Vissza
A Vendvidék felfedezése
2022.07.18. | Vargha Márk
Hét kicsi falu az Alpokalján, hazánk nyugati peremén – ez a Vendvidék, a magyarországi szlovén kisebbség birodalma, ahol nem csupán a szépséges tájakat, hanem a helyi ízeket is érdemes felfedezni…
Régóta érzem, hogy minden nyári hétvégét (ezt én május végétől szeptember elejéig számítom) Budapesten kívül kell töltenem. Ha hosszabb vakáció nem is férhet bele, elemi szükségletemmé vált, hogy kiszakadjak a hőségriadó idején kifejezetten élhetetlennek tűnő nagyvárosból egy hétvégére. A cél lehet akár a szívemet megdobogtató borvidékünk, Villány, a néhány óra autóútra fekvő közép- és dél-európai keverék tájegység, a Karsztvidék, vagy éppen a Vendvidék, ahol kilenc hónap alatt háromszor is megfordultam, nem véletlenül. Itt nemcsak a bicikli nyergében, hanem az asztal mellett is jól érzi magát az ember.
.jpg)
Nézzünk rá Magyarország térképére, és vigyük tekintetünket a nyugati határszélre! Láthatjuk, hogy hazánk területe egy ponton Ausztria és Szlovénia közé ékelődik. Ez a magyarországi szlovén kisebbség birodalma, a Vendvidék, az Őrségnél is nyugatabbra fekvő, hét faluból álló szépséges tájegység, amit tavaly szeptemberben kerékpáron kezdtem felfedezni. Idén, tél vége felé autós, majd tavasz végén ismét kerékpártúrát szerveztem ide, ahol Magyarországon belül a legkésőbb kel fel a nap.
A kirándulás kiindulópontja Szentgotthárd, ahová egy átszállással vagy akár anélkül is eljuthatunk vonattal, pici és csendes város a Rába partján. Jólesik egy lazulás a fürdőjében a hétvége nyitányaként vagy zárásaként, ahhoz azonban, hogy kulturális élményekben is részünk legyen, már kell némi szerencse. Nekünk volt: barokk zenei koncertet hallhattunk az apátság refektóriumában a Capella Savaria vendégszereplésének köszönhetően. Ez az épület egyébként is kiemelt fontosságú, hiszen francia szerzetesek alapították, és a 12. században ez vonzotta a szlovén lakosságot ide, akiket a magyarok – a dunántúli nyelvhasználatban szokásosan, minden szláv eredetű népcsoporthoz hasonlóan – tótoknak neveztek (ez Rábatótfalu nevében ma is visszaköszön). A Vendvidék egyedülálló természeti adottságokkal rendelkezik, mivel a szocializmus ideje alatt határsávként zárt terület volt. Itt él hazánk leggazdagabb lepkefaunája, és gombákban is bővelkedik.
Szentgotthárdról indulva két irányból is elérhetjük a Vendvidéket: ha délnyugatra indulunk, Rábatótfalu, Szakonyfalu (a főútról kis kitérővel), Alsószölnök és Felsőszölnök a falvak sorrendje, ha pedig délkeletre, Apátistvánfalva, Orfalu és Kétvölgy. A települések a „túlvégen” is össze vannak kötve, ugyanis Felsőszölnökről – mely az Országos Szlovén Önkormányzat székhelye is – Kétvölgy nem is oly régóta műúton is elérhető. Bármelyik útvonalat választjuk ki magunknak, két nap alatt mindkettő teljesíthető kerékpárral, miközben élvezzük azt a csendet, melyet itt, az Alpokalján gyakori fenyvesek susogása tör csak meg. Jobbnál jobb szállások közül válogathatunk, de tegyük időben, a foglaltságok azt jelzik, hogy a falvak széles(edő) körből várják a vendégeket. Pihenésünkhöz kapcsolódóan íme néhány (gasztro)tipp:
1. Kellemes meglepetés: Szentgotthárdon négy éttermet is kipróbáltunk (Corso, Terasz, Lipa, Rodeo), és mindenhol tisztességes étel került elénk, méltányos áron. Sejthetjük, hogy a néhány kilométerre fekvő szomszédos országokban dolgozók hozzák magukkal a kívánatos vendéglátói kultúrával kapcsolatos tapasztalataikat, és ez bizony meg is látszik a városon.
