2024.05.02. | Borsmenta
A Borászok Borásza Díjátadó Gálán hagyomány, hogy az új jelölteket mindig az előző évi díjazott méltatja. Íme a tavalyi győztes, Heimann Zoltán laudációja…
Hogyan zajlik a jelölés?
A Borászok Borásza díjat gondozó Vinum Praemium Alapítvány április elején hozta nyilvánosságra a Kárpát-medence ötven legjobb magyar borászának listáját, amelyet a Borászok Borásza díjat már elnyertek közössége állított össze. Ez az ötven borász a díj jelöltje. A lista kihirdetésével egyidőben természetesen az ötveneket is tájékoztatták, és hivatalosan elindították az elsőkörös szavazást. A díj szabályai szerint ugyanis a díjra jelöltek döntenek a végső győztesről egyszerű, de kétfordulós szavazás alapján.
Íme a szavazás első köre utáni állás:
A legjobbak legjobbjának lenni, ráadásul úgy, hogy a legjobbak választanak maguk közül, nos, ez valóban egy szakmai életút megkoronázása, ezért is várjuk mindig izgalommal az eredményhirdetést.
A Borászok Borásza Díjátadó Gálán hagyomány, hogy az új jelölteket mindig az előző évi díjazott méltatja. Így tehát az idén Heimann Zoltánnak jutott ez a nemes feladat. A szöveget az alábbiakban változtatás nélkül adjuk közre:
Balassa István
István borhoz kötődő elköteleződése 1999 nyarán egy sörözéssel indult… Soha nem gondolta, hogy valaha borász lesz – sokkal inkább csillagász. Aztán sok-sok véletlen, és a bor, a szőlő és az alkotás már rabul is ejtette.
Az első saját bora kereken 20 évvel ezelőtt készült. Ekkor még 1 hektár szőlő adta az alapot, ma a borvidék 13 dűlőjében, 52 parcelláján, 15 hektáron próbálja megérteni azt a hihetetlen összetettséget és bonyolultságot, amit Tokaj a felszín alatt rejt.
A kihívás mindig ugyanaz: keresni a határokat, és fülön csípni a legjobb minőséget, amit csak az adott évjáratból ki lehet préselni. Bár Tokaj nagyon bonyolult, és ebből adódóan roppant nehéz, pont ez adja azt a hihetetlen alkotói szabadságot, amit a borász – ha akarja, ha nem – ki kell hogy használjon. A számtalan eltérő termőhely szinte áttekinthetetlen mátrixban képezi le az évmilliók alatt kialakult geológiai adottságokat, és ez az a misztikus világ, ami Istvánt rabul ejtette.
„Soha nem tudtam komolyan venni magam, így az elmúlt 25 év olyan volt mintha egy videojátékban lettem volna. Próbáltam megérteni, mi történik, de végül is rájöttem, hogy teljesen mindegy… Nem mi irányítjuk a természetet, hanem ő minket. A lényeg, hogy aki kóstolja a boraimat, az mosolyogjon.”
Bárdos Sarolta
Bárdos Saci Tokaj sorsát igazán a szívén viseli. Több éve már az öt döntősünk sorai között tudhatjuk őt. A szőlészet-borászat gyakorlatilag az ereiben folyik, hiszen a Barakonyi-dűlőt már a nagyapja is művelte.
A Tokaj Nobilis Szőlőbirtok tulajdonosa és vezetője latinból érettségizett, innen is adta magát a patinás névötlet. A Degenfeld és a Béres után csak a saját borászatára koncentrál. 2015-től organikusan műveli szőlőit, ami számára teljesen magától értetődő.
Sarolta a sztorizás helyett inkább a szakmai teljesítményben hisz és abban, hogy a legelegánsabb édes bort Tokajban lehet előállítani. Édestől az aszún keresztül, száraz dűlősön át egészen a pezsgőig megtalálhatóak a palackozott Nobilis nedűk.
Bízik benne, hogy nem annyira női borászként, mint sokkal inkább a Nobilis borok és a tokaji terroir egyik legjobb szakértőjeként igazán ismert és elismert.
Ipacs Szabó István
István immáron visszatérő „Borászok Borásza”-jelölt. Ahogy ő fogalmaz, „fiatal még,
hogy nyerjen”, és szeret jelölt lenni. Amúgy idén dupla jubileum van az életében. Most töltötte be az ötvenedik életévét, és a huszonötödik szüretét vezényelte le Villányban.
