Vissza
Újra itthon
2025.03.25. | Zsirai Kata
Aki épp Thaiföldre készül, feltétlenül lapozzon bele a Katanapló 11. részébe, mert talál néhány hasznos tanácsot Zsirai Katától, aki időközben hazatért, és igyekszik akklimatizálódni. Szó lesz még borról és esti meséről is…
Mielőtt összefoglalnám, milyen érzés itthon lenni ennyi idő után, úgy érzem, nem árt egy pár jó tanács azoknak, akik esetleg thaiföldi utazást terveznek. Íme tehát néhány olyan infó, ami lehet, hogy az útikönyvekből kimaradt.
Thai útravaló
- az állatokról
- A kutya az ember legjobb barátja, és Thaiföldön ez hatványozottan igaz. Szerintem a thai kutyák a legszabadabbak a világon, nincs kerítés, se póráz, bandáznak a tengerparton, a főúton. Ha félsz, el se indulj gyalog. Mellesleg megfordult a világ: itt a macskákat tartják bezárva és pórázon.
- A tyúkok is szabadon vannak, azt csinálnak, amit akarnak. Bár kisebb területet járnak be egy-egy napon, de ha félsz tőlük, akkor rájuk is figyelni kell.
- Van egy tök vicces hangú madár, ami Thaiföld minden pontján megjelenik. Kicsit olyan a hangja, mint a Fel! című rajzfilmből Kevinnek, és mi így is neveztük el. A hivatalos neve nem ennyire menő, általánosságban így ismerik: ázsiai koel. Bár sose sikerült meglátni, de egészen hozzászoktunk, hogy mindig mindenhol halljuk a hangját.
- a buszról mint tömegközlekedésről
- Van busz?
- Persze!
- Mikor indul?
- Azt nem tudom.
- Aha, és valahol meg lehet nézni a menetrendet? Weboldal vagy bármi?
- Ja, az nincs.
- Oké, és a megállót merre találom?
- Ó, hát ott van a posta mellett, de inkább megmutatom, mert nincs kitáblázva.
- az emberekről
- A legtöbb thai ember nagyon kedves és segítőkész – bár ezt inkább a kevésbé felkapott helyeken érzékeltük. A sajátjukon kívül nem nagyon értenek más nyelveken, ezért nem árt, ha letöltesz valamilyen fordító appot a telódra. Ők is használják.
- Néha már azt gondolod, hogy egészen jól értitek egymást, de ne lepődj meg, ha az étteremben a kirendelt víz helyett kólát kapsz. Cserébe kedvesen mosolyognak. A számokat viszont tudják angolul, az majdnem mindenkinek megy.
- A legfelkapottabb turistalátványosságoknál mindig rengetegen vannak, ezért ezeket csak úgy célozd meg, ha fel vagy készülve a tömegre, na meg arra, hogy a helyiek ki is használják a helyek népszerűségét. Ez természetes. Akkor szörfözz, ha hullám van, ezt mindenki tudja, ezért senkire nem is lehet haragudni. De minél több az ember, annál inkább szétcsúszhat egy program, és ha nem megbízható programszervezővel hozott össze a sors, érhetnek meglepetések.
- az élet dolgairól
- Tényleg nem kell más, csak egy lenge ing, egy laza hosszú nadrág, egy fürdőruha és egy kényelmes szandál. Nyilván én se hittem el, és a legnagyobb szívás a többlakiságunk során a folyamatos pakolás és cuccolás volt. Minden sarkon lehet mosni, a legtöbb szálláson ezt meg is csinálják neked. Bár előfordult, hogy a fehér felső beszürkült valahogy útközben, úgyhogy ne a legkedvesebb cuccaidat vidd magaddal.
- Bár a forgalmasabb helyeken lehet használni, de ne bízz abban, hogy ha a bankkártyádon van pénz, nem érhet baj. Mindig tarts magadnál valamennyi készpénzt, és akkor tuti, hogy minden simán megy.
- A legfontosabb az, hogy engedd bele magad, és lazulj el. Ez sokszor nagy segítség lehet, és így biztosan élvezni fogod azt a kultúrát.
Nyár után tavasz
A tavasz az egyik kedvenc időszakom, és nagyon örülök, hogy hazatérve még éppen elcsíptem az elejét. Jó újra itthon, de napokig nem találtam a helyem. Most már megvan, és lélekben is megérkeztem. Próbáltam összeszedni, mi történt, míg távol voltam, és szép komótosan a munkába is belefogtam.
Feledékeny vidéki nagynéni
Voltam Pécsen, az egyetemen tartottunk egy előadást a Junibor színeiben. Mindig nagy lelkesedéssel indulok arrafelé, mert sokat éltem ott (ezt nem mindenki tudja, de a gimis és az egyetemi éveimet ott töltöttem). Jó volt látni a sok érdeklődő fiatalt, és hogy ilyen lehetőség is van. Éljen a kulturált borfogyasztás, hajrá! És persze ha már Pécs, akkor a tesómékhoz is benéztem. Az unokaöcsik teljesen be voltak zsongva, leginkább az ajándékok miatt, amiket természetesen elfelejtettem elvinni nekik. Ja, még mindig szét vagyok csúszva. Miután erre rájöttem, úgy mentem be az ajtón, mintha valami kivégző osztag elé indulnék, elgondoltam, hogy halálra dobálnak majd legókkal. De édeseim egész jól elfogadták, hogy ilyen béna nagynénijük van, és úgy tűnt, hogy ajándékok nélkül is örülnek nekem. Kiosztották a feladatot, aznap én voltam a mesefelelős, és még nagy ölelést is kaptam.
Teljes nyugalom
Mádon pedig a béke szigete van, még nyugodt a falu és a határ is. A srácok nagyon aktívak voltak, a szőlők lemetszve, készülünk a fejen pörgős időszakra. Prézlivel azért gyorsan körbenéztünk, neki is fura volt, hogy újra itthon lát. Kellett egy kis idő, hogy megszokjon, de már örül nekem, hála az égnek nem annyira haragtartó. Szóval sok élménnyel, rengeteg emlékkel, még több D-vitaminnal megérkeztem, és akklimatizálódom. Viszlát!
Fotó:
Zsirai Kata