2. Felsőszölnökön a Szlovén Mintagazdaságban saját termékeket kóstolhatunk, és a falura tekintő ablakok miatt érdemes itt megszállni. Ha kerékpárt szeretnénk bérelni, azt is megtehetjük itt, jó minőségű járművek állnak a turisták rendelkezésére.
3. Alsószölnökön álljunk meg a Rábára épített vízerőműnél, ami nem mindennapi látvány, majd tekerjünk át Ausztriába, az út ugyanis meglehetősen sima terepen visz. Gyanafalva (Jennersdorf) az első nagyobb település, ahol a Raffel Hotel éttermében nem csak az osztrák konyha itthon is kedvelt remekeit kóstolhatjuk, de Dél-Burgenland néhány termelőjének borát is megkaphatjuk, akár poharazva is.
4. A dimbes-dombos Kétvölgy kilátójából körbetekinteni tiszta időben felejthetetlen élmény, hiszen egészen Stájerországig elláthatunk. Akár ínyencek vagyunk, akár nem, a kilátótól kőhajításnyira működő Szatócsbolt itt kötelező programelem: vendvidéki vagy épp akár otthoni reggelire vásároljunk be a helyi kolbászokból (csemege és csípős változatok, sertés-, marha- és lóhúsból) és sajtokból (aszalt paradicsomos, görögszénamagos, és így tovább), kóstoljuk meg a napi süteményt, amit jóféle kávéval vagy szörppel kísérjünk. Innen mind műúton, mind pedig a határon végighúzódó, romantikus erdei úton – utóbbi esetben határkövek között szlalomozva – eljuthatunk Orfaluba.
5. „Orfaluban olyan szép a csillagos ég, hogy olyat még nem láttál” – mondta egyszer nekem egy, ehhez a mindössze 60 lakosú valódi ékszerdobozhoz gyermekkora óta kötődő lány. Nos, a lány iránt érzett vonzalom mára kihűlt, az Orfalu iránt érzett viszont minden alkalommal erősebb. Ilyen hely csak a mesében létezik, s ezt akkor is érezhetjük, ha épp nem csillagos az ég. Bár egyetlen „nevezetessége” egy harangláb, a szomszédságában működő, nagyon otthonos Füveskert és Teaházban, valamint annak udvarán nagyon tud repülni az idő – például jóféle Weninger-borok társaságában.
6. Végül pedig a csúcs: az Apát Panzió és Étterem Apátistvánfalva határában. Eltéveszthetetlen lokáció, rövid étlap, elképesztően finom fogások, szemet gyönyörködtető tálalás. Ettünk itt már előételként tökmagolajos salátával körített rántott békacombot, jobbnál jobb halas és húsos étkeket. Két fix pontja van a konyhának: az egyik, hogy mindig találunk valamilyen erdei gombás ételt a menüben, ez legutóbb savanyú vargányaleves formáját öltötte. A másik, hogy vegetáriánus fogásként, tejföllel szervírozva vagy éppen köretként pedig egy regionális büszkeség, a dödölle sem marad ki az ajánlatból. Legutóbb a fokhagymás sertéstarjarolád és a szarvasragu volt a választásunk, a desszertek közül pedig a habkönnyű kecskesajtos panna cotta. Nem bántuk meg, igazán kedves és jó helyre leltünk az Apátban. Valódi kincse a környéknek, érdemes rá vigyázni.
Tehát: kilenc hónap alatt három vendvidéki kirándulásban volt részem, de maradt még felfedeznivaló. Ám ha megelégszünk az eddig látottakkal, kevés ideálisabb pihenőhelyet találhatunk Vas megye eme eldugott csücskénél. Nem beszélve az ízekről, ugyebár…
