Tízéves a Szekszárd palack

Tekintsünk egy kicsit vissza! Miért éreztétek szükségét annak idején, hogy a Szekszárdi borvidék legkiválóbb borai megkülönböztetett palackba kerüljenek?

Sebestyén Csilla: Valójában a történet nem is tíz évvel ezelőtt, hanem jóval korábban, 2007 körül kezdődött. Akkor alakult meg a Szekszárdi Borászok Céhe, a helyi bortermelők nagyon fontos, véleményem szerint országos szinten is egyedülálló csoportosulása. Meghatároztuk a céljainkat, és azóta is minden évben 8-9 alkalommal találkozunk, fajtakóstolókat szervezünk, hogy megismerjük egymás borait, termőterületeit, gondolkodásmódját. Már 2007-ben megfogalmaztuk, hogy melyek azok a borok, amelyeket szeretnénk kiemelni, mert egyediek, különlegesek és a borvidékünkre jellemzőek.

Melyek ezek?

Sebestyén Csilla: Fajtaborként a kadarka és a kékfrankos, valamint a szekszárdi bikavér mint tradicionális házasítás. Hogy ezek a borok speciális palackba kerüljenek, annak az igénye már az első években megfogalmazódott, de sok év telt el, amíg megtaláltuk a formát, megszülettek a tervek és megindulhatott a gyártás. A palack végül 2015 júniusában debütált. Formáját tekintve a bordeaux-i és a burgundi palack ötvözete, ezáltal nagyon jól tükrözi a bele töltött borok stílusát.

Hogyan dől el, hogy mely borok kerülhetnek forgalomba ilyen palackban?

Sebestyén Csilla: A kezdetektől van egy Szekszárd palackos termelőkből álló bíráló bizottságunk. Minden egyes bort vakon kóstolunk: az évjáratot és a fajtát tudjuk, a termelőt nem. Csak azok a hibátlan, tiszta, jó ízű, fajtakarakteres borok kapnak zöld utat, amelyek a nemzetközi mezőnyben is megállják a helyüket.

Mi a Szekszárd palack üzenete?

Sebestyén Csilla: Nem csupán tárolóedény, hanem annál sokkal több: összefogja az egyformán gondolkodó termelőket. Mindannyian Szekszárdon borászkodunk, de különböző a birtokaink mérete, eltérő a boraink stílusa, más-más filozófia mentén közelítünk a borhoz, de összekovácsol bennünket a közös gondolkodás, és a palack segít megmutatni, hogy miben vagyunk különlegesek és erősek.

A tízéves jubileum alkalmából ünnepségsorozatot szerveztek, amelynek első állomása egy budapesti sétálókóstoló volt. Mi történt ezen a rendezvényen?

Id. Heimann Zoltán: Megérkezett tizenkilenc szekszárdi termelő, hogy megmutathassa a kadarka, a kékfrankos és a bikavér borait az érdeklődőknek. A közönség pedig olyan véleményformálókból, újságírókból, gasztrohősökből és barátokból állt, akik az utóbbi években kíváncsiak voltak ránk és segítették a munkánkat. Nem titok, hogy olyan embereket szeretnénk megszólítani a borainkkal, akik fogékonyak a minőségre, ezért a kóstolás mellé beloptunk egy kis kultúrát is.

Meghívtuk drMáriást, aki régóta rajongója a szekszárdi boroknak. A falakat az ő képei díszítették, szekszárdi borélményeiről szóló írását pedig Lovas Rozi, a Radnóti Színház művésze olvasta fel.

Tehát a nagybetűs „Kultúra” különböző területei adtak egymásnak randevút ezen a délutánon, amelynek a bor, a képzőművészet, az irodalom és a színház mellett a gasztronómia is fontos részét képezte…

Id. Heimann Zoltán: Igen, és ez különösen fontos ma, amikor mindenki próbálja beletörölni a lábát a borba, összemosva a kulturált borfogyasztást az alkoholizmussal. Mi nyíltan vállaljuk az állaspontunkat a kérdéssel kapcsolatban, és egyértelműen a minőségi borfogyasztás mellett törünk lándzsát. Azokat a vásárlókat keressük, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak, és makacsul hisszük, hogy a jó bor megtalálja az utat az igényes közönséghez.

A fogyasztók számára mennyire egyértelmű, hogy a Szekszárd palackba zárt borok magasabb minőséget képviselnek és fontos üzenet hordozói?

Id. Heimann Zoltán: Ezzel kapcsolatban még az út elején járunk, de vannak eredményeink. Az elhivatott vásárlók már tudják, hogy ha Szekszárd palackos bort választanak, biztosak lehetnek a minőségben, és ez a tábor lassan, de biztosan gyarapszik. A könnyedebb, gyümölcsösebb borok térhódításának köszönhetően a kadarka népszerűsége az utóbbi években örvendetesen növekszik, és nálunk a kékfrankos és a bikavér is ezt a gyümölcsös vonalat képviseli, tehát – ha úgy tetszik – megfelel a világtrendnek, és érzésem szerint a Szekszárd palack nagyon szépen közvetíti ezt a filozófiát.

A Heimann Családi Birtokon milyen borokat zárnak Szekszárd palackba?

