett lehet és kell tanulni a dánoktól: a munka hihetetlen becsületét, a konszenzusra törekvést, a másik véleményének szelíd tiszteletét, no meg világsikerű filmek készítését. (Lars von Trier vagy Mads Mikkelsen neve alighanem mindenkinek ismerősen cseng, de jó sokan vannak rajtuk kívül is, akikre érdemes figyelni.) No meg a sajátunk szépnek látását és az azzal való megelégedést. Jellemző, hogy tilos a nemzeti lobogón kívül mást kitűzni az épületekre (itt-ott az ukrán zászló persze feltűnik mostanában). Legdélebbi nagy szigetükről, a Lengyelország és Svédország közt fekvő Bornholmról a dánok olyan áhítattal beszélnek, mintha az legalábbis Mauritiusszal érne fel. Ám ami témánk szempontjából a legfontosabb: az is megtanulható, hogy hogyan kell működtetni egy eleve emberléptékű fővárost úgy, hogy az ott lakók számára élhető maradjon és a turisták is komfortosan érezzék ott magukat.
Séták
Még nem találkoztam olyasvalakivel, aki Koppenhágára turistaként egy hetet szánt volna. Tipikus „hétvégézős” városnak tekintjük, feltételezés, hogy sok stressz (zaj, szmog és hosszú sorban állás) nem fog minket érni. A feltételezésnek van alapja. Szóval: felülünk a fapadosra, megnézzük a Kis hableányt meg ami még azon kívül belefér, aztán hazajövünk. De a koppenhágai belvárosban egy hétvégénél jóval több látnivaló van. Két hétvégényi biztosan. Persze, ha maga az 5 milliós Dánia is érdekel minket, azt sem túl nehéz körbeutazni, igaz, a vasúti közlekedés méregdrága. A belga Tintin integet a brüsszeli tűzfalakról, a brémai muzsikusoknak az észak-német nagyvárosban szobrot állítottak, és a többi. Ezek a fiktív hősök ismertségben messze túlnőttek alkotóikon. A Kis hableány sziklán ülő szobránál tolongás van, de Andersen-kultuszt ne keressünk Koppenhágában. (Egy dániai körút alkalmával viszont ki ne hagyjuk az életének és lenyűgöző munkásságának szentelt remek múzeumot szülővárosában, Fyn sziget központjában, Odensében.)
A pár évtizeddel ezelőtti főváros hangulatát a világ talán legméltánytalanabbul mellőzött bűnügyi komédia műfajú filmantológiája, az Olsen banda kockái adják vissza. Én például körülbelül tízévesen határoztam el, hogy a csavart tornyú Tőzsde mellett szeretnék egyszer száguldozni, mikor láttam, hogy a bűbájos gengszterbanda is így tesz
.
Ami biztos, hogy érdemes fényben és sötétben is sokat sétálni itt, hiszen bár a tömegközlekedés kiváló, ha nem szeretnénk kimozdulni a külső kerületekbe, a belvárosban tényleg sétatávolságra van minden. Az útikönyvek azt javasolják, hogy a meglehetősen rideg, kockaépületekkel (is) szegélyezett Városháza tér (Rådhupladsen) és a színes házairól világszerte ismert Új kikötő (Nyhavn) között húzódó Strøget nevű sétálóutcán mindenképp menjünk végig – és ezt érdemes is megfogadni. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a Strøget nem tartozik az európai sétálóutcák felső osztályába. Viszont két jó dolog biztosan említendő vele kapcsolatban. Egyrészt mivel a belvárost szinte pontosan kettéosztja, segít megtervezni a hétvégénket: az egyik felét a tőle északra, míg a másikat a tőle délre lévő látnivalókkal tudjuk tölteni. Másrészt a környékén sok átjáróházra lehetünk figyelmesek, ezeket bátran fedezzük fel, hiszen sokszor a nyugalom valódi szigeteit találjuk egy-egy kapualj mögött: éttermeket és sörözőket, vagy akár ezek hiányában padokat, amelyeken jóleshet megpihenni.
No és a Citadella (Kastellet)! Ez egy olyan zöldterület, ahol tényleg érdemes barangolni, és szívni a 2030-ra kitűzött karbonsemlegességi cél miatt egyre frissebbé váló levegőt. A csillag alakú, mindenhol pázsittal borított, vizesárokkal körülvett hatalmas erőd a hadsereg tulajdonában van. A civilek mellett tehát sok katonát is látni itt, a hozzájuk tartozó járművekkel, de egyebekben nem különbözik a többi kellemes parktól, sőt itt – a többi ligettel ellentétben – kis keresés után például szélmalomra is bukkanhatunk!
Kastélyok
Szerencsések vagyunk, hiszen három csodás királyi kastély közül is választhatunk Koppenhágában. Összehasonlító elemzés következik a választás megkönnyítése érdekében.
1. Helyszín: Amalienborg Koppenhága szívében található, a Nyhavnhoz nagyon közel, míg Rosenborg kissé északnyugatra, Christiansborg pedig délebbre, egy szigeten fekszik.
2. Építészeti stílus: Amalienborg klasszikus rokokó stílusban épült, szimmetrikus és elegáns homlokzat jellemzi, míg Rosenborg a holland reneszánsz építészet lenyűgöző példája bonyolult tornyaival és vörös téglafalaival. Christiansborg a neoklasszikus és a barokk elemeket ötvözi, és kívülről – a tornyát leszámítva – szinte jellegtelen, inkább belső pompájáról ismert.
3. Történelem: Amalienborg a 18. században épült, és 1794-ben lett királyi rezidencia, a Christiansborgban pusztító tűzvész után. II. Margit ma is itt él családjával. A Rosenborg a 17. század elejéről származik, és királyi rezidenciaként szolgált a 18. század végéig, amikor múzeummá alakították át. A Christiansborg immár a harmadik épület ezen a néven, 1928-ból
.
4. Kertek és parkok: Amalienborg festői térrel rendelkezik, amelynek közepén V. Frigyes király szobra áll, míg Rosenborg gyönyörűen parkosított kerttel büszkélkedhet, Christiansborgnak pedig saját parkja van, ahol lovardát is találunk.
5. Jelenlegi használat: Amalienborg ma is „működik”, a dán királyi család itt lakik. Rosenborg múzeumként szolgál, ahol a koronaékszereket és királyi díszeket mutatják be, Christiansborg pedig az államfő hivatalos – s megítélésem szerint meglehetősen rideg – helyiségein túl a parlament, a Folketing székhelye, és a miniszterelnöki hivatalnak is otthont ad. Javarészt itt „játszódik” – a valóságban persze stúdiókban – a dán „politikacsinálásról” szóló fantasztikusan igényes és lebilincselő sorozat, a Borgen, amelyet nem csak a külvilág híreit követő olvasóink figyelmébe ajánlunk. Minden van benne, ami az ország államvezetésére (ma) jellemző: női miniszterelnök, rengeteg párt, még több intrika, és annál is több kompromisszum.
(folytatjuk)
Fotó:
Vargha Márk
