Vissza
Öt jó dolog New Yorkban
2022.09.16. | Vargha Márk
A város, amely sosem alszik. Vargha Márk kollégánk nyáron New Yorkban töltött egy hetet, és felfedezett nekünk néhány izgalmas helyet. Íme 5 tipp annak, aki ellátogat a Nagy Almába…
Akinek szerencséje van egy kicsit hosszabban időzni New Yorkban, vagy esetleg már nem először látogat oda, jól teszi, ha letér néha a „kitaposott” utakról, és felfedezi a városnak azokat a részeit is, amelyeket valahol az utolsó oldalakon, az apróbetűs résznél vagy talán egyáltalán nem is említenek az útikönyvek. Íme öt olyan élmény, amely New York-i látogatásunkat még izgalmasabbá, még valóságosabbá teheti, és talán egy rövid időre „odatartozónak” is érezhetjük magunkat általuk.
1. Látogatás a Whitney-ben – és a teraszán
A világ élvonalába tartozó két műgyűjtemény, a MET és a MoMa a művészetek kedvelői számára kihagyhatatlan. Előbbi teljes felfedezésére egy hét sem elég, hiszen az ókori Perzsiától a kortársakig ível a tárgyak ezreinek sora, utóbbi falain pedig világszerte ismert, művészettörténeti albumokban gyakran előforduló festményeket csodálhatunk. Ráadásul az időszakos kiállítások is nagyon izgalmasak.
A két „nagy” múzeumnak van azonban két kisebb párja is, melyeket vétek kihagyni: a jellegzetes henger formájáról ismerős Solomon R. Guggenheim Museum a Central Park szélén, és a Whitney Museum of American Art a Hudson folyó partján. Utóbbi az USA legjelentősebb festőire és szobrászaira koncentrál. Legfelső, 5. emeletén a XX. század eleji alkotók műveit helyezték el, s minél lejjebb ereszkedünk a lépcsőn vagy a liftekkel, annál közelebb érünk a mához, az inkább szórakoztató, mintsem gyönyörködtető művekhez (vagy „művekhez”). Ami miatt leginkább szívünkbe zártuk a Whitney-t, az a büféjéből nyíló panorámaterasz. Jobbra és balra hátra a Hudson, szemben a sok-sok felhőkarcoló, alattunk pedig a Meatpacking District. A név nem tévedés: 1900-ban a területen 250 vágóhíd és csomagolóüzem működött, bár más iparágak is megtelepedtek itt: szivargyártás, autójavítás, gyorspostai szolgáltatások, nyomdászat stb. Évtizedes viták után 1929-ben engedélyezték a High Line magasvasútvonal építését. A Meatpacking a húsipar átalakulásával hanyatlani kezdett, rossz hírűvé vált, aztán a High Line sínjein világszerte ismert park kialakításával főnixmadárként újult meg. Szóval: ne hagyjuk ki a kiállítást, a kilátást, majd a sétát sem itt!
2. Napozás Long Beach fehér homokján
Napozni a tengerparton New Yorkban? Miért is ne? A nagy beépítettség csal, errefelé a víz az úr: a metropolisz öt városrésze közül csak Bronx tartozik a kontinenshez, Manhattan és Staten Island szigetek, míg Queens és Brooklyn a Heves megye területű Long Island nyugati részén terül el. Ha felülünk a Penn Stationön az egyik elővárosi vonatra, egy órán belül Long Beach városában találjuk magunkat. Az autóforgalomtól lakás- és szállodasor, valamint fából ácsolt sétány választja el a fehér homokos óceánpartot, ahol sirályok és csigaforgatók (az is egy madár), no meg kerékpározók és fürdőzők között pihenhetünk. Hétköznap munkaidőben utóbbiakból sincs túl sok.