Kecskemét vidékéről származik, és szüleitől örökölt jász és kun – állítása szerint – friss vért hozott a Villányi borvidékre. Oroszlán és Ikrek csillagképe is az örökös útkeresésre, az új iránti nyitottságra ösztökéli…
Gyöngyösön végzett agrármérnökként, ezt követően a szőlész-borász szakmérnökin, majd Gödöllőn gazdasági agrármérnökként. Innét datálódik az Ipacs–Liptai–Mérész–Rakaczki-féle „banda” szétválaszthatatlan barátsága, együttműködése, egymást segítése és megannyi, időnként még a nyomdafestéket sem tűrő izgalmas közös bolondozás, kaland.
Az egyetemi évek után jó mesterlegény módján bejárja Burgenlandtól Kalifornián
és Ausztrálián át Dél-Afrikáig a világ izgalmas borvidékeit, és gyűjti a tapasztalatot.
1999 óta a Villányi borvidéken él és dolgozik, 22 évig volt a Vylyan Pincészet főborásza.
Jelenleg a Pécsi Szőlészeti-Borászati Kutatóintézet borászati osztályvezetője, illetve Siklós-Máriagyűd környékén 5 hektár szőlőt művel, és cabernet franc, valamint kékfrankos borokat készít. Kiválóakat.
Családjával, négy kisgyermekével Siklóson élnek.
Liptai Zsolt
Lassan 25 éve, hogy a Pannonhalmi Főapátság borászatát Liptai Zsolt vezeti. Bár eredendően alföldi születésű, a gyöngyösi főiskola agrármérnöki, majd ezt követően szőlész-borász szakmérnöki képzése után első munkahelye kapcsán két szüretre Szekszárdra került. A szakmai kíváncsiság az ezredfordulón a Napa-völgybe vezette. Hazatérve az Egri borvidék és Gál Tibor birtoka formálta szemléletrendszerét újabb két évjáraton keresztül. Végül Tibor ajánlotta a bencésekhez. A feladat: ötvenhektáros birtok kiépítése, egyedülálló ezeréves történelmi háttérrel, világörökségi környezetben.
Pannonhalma szőlészetének-borászatának alapja a tradíció, Zsolttal viszont védjegye lett a kísérletezés is. Zsolt számára a bor mindig felemelő élmény. Véleménye szerint a múlt értékein, jelen időben, a jövőbe tekintve kell finom borokat készíteni.
A fókuszban a dűlőalapú gazdálkodás áll. Jellemzően rajnai rizlingből, pinot noirból vagy több fajta stílusos házasításaival.
Az országjáró „legényévek” után családjával és 3 gyermekével Észak-Pannónia vált otthonná.
Maurer Oszkár
Oszkár a Szabadkához közeli Hajdújárásról érkezett, 1994 óta készít borokat. Családja négy generáció óta foglalkozik bortermeléssel. Felesége, Irénke és lányaik, Dominika és Boglárka szintén a borászat csapatát erősítik.
A történelmi Szerémi borvidéken, a Tarcal-hegyen (Fruška Gora) 9 hektáron, valamint a Szabadka-Horgosi (Dél-Alföld) borvidéken 7 hektár területen művelnek szőlőt. A kezdetektől fogva a Kárpát-medencei magyar szőlőfajták felkarolása, szőlészeti és borászati hagyatékunk átmentése, megosztása a borászat legfőbb gyakorlati célja, a legnagyobb fokú természetességre törekedve a szőlőben és a borkészítés során egyaránt.
Ma már 30 országban kaphatók a boraik, több tucat 1-3 Michelin-csillagos étterem sommelier-je tanulja meg magyarul kimondani a „szerémi zöld”, a „mézes fehér”, a „bakator”, a „vadfekete” és egyéb őshonos szőlőfajtáink neveit.
Hitvallása:
- A bor Krisztus vére.
- A borász a boraival imádkozik.
- A bor tisztán érthető üzenet kell hogy maradjon Isten és ember között. Áldás és imádság.
- A Kárpát-medencei magyar borászok egy és oszthatatlan szakmai és kulturális közösséget képeznek. Alkotói tevékenységük része a nemzetmegtartó értékek ápolása.
- A valaha élt őseink tudása, a mi törekvéseink és a jövő generáció megmaradása az értékek mentén – elválaszthatatlan elemek.
- A bor nem piaci termék, még ha pénzt is adunk érte. A gyermekeink nevelése is pénzbe került, mégis a szeretet és a lelkiség az összekötő kapocs.
- A bor szeretettel készül, nem elsősorban a máj számára, hanem inkább a lélek kenőolaja.
- Az igaz bor megszólít és jelenlévővé tesz.
„A szőlő mindenhez közelebb vitt engem, ami számomra fontos. A bor engem hazavezetett.”
Az idei jelöltek közül Bárdos Sarolta nyerte el a Borászok Borásza címet. Szívből gratulálunk!
Fotó:
Borászok Borásza