Puglia pár percben 4.

2016.05.24. | Szabó Edit

Lenn délen édes

Monopoli a megunhatatlan hangulatú „mediterránság” mintapéldája, de Polignano a Mare óvárosába is nehéz nem beleszeretni. Ott jártunkkor fürödni még nem igen akaródzott senkinek, de bokáig-térdig már sokan begázoltak a hullámokba…

Aki Bariból vonattal indul útnak, jó, ha tudja, hogy két vasúttársaság működteti a vonalakat, méghozzá két szomszédos pályaudvarral. Ha tehát menetrendet néznénk, ne feledjük mindkét társaságnál ellenőrizni a lehetőségeket. És arra is ügyeljünk, hogy bizonyos vonalakon vasárnap nem járnak a vonatok. Előre érdemes tervezni, hogy mikor indulunk északnak, és mikor délnek. Ma dél felé vesszük az irányt.

Monopoli a megunhatatlan hangulatú „mediterránság” mintapéldája. Soroljuk? Sétára, nézelődésre csábító zegzugos, kanyargós utcák, apró házak, a napsütésben szikrázó, de a szűk sikátoroknak hűst is adó masszív kőfalak? Persze. Egyformaságukban is változatos templomok? Hogyne. Helybeliek és turisták békés (még épp nem nyomasztó) forgataga? Természetesen. Színek-szagok, amelyek előbb-utóbb elvezetnek valamely étterem, étkezde, kávézó vagy borozó ajtajáig? Elkerülhetetlen. Ráadásul melléfogni szinte lehetetlen: az alapvető fogások minősége abszolút megbízható. Mégis: máig hálásak vagyunk, hogy a déli verőfényben épp az egyik központi terecskén álló Vini & Panini teraszán kötöttünk ki. Az enyhén füstölt érlelt sonka, az omlós-könnyed mozzarella és a jókor letépett rukkola hármasa a helyi (ropogós héjú, foszlós belű) kenyérrel felséges ebéd volt, mellé a zengő zamatú rozé tempósan itatta magát. Tapasztalatból tudjuk, hogy könnyebben megy a séta, értékesebb a felfedezőút egy kis leülés után. Sőt, egy későbbi kávés megálló tovább fokozza az élményt – csiszolja az éleslátásunkat.

A városból továbbindulván egy beszédes matrózzal találkozunk, aki kéretlen taxisként kedvesen kifuvaroz bennünket az állomásra (tíz perc séta helyett egy perc autóút), és közben ravaszkás mosollyal közli, hogy szülővárosa a legismertebb nevű település, hisz mindenki ismeri a társasjátékot… „Monopoly, értitek…”

Polignano a Mare óvárosába nehéz nem beleszeretni. A Monopolitól nem messze fekvő nagy öbölkaréj egyik oldalán magasodó sziklaoldal tetején kis erkélyszerű kilátók sora: ide fut ki – néhol egész meglepő módon – jó néhány, turistáktól is hemzsegő kedves kis utca, innen lehet kinézni a tenger végtelenjébe, vagy akár átintegetni a város túlfelére, a karéj másik „héjára”. Ha másutt a jó tájékozódó készséget irigyeljük, itt annál az előny, aki nehezebben ismeri ki magát. Kifejezetten kellemes élmény „elveszni”, azaz újra és újra visszakeveredni már ismerős részekre, váratlanul kibukkanni annak a pöttöm piazzának a másik csücskén, ahol már jártunk. Polignano kisebb és nagyobb templomai, „szokásos” lenyűgöző hangulata mellett az igazi különlegesség mégis az öböl, amelyre mindkét oldalról csodás a kilátás. Ahol a „túlpart” bazaltos fennsíkján csodásan el lehet ücsörögni, és ahol maga a karéj tulajdonképp egy vonzóan védett, nem hivatalos szabadstrand. Ott jártunkkor fürödni még nem igen akaródzott senkinek, de bokáig-térdig már sokan begázoltak a hullámokba. Fiatalemberek egy lelkes kis csapata pedig – egy tizenhat év körüli, láthatóan elhivatott mérnök-kőműves vezetésével – épp impozáns kavicsminareteket emelt. Az itt sziesztázók ezt tömegesen fotózgatták is – mi sem tudtunk ellenállni, és patrióta szívünk nagyot dobbant a naplementében, amidőn meghallottuk, hogy a strandarchitektúra ifjú mestere magyarul instruálja társait.

Bari óvárosába visszatérvén újra elhaladunk a Poliptanya mellett – egy pillanatra csábít is a gondolat, de nem szeretnénk túlzásba vinni. Búcsúzóul jó lesz a sokadik fülecsketészta egy kis étkezdében. És tényleg jó is…

Rengeteg dolog történt velünk pár nap alatt, de azt is pontosan tudjuk, hogy a hosszú hétvégébe mi minden nem fért bele. Nagyon fogjuk például sajnálni, hogy nem jutottunk el a csodás világörökségi településre, Alberlobellóba, nem láttuk a castellanai cseppkőbarlangot, nem zarándokoltunk el egyetlen borászatba sem, nem ittuk végig Triggianello híres főzdéjében a söröket, nem kóstoltuk meg a… nem kerestük föl a… nem próbálhattuk ki a… és… és. És? Nem baj, majd amikor visszatérünk.
Nem „ha”, hanem „amikor”.

Kapcsolódó Borsmenta-írások:

http://www.borsmenta.hu/utazunk/puglia_par_percben_1

http://www.borsmenta.hu/eszunk/puglia_par_percben_2

http://www.borsmenta.hu/utazunk/puglia_par_percben_3