3. Koncert a brooklyni Prospect Parkban
„Kipipáltuk” a Metropolitan Operát és a Carnegie Hallt, a világ élvonalbeli dalszínházát és koncerttermét egy-egy előadás erejéig, ám egy ekkora városban van esély rá, hogy díjtalanul jussunk jó minőségű zenei élményekhez. Ne restelljük az internetes keresőbe beírni tehát, hogy „ingyenes koncertek New Yorkban”, biztosan találunk kedvünkre valót. Nekünk a helyi filharmonikusok hangversenyéhez volt szerencsénk: a Central Park mellett más városrészek ligeteit is „végiglátogatja” nyaranta az együttes, nagy tömeget vonzva és dübörgő sikert aratva. Néhány amerikaiasan buzdító politikusi beszéd (a jelenlegi szenátusi többség vezetője is brooklyni) után először Wagner csendült fel, A nürnbergi mesterdalnokok nyitánya, majd kora huszonéves zeneszerző-hallgatók egy-egy rövid művét hallgattuk, aztán Bruck 1. hegedűversenye, végül pedig Dvořák 7. szimfóniája következett. A hangulat az Ördögkatlan Fesztivál beremendi szabadtéri koncertjét idézte, családok, kisebb és nagyobb baráti társaságok, sok gyerek, plédek, borosüvegek és műanyag poharak. Hangulatos időtöltés egy rendezett zöldterületen, melyet a végén, már a sötétben, hosszú tűzijáték koronázott meg.
4. Sörkóstolás a queensi Big Alice-ben
Nem szerepelt programomban az East Riveren átívelő Queensboro híd lábánál való hosszas séta, de az erre a környékre foglalt szállás miatt hamar beleakadtam a Big Alice-be, mely csupán egy a környék egyszerűen nagyszerű italmérései közül. Utcai és udvari férőhelyek, rövid pult, gyors kiszolgálás, nagy választék. Új felfedezések a gyakorlott borivónak a sör birodalmában: új sörstílusok. Például a gose, egy citromosan savanyú, sós, korianderes búzasör (itt éppen hibiszkuszos változatban kínálták); a farmhouse ale, melyet Belgiumban saisonként ismernek, száraz, erősen szénsavas, gyümölcsös és közepesen erős; a Kölnben és környékén főzött kölsch, mely a németeknél népszerű alsóerjesztésű lagerekkel szembeni ellenállás termékeként felsőerjesztésű. S ezeket mind meg lehet kóstolni gyors berúgás és nagy költekezés veszélye nélkül. A dicséretes – és már itthon is látott – módszer neve flight: kis poharakban sokfélét. A pont az i-n az aznap odatelepült pizzás fiú volt, aki kétféle, helyben gyúrt, vastag tésztás, sokfeltétes lepénnyel szolgált. Meleg idő, lenyugvó nap a szemközti manhattani felhőkarcolók mögött, indusztriális környezet, hideg sör, pop up pizza közel a magasban csikorgó metrószerelvényhez: ha van New York-i életérzés, akkor ezek valószínűleg így, együtt biztosan részei.
5. Kilátás a Summit One Vanderbiltből
A város ma már több olyan toronyházzal is büszkélkedhet, melyek kilátópontként szolgálnak. Turistaként kötelező program látni a magasból az épületeket, melyek között addig sétáltunk. A szépséges Grand Central pályaudvar tőszomszédságában, a Vanderbilt sugárút 1. alatt tavaly nyílt felhőkarcoló tervezői nagyobbat álmodtak a szokásosnál: a 91., 92. és 93. emeleteken a plafontól padlóig üvegablakokon át elénk terülő elképesztő, 360 fokos látvány mellé a mélység-magasság, a fény-sötét és az állás-lebegés érzetét is biztosítják a technika és a fantázia összeházasítása útján. Például úgy, hogy a padló és a plafon maga is üvegből készült… A fura, egyfajta kalitkába zártság élménye a végén a fedetlen teraszra való kilépéssel oldódik fel. Hallatszik a sosem nyugvó New York zaja, ellátni a messzi öbölig, azonosítható a Big Alice környéke, karnyújtásnyira lévőnek tűnik a többi kilátó: az Empire State Building, a Rockefeller Center és az Edge. Hova menjek fel legközelebb? Hova menjek fel sötétben?
Elárulom: nem szeretném, ha ezek a kérdések túl sokáig kínoznának. New Yorkot látni kell. Újra és újra…
Fotó:
Vargha Márk
