Bolondos szelek
Még mindig április van, még mindig bolondozik velünk az időjárás, de van beszédtéma ezen kívül is, hiszen most tartalmasabb napokat zártam. Hosszú bejegyzés a láthatáron!
Olyannyira bíztam a tavaszban, hogy gyorsan lekerült a téli tappancs a kocsimról, már nyári papucsban nyomul Vihar (lehet, hogy ez újdonság, de imádok neveket adni mindennek). Jól tettem, mert sok időt töltöttünk együtt, és mint megannyiszor, most két hete is kihúzott a csávából. Sok megbeszélésem volt, a naptáram tele programokkal: egyszer online meetinget folytattam az irodában a főnökséggel, másszor hordós bemutatón vagy bormarketing-előadáson vettem részt, egyik helyről szaladtam a másikra. Épp a bormarketing-előadás után történt, hogy kissé megfáradva értem Mádra, és épp szusszantottam egyet, amikor csörgött a telóm. A vonal másik végéről érkezik a kérdés: „Kata, ugye jössz a kóstolóra?” Pufff, hirtelen nem is tudtam, hogy ki vagyok. Aztán csakhamar kiderült, hogy elírtam egy nappal az egyik kóstoló időpontját, ráadásul számomra ez egy nagyon fontos ügy, úgyhogy Vihart hívtam segítségül. Szinte repültünk, így nem késtem végül annyit. A Mosolyboros csapat Abaújszántón tartott kóstolót az egyik licitnyertesnek. A késésem ellenére kikerekedett az este, és egy élvezetes, beszélgetős programot zártunk. Szóval még mindig szétszórt vagyok, vagy az időjárás a hibás.
Dűlőkre fel!
A jó időnek köszönhetően elég sok kóstolóm kint volt a dűlőben. Ez itt a reklám helye: bizony, dűlőtúrákat is tartok – bár ezt már biztosan említettem. Hol kocsival, hol gyalog mentünk. De valaki biztosan megsajnált odafent, mert a kocsis túra során még baromi hideg volt, néha kis esővel, de a sétára tiszta, szinte nyárias időt kaptunk. Csodálatos volt.
A kóstolók között azonban újra kikerült a kovászom a hűtőből, ugyanis hétvégén egy reggeli keretein belül bemutatkozhattam pékként is. Megtisztelő felkérés volt, és nagyon feltöltött, hogy sütögethettem. Még mindig imádom. Persze, ha már a konyhába kerültem, a cukrász énem is bekapcsolt, és sütit is készítettem. Tetőzzem még? Na jó, ha így kéritek, a baristatudásomat is bevetettem: készítettem pár csésze kávét, valamint tejes megoldásokat. Bár a latte artot még gyakorolnom kell egy kicsit, de jó élmény volt. És még jobb, hogy az elkészült péktermékek el is fogytak az asztalokról.
Viharral az utak ellen
Nem sok idő maradt a pihenésre, a következő hetem is sűrű lett. Hétfőn délután egy amerikai pár kóstolta a borainkat, napközben pedig a pincészetben ügyködtem. A hét további része mozgalmas volt: megjártam Miskolcot és Budapestet, azt ráadásul 48 óra alatt kétszer. A kollégák elmentek a jól megérdemelt szabadságukra, így a húsvéti időszakra egyedül maradtam. Elég sok vendég érkezett hozzánk, viszont az egyik legjobb barátom pénteken ünnepelte a szülinapját, amit nem hagyhattam ki. Így az egyik pillanatban még Editnek, Upornak és egy nagyon kedves baráti párnak tartottam egy gyors kóstolót, a következő pillanatban már Tállyán szedtük össze Viharral egy nagyon jó barátnőmet, és együtt csapattunk Budapestre ünnepelni. Viszont annyi feladat összegyűlt másnapra, hogy még éjszaka mindenki visszakerült a helyére, a barátnőm Tállyára, Vihar és én pedig Mádra. Pár óra alvás után elindult a húsvéti pörgés, ami igazából még mindig tart. Tavaly év végén úgy gondoltam, hogy viccből veszek magamnak egy nagyon menő pólót, de rájöttem, hogy ez nem csak menő, de most még talán igaz is rám. Így ebben feszítettem meló közben. Az a helyzet, hogy néha nem árt saját magunk vállát is megveregetni – én ezt most így tettem meg.
Ha a hegy nem megy Mohamedhez…
Azt gondolom, nem csoda, hogy ezek után megint az utolsó pillanatban írom e sorokat. Épp vasárnap este van, és ha már húsvét, akkor szombat reggel bedagasztottam egy kalácskát, legalább az ad valami kis ünnepi hangulatot. Viszont a romokat még csak most volt időm eltakarítani. Holnap délelőtt még kell egy picit dolgozni, de utána egy fél napra én is megpihenek. Ennyi teendő között idén kihagytam a szokásos családi ünneplést sajnos. Bár ezt könnyebben elengedtem, mint a karácsonyt. Pluszban hozzátartozik az is, hogy tavaszi szünet van az oviban, bölcsiben, és a Hurka család itt fogja tölteni a következő hetet, juhuuu! Már nagyon várom, hogy a KisHurkákkal nyomulhassak, és nagyon hiányzik a tesóm, no meg a Sógi is, bár vele többet találkoztam mostanában. Amúgy rendesen izgulok, nagyon rég nem töltöttünk ennyi időt együtt, annyira jó lesz! És végre nem én utazom!
Mire ezek a sorok eljutnak a kedves olvasókhoz, már vége lesz a húsvétnak, de nagyon remélem, hogy mindenkinek kellemes és boldog napokat hozott. No, gyorsan megpróbálok pihenni egy nagyot, hogy bírjam az iramot. Viszlát!
