2021.06.28. | Szabó Edit
A tavasz édes ízei üvegbe zárva. Egy szamócalekváros kenyérrel a tél közepén is jól indul a nap, a szörpöt pedig ihatjuk tisztán, de megbolondíthatjuk egy kis alkohollal is…
A „szedd magad” eperföldeken egymást érik az emberek. A teljesen megkopasztott töveken egy-egy félig érett bogyó árválkodik, korábban kellett volna jönnünk, korholjuk magunkat, de tudjuk, hogy akkor se jártunk volna sokkal jobban. Mégis megyünk minden évben, mert bár piacon is megvehetnénk, valahogy a frissen szedett epernek más az íze.
Epernek hívjuk, pedig valójában szamóca, de mindegy is, mert a lényeg az, hogy csodaszép, illatos, nagyon finom, és rengeteg jótékony hatása ismert. A kozmetikusok azt mondják, hogy méregtelenít, fiatalít és fogyaszt. Az orvosok szerint kiváló az emésztési panaszok kezelésére, enyhíti a vesebántalmakat, csökkenti az agyér-elmeszesedés kialakulásának kockázatát, de ismert fájdalom- és lázcsillapító hatása is.
Frissen a legfinomabb, azt is jól tesszük, ha pottyantunk egy szemet az ünnepi pezsgőbe, de még jobb, ha főzünk belőle lekvárt és szörpöt, hogy a friss ízeket a szezon elmúltával is felidézhessük.
Íme a recept, amit az egyszerűség kedvéért egy kilónyi mennyiségre írtunk meg, de a tapasztalat azt mutatja, hogy legalább 5 kiló eperből kell készíteni, ha azt szeretnénk, hogy kitartson a következő szezonig.
Szamócalekvár és -szörp
Hozzávalók:
- 1 kiló szamóca
- 15 dkg kristálycukor
- ½ citrom leve
- késhegynyi tartósítószer (nátrium-benzoát)
Elkészítése:
A szamócát megmossuk, félbe-negyedbe vágjuk, rászórjuk a cukrot, és legalább egy órát állni hagyjuk, hogy levet engedjen. Közben egyszer-kétszer megkeverjük, hogy minden bogyó elmerülhessen a cukorszirupban.
Ha már bőségesen van alatta lé, lassú tűzön főzni kezdjük. Ilyenkor még több levet enged, és a cukor teljesen elolvad. Néhány percnyi főzés után a levet leszűrjük, ebből lesz majd a szörp, a gyümölcsöt pedig visszatesszük a tűzre, és időnként kevergetve addig főzzük, amíg a bogyók teljesen szétesnek, és a lekvár sűrűsödni kezd. (Mi krumplinyomóval szoktunk segíteni, hogy gyorsabb legyen a folyamat.)
Amikor úgy látjuk, hogy a lekvárunk elérte a megfelelő sűrűséget, szedünk belőle egy kanálnyit egy tányérra, hagyjuk kihűlni, és ha gyorsan megdermed, akkor jó.
A lekvárosüvegeket mosogatógépben vagy kézzel alaposan tisztára mossuk, majd egy nagyobb tepsibe állítjuk, és sütőben, 120 fokon 10 percig sütjük, vagyis csírátlanítjuk. (A bátrak azt mondják, hogy ezek után nem is kell tartósítószer a lekvárba, de nálunk már előfordult, hogy tönkrement az egész adag, ezért biztosra megyünk.)
A lekvárhoz az utolsó pillanatban keverünk egy késhegynyi nátrium-benzoátot, hagyjuk, hogy még egyet rottyanjon – ha szeretnénk megbolondítani egy kiskanálnyi reszelt gyömbérrel vagy egy kis mentával, azt ilyenkor keverjük bele –, majd a lekvárt a csírátlanított üvegekbe adagoljuk. Amikor rácsavarjuk a tetőt, fejtetőre állítjuk az üveget, újságpapírba csomagoljuk és száraz dunsztba tesszük. (Egy nagyobb kosarat vagy dobozt kibélelünk régi takaróval, ide jönnek az üvegek, majd gondosan bebugyoláljuk őket, és ebben a száraz dunsztban, fejtetőre állítva hagyjuk kihűlni. Ez a folyamat 1-2 napig biztosan eltart, addig helyet lehet csinálni a kamrapolcon, és már mehetnek is az üvegek a helyükre.
A leszűrt levet eltehetjük frissen, tartósítás nélkül a hűtőbe. Így a legfinomabb, 1-2 hétig eláll, és tökéletes frissítő. Ha viszont komolyabb terveink vannak vele, akkor tegyük lábosba, forraljuk fel, és egy késhegynyi tartósítószert keverjünk hozzá az utolsó kanyarban. Utána mehet üvegekbe a fent már leírt módon.
Szamócaszörp szódával
Dobjunk a pohár aljára néhány jégkockát, öntsünk rá 0,5 dl friss szörpöt, adjunk hozzá néhány csepp lime- vagy citromlevet, és az egészet húzzuk fel szódával. Vigyázzunk, erősen habzik! Mentával, friss szamócával díszítve tálaljuk.
Gines szamócakoktél
Dobjunk a pohár aljára 5-6 jégkockát, öntsünk rá 3 cl gint, egy negyed lime levét, 5 cl szamócaszörpöt, és az egészet keverjük alaposan össze. Húzzuk fel tonikkal, díszítsük lime-karikákkal, eperrel és mentalevéllel.
Fotó:
Borsmenta
-
honlap