Vissza
Thummerer Vilmos a 16. Borászok Borásza
2022.05.24. | Borsmenta
Thummerer Vilmos, a 2021 decemberében elhunyt egri borász kapta az idén a Borászok Borásza címet. Írásunkban a tavalyi díjazott, Bodó Judit laudációját adjuk közre…
Tizenhat éve már, hogy a legjobb ötven közé került magyar borász titkos szavazással eldönti, hogy ki érdemes közülük a Borászok Borásza címre. A díjátadó megható pillanatait mindig jó érzés átélni, ezért is tartom magam szerencsésnek, hogy a „Borászok Barátja” cím birtokosaként minden évben meghívást kapok a rendezvényre. Ott voltam, amikor Áts Károly állt meghatottan a színpadon, és ott voltam akkor is, amikor 2021-ben Bodó Judit tőle vehette át a díjat. Szép hagyomány ez: a cím korábbi birtokosa az öt legtöbb szavazatot kapott jelöltről mond laudációt, és senki sem tudja, kinek a nevét rejti a boríték. Minden csak az utolsó pillanatban derül ki.
Az idén aztán Bodó Juditon volt a sor, hogy tavalyi díjazottként méltassa az idei jelölteket. Mióta csak ismerem, Judit soha nem beszélt papírból. Csodálatos, szép ívű gondolatai olyan természetességgel törnek elő belőle, ahogyan a szőlő hajtásai futnak az ég felé, megzabolázhatatlanul, sallangmentes eleganciával. Most azonban azt kérték tőle a szervezők, hogy írja le a mondandóját, mert tartani kell az időhatárokat. És ez a mi szerencsénk, mert így közre tudjuk adni ezt a szívmelengetően szép szöveget.
.jpg)
Judit azt kérte, mondjam még el, hogy nagyon jó volt beszélni ennek a hallgatóságnak. Örül, hogy olyan nagyszerű emberek, mint amilyen például Jásdi István, Vida Péter vagy Györgykovács Imre látják őt felnőni. Jólesett, hogy most is lelkesen tapsoltak neki a nézőtéren, és atyai büszkeséggel ölelték meg a beszéd végén.
Íme a szöveg. Öröm számomra, hogy megoszthatom a Borsmenta olvasóival.
(Szabó Edit)
Kedves Vendégek!
Ezen a színpadon egy évvel ezelőtt azt mondtam, hogy nem érzem magam feketeöves borásznak. Most kimondom: borász vagyok – és ezt ugyanannyi erővel tudom állítani, mint amennyivel eddig tagadtam. Köszönhető ez a kollégáknak, a számtalan jókívánságnak, e-mailnek, sms-nek. Mindez ébresztett rá arra, hogy a világ nem csupán annyi, amennyit én képes vagyok átkarolni. Sokkal több. A bor nem csupán az, amit megiszunk, a borászt pedig nem kizárólag a pincében hozott döntései határozzák meg. A szőlő környezetében rengeteg inspiráció ér bennünket oldalról, alulról, felülről. Ha éberek vagyunk és eléggé nyitottak, akkor fogjuk az üzeneteket, és integráljuk a munkánkon keresztül a borainkba. Így születnek a borászegyéniségek, márkák (brandek). Esetünkben 50 név – 50 egyéniség – 50 önálló márka.
Engedjék meg, hogy most bemutassam az 50 közül legtöbb szavazatot kapott 5 borászt!
BÁRDOS SAROLTA
Az inspiráció számára mindenképp alulról, a gyökerek felől érkezik – családi gyökerek ezek. Hegyaljai lány, minden utcában van rokona. Minden dűlő nevét, minden egyes szőlőtőkéjét és annak történetét ismeri. Borai csiszolt, elegáns felszíne alatt határozott, kemény gerinc áll.
Nála lokálpatriótább embert nem ismerek a környezetemben. Elfogult a borvidékkel és Bodrogkeresztúrral szemben egyaránt. Ez ad neki erőt ahhoz, hogy a bor mellett nagy hangsúlyt fektessen falunk épített örökségének védelmére is. Pályázatot ír, felújít, tartalommal tölti meg a szomszédságában lepusztult romokat. Soha nem megy át az úton egyedül, mindig lohol utána egy kőműves, ács vagy egy tervező. Délután a lányai, este – gondolom – a férje.
Három ember energiájával, napi 27 órában mozgatja és kelti életre az őt körülvevő kulisszát.
IPACS SZABÓ ISTVÁN
Egy interjúban említi, hogy már negyedikben tanult, aztán álmodott arról, hogy a szubmediterrán klímájú Villányban milyen jó lehet élni. A komoly elhatározást tettek kísérték, és lépésről lépésre felépített kisbirtokán gazdálkodva révbe ért. Hosszú távra rendezkedett be, ezt az is bizonyítja, hogy a szőlő mellett még parafa is nő a pincéje előtt a kertben.