Ifj. Heimann Zoltán: Kadarkából csak egyfélét készítünk, de azt Szekszárd palackba töltjük, ahogyan a négyféle, főleg exportra kerülő kékfrankosunkat, és most már a bikavérünket is. Véleményem szerint a tradicionális helyi fajták, valamint a bikavér mint a borvidékre jellemző házasítás szerepe meghatározó lehet a nemzetközi piacon. Elismerem, hogy egy viognier fajtából készült fehérbor, egy szokatlan ízvilágú szekszárdi malbec vagy akár a helyi pezsgőnk izgalmas, újszerű, egzotikus lehet a magyar fogyasztók számára, a külföldieknek azonban teljesen irreleváns. És lehet, hogy mi már kicsit unjuk a kadarkát, a kékfrankost és a bikavért, de a nemzetközi piac éppen ezeket keresi, hiszen Londonból vagy New Yorkból nézve szokatlanok, különlegesek. Eljött tehát az ideje, hogy ezeket a borokat mi is újra felfedezzük magunknak, és talán új márkaként gondoljunk rájuk.

Mennyire érzitek a közösségformáló szerepét annak, hogy létezik ez a palack? Jobban összetartanak a szekszárdi termelők, mint korábban?

Ifj. Heimann Zoltán: A palack gondolata abból született meg, hogy havonta együtt kóstoltunk, és a Szekszárdi borvidéken ezeknek a közös kóstolóknak most már tényleg komoly hagyománya van. Ilyenkor őszintén elmondjuk, hogy mit gondolunk a másik boráról, és ki-ki vérmérséklete szerint fogadja ezeket a kritikákat: tanul belőle vagy megvonja a vállát.

Id. Heimann Zoltán: Mindenkit fűt a becsvágy, ezért a saját elképzelései szerint akar borászkodni, jól szeretné csinálni, és a legjobbak közé akar tartozni. Ez így van rendjén, és mindaddig segíti a terveinket, amíg nem megy a közös munka kárára. Az egységes gondolkodás előrevisz bennünket, és katartikus élmény megélni, hogy együtt többet érünk, mint külön-külön.

Azt mondtad, lehet, hogy új márkaként kellene gondolni azokra a borokra, amelyek Szekszárd palackba kerülnek…

Ifj. Heimann Zoltán: Igen, de nem a palack a márka, hanem maga a borvidék: a kadarka könnyedsége, a kékfrankos vibráló gyümölcsössége, a bikavér egyedisége mind-mind kifejez valamit a borvidékről. Ezek a borok könnyedebbek, és viszonylag alacsony alkoholtartalmuk miatt nagyon jól használhatóak a gasztronómiában. Az lesz az egyik nagy feladatunk, hogy egységesítsük a szabályokat, hogy egyértelműbben megfogalmazzuk, milyen szerintünk egy jó kadarka, bikavér, kékfrankos. Közös nevezőre kell jutnunk azzal kapcsolatban, hogy miért különbözik a mi kékfrankosunk az ország összes többi kékfrankosától, vagy akár csak azoktól a szekszárdi tételektől, amelyeket nem töltöttek a borvidék palackjába.

Ez egy konkrét szabályzat lesz, hogyha megszületik?

Ifj. Heimann Zoltán: Igen, szerintem ez egy konkrét, jól kommunikálható, szakmai üzeneteket hordozó szabályzat kell legyen. Nagyon fontos felismerni, hogy amikor Master of Wine-ok beszélnek a Szekszárdi borvidékről, nem tudunk a kezükbe adni egy írásos anyagot, amibe belekapaszkodhatnának. Jobb híján megnézik a hivatalos felületeket, a borvidéki termékleírást, és csak pislognak, hogy úristen, hát itt mindent lehet csinálni. Már a szekszárdi pezsgő is eredetvédett kategória, ami – lássuk be – Bécsből nézve már egyáltalán nem releváns. Ezért lenne fontos megírni egy anyagot, amiben benne van, hogy mit gondolunk magunkról.

Id. Heimann Zoltán: Számos példát találunk arra a világban, hogy „nevenincs” területeken található borvidékek egyszer csak felzárkóznak a világ élvonalához. Így jött fel Kalifornia az elmúlt 60 évben, vagy a spanyolországi Priorat. Mi a titkuk? Megfogalmaztak maguknak egy, a többiekhez képest szigorúbb belső szabályozást, ami nem a minőségi paraméterekben ölt testet, hanem a kiválasztás módjában, a belső etikában, a borok egyediségében. Az lett az eredmény, hogy a világpiacon felfigyeltek rájuk, és ez a figyelem az értékesítés volumenében és az árakban is megmutatkozott. Mi most arra próbálunk kísérletet tenni, hogy az áruházi értékesítésből – bár azt is megtartva – magasabb pozícióba juttassuk a borainkat. Előkelőbb ligában szeretnénk focizni. A Szekszárd palack önmagában nem értékképző tényező. Mellé kell tennünk valamit, amitől az egész elemelkedik, amiről érdemben beszélni lehet. Szenvedünk vele, mert nagyon jónak kell lennie, de megéri.

Hány szekszárdi borászat alkotja ezt a tevékeny közösséget?

Sebestyén Csilla: A Szekszárdi Borvidék Nonprofit Kft. 30 borászati tagot számlál, ebből 19 használ Szekszárd palackot, de mi szívesen fogadjuk a tagjaink sorába a többi pincészetet is. Szinte hihetetlen, hogy tízéves múlt áll a Szekszárd palack mögött, és mindvégig sikerült megtartani a termelők lelkesedését. Ehhez nagyon sokat tettek hozzá azok a borszakértők, Master of Wine-ok, akik folyamatosan látogatták a borvidéket, tanácsaikkal segítve a munkánkat. Biztos vagyok benne, hogy nekik is köszönhető, hogy még nem fáradtunk bele, hogy még megvan bennünk a lendület, és hisszük, hogy érdemes tovább dolgozni azért, hogy minél nagyobb közönség ismerje meg a Szekszárdi borvidék minőségi borait.

Az interjú hanganyaga a Magyar Katolikus Rádió Asztali áldás című műsorában hangzott el, 2025. március 16-án.