Biztos voltam benne, hogy tavaly őt szólítják színpadra. A díjátadó előtt pár nappal ezt telefonon közöltem is vele, miközben ő elmondta, hogy a Covid-időszak kellős közepén feladja biztos állását (csak csendben mondom: fizetését), és a saját kis birtokra szeretne fókuszálni. Nem tudtam eldönteni, hogy ennyire bátor, vagy inkább csak bolond. Egy nagy birtok életében részt venni azt jelenti, hogy rengeteg üzenet érkezik minden oldalról, erről nagyon nehéz leállni. Az ő szakmai kíváncsisága nem éri be ennél kevesebbel. A Pécsi Kutatóintézettel beállt az egyensúly. Az ott szerzett tudásával az egész borászközösség javát szolgálja.
A címkéin a darázsölyv számomra egyértelműen azt szimbolizálja, hogy Ipacs Szabó István úgy képes szárnyalni, hogy közben két lábbal a földön áll.
KISS GÁBOR
Gábor világa nem fekete-fehér. Sokkal inkább vörös és fehér. A vörös a szenvedélyt jelképezi, amivel minden nap végzi a munkáját, éli az életét, viseli az arcán a huncut, gyerekes mosolyt. A fehér a tisztaságé – a pincében és a gondolataiban. Freund Tamás (egyébként neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, de számunkra a Borászok Barátja) egyik előadásában említette, hogy nem a legjobb, a legszebb vagy a legmagasabb éli túl az evolúció kihívásait, hanem a legalkalmazkodóbb. Villányban, a pincénél kóstolva emlékszem, hogy Gábor felvázolta, hogyan váltott egyik napról a másikra a privát kóstolókról a nagykereskedőre, a végfogyasztókról az éttermekre. Később aztán – a vírus miatt a helyzethez alkalmazkodva – a webes értékesítésre, kiszállításra.
Állok egy SIGNAL-lal a kezemben. Nem tudom, hogy ennek a fiatalosságnak mi lehet a CODE-ja, így veszek mellé egy kódfejtő ENIGMÁT. Még jó, hogy Gábortól kaptam életem legcukibb retiküljét, ami természetesen tűzpiros, és éppen 3 palack bor fér el benne – amolyan templomba nem járós fajta.
LIPTAI ZSOLT
„Az Isten által a föld felé küldött szeretetet – amit a napfény szimbolizál – legtranszparensebben a szőlőnövény gyűjti magába” – olvastam az idézetet egy Zsolttal folytatott beszélgetésben. Nem kérdés, hogy az inspiráció milyen irányból érkezik. Van úgy, hogy egy borvidék tagadhatatlanul rátalál a saját fajtájára, amin keresztül a legvilágosabban felszínre tudja hozni értékeit. Tokaj – furmint, Wachau – rizling, Burgundia – pinot noir, chardonnay. Ezek lehetnek az évszázadok során felgyülemlett tapasztalatok végeredményei is. Egy borász életében azonban nincsenek évszázadok. Ezért hiszem, hogy a jóisten – vagy aki úgy akarja, a felsőbb erők – tudatos sorsegyengetései mentén egy borvidék a borászára is rálelhet.
Pannonhalma és Liptai Zsolt nekem egyet jelent a fegyelem, az alázat és a szorgalom fogalmaival. És még valami – a szigor. Évekkel ezelőtt egy baráti vacsora alkalmával ő volt az egyetlen, aki emberi időben felállt az asztaltól, hogy másnap hajnalban kipihenten induljon a Szent Vince-napi szőlőtúrára a bencésekkel. Kinéztünk az ablakon, térdig érő hó volt – ez csak nekünk jelentett gondot másnap délelőtt 10-kor a kávénál, a meleg szobában.
THUMMERER VILMOS
Irigylem azokat akik Hofit élőben hallották, akiknek megadatott Esterházy Péterrel teázni, vagy Thummerer Vilmossal átborozni egy estét.
A rengeteg adminisztrációs teher helyett azt tenném kötelezővé, hogy az időt kihasználva nagyjainkat meglátogassuk, tapasztalataikat begyűjtsük, és hibáikból tanulni tudjunk. Az előbbi energiát és lelkesedést emészt fel, az utóbbi hozzánk tenne és megerősítene, segítene felemelni a magyar bor presztízsét.
Azt szoktam mondani, hogy egy borász története akkor válik sikeressé, ha az unokája nem veri le a cégért a ház faláról. A Thummerer birtokon mára a következő két generáció serénykedik a szőlőben, a pincében és a vendéglátásban is. Vilmosnak sikerült, nála József Attila szavaival élve: Kész a leltár.
„Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek.
(…)
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
(…)
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.”
Ha filmet kéne forgatnom ötükről, a zárókép valami ilyen lenne:
Zsolt a kezét összekulcsolva csendben ballagna a domboldalon, Saci határozott léptekkel, arcán tükröződő akarattal követné. Ipacs vicceket suttogva ide-oda szaladgálna, a tőkéket vizsgálva, Gábor pedig huncut mosollyal, kicsit lemaradva, komótosan lépkedne, mint akit épp ott ért a hajnal egy buli után. Thummerer egy pohár borral fentről vigyázza a csapatot.
Snitt.
A díjat Thummerer Vilmos unokája, Pulay Polett vette át, aki egyébként a borászatban is a nagyapja helyére lépett. A Borászok Barátja címet 2022-ben Miklósa Erika operaénekes kapta, a Jövő Borászának pedig Trinfa Henriettet választották. Valamennyi díjazottnak szívből gratulálunk!
