Vissza
Szórakozás Közép-Ázsiában
2022.10.10. | Vargha Márk
Vásárlás Taskentben, fürdő Almatiban, koktél Biskekben, bizarr momentumokkal fűszerezve. Vargha Márk közép-ázsiai útinaplójának második része is tartogat meglepetéseket…
Vásárlás Közép-Ázsiában
Kulturálisan a három város közül Taskent rejti a legtöbb izgalmat. Itt, az egyik díszes mecset mögötti téren, külön kis épületben őrzik a világ legnagyobb – egyébként vérrel írt – Koránját. A tér másik épülete egy volt medresze (középkori felsőoktatási intézmény) melynek helyiségeiben ma kézműves szuveníreket vásárolhatunk. A szőnyegárusok boltjai épp zárva voltak, de máshol gyönyörű, selyemmel vagy pamuttal hímzett párnahuzatokat, takarókat, (aranyárban mért) kabátokat, selyemsálakat és sok minden mást kínáltak, amelyek egész biztosan lakásunk vagy ruhatárunk ékességei lehetnek.
Ruhaárus Taskentben
Ha felmegyünk a taskenti tévétoronyba, az egyik szemünkbe ötlő távoli épület a Csorszu bazár. A hatalmas csarnok körül hasonló, olcsóbb, de kevésbé jó minőségű termékeket találunk, mint a medreszében. A csarnokba lépni és megérezni az illatokat – vagy éppen szagokat – szintén nem mindennapi budai élmény… Sok tucatnyi tej- és húsárus, európai szemmel nyilvánvalóan elégtelen higiénia. Mielőtt azon morfondírozunk, hogy a NÉBIH hány perc alatt zárná be a bazárt örökre, menjünk fel az emeletre, és ámuldozzunk a mag- és aszalványáruk végtelenségén (a kóstolást itt sem ajánlják). Az almati és a taskenti piac szintén óriási méretű, de kevésbé meghökkentő. Ami viszont nem hagyható ki: a friss, kemencéből kivett lipjoska, a kívül ropogós, belül foszlós kenyér. Önmagában, kovászos uborkával könnyű ebédnek számít errefelé.
Bazár Biskekben
Biskekben különösen ízlésesek a nemezből készült alátétek és figurák, férfiember pedig nem jöhet haza kalpag nélkül. Kirgizisztánban általánosan elterjedt ezen bojtos vagy bojt nélküli fejfedő viselete, így elég autentikusnak éreztem ahhoz, hogy emléktárgyként az én bőröndömbe is kerüljön egy. Viselni a 2-es metrón aligha fogom, különösen öltönyhöz lenne furcsa, de a szekrény tetején, egy korábbi grúziai úton vett sapkával együtt jól mutatnak.
Biskeki hangulatkép
Szórakozás Közép-Ázsiában
Természetesen mindegyik városban vannak múzeumok, amelyekre sajnos nem volt időm, ahogy az is nyilvánvaló, hogy ezekből a központokból a térséget megismerni csak nagyon felületesen lehet. Ha viszont vidékre utazunk, és például Üzbegisztánban felfedezzük a hajdani Selyemút ma is mesés városait: Khívát, Szamarkandot és Buharát, az maga a szórakozás. Ha némiképp lazább programra vágyunk, akkor viszont irány a kirgiz vidék: túra a Tien-Sanban, alvás jurtában a varázslatos Iszik-kul tó partján, vadászat sassal… Ezeknél is különlegesebb úti cél lehet az etnikailag vegyes és nagy népsűrűségű Fergana-völgy, melyen a két említett ország mellett Tádzsikisztán is osztozik.
A nagyvárosi nappalok egy részét ajánlatos a helyi, szovjet stílusú fürdőkben tölteni. Almatiban és Biskekben is emlékezetes volt ezekben az építészeti szempontból valódi értéket képviselő, a szovjet és a türk kultúrát szépen elegyítő komplexumokban időzni. Lepedőbe csavarodva izzadni az orosz vagy finn szaunában, vagy éppen a gőzben főni, miközben a kemény helyi férfiak száraz leveles tölgyfaágakból kiképzett legyezővel csapkodják magukat – vagy épp őket csapkodják pecsenyepirosra –, nem hagyható ki! A női részleg hangulatáról nem tudok nyilatkozni, de az biztos, hogy egy kétórányi hammam után ritka gyengének és puhának éreztem magam…
Biskekben...
A nagyvárosi esték során pedig – eltekintve az olyan ritka madaraktól, mint a frappáns nevű, csak nők által vitt biskeki Save The Ales kézműves söröző egy panelrengeteg rejtekében – „meg kell elégednünk” a klubokkal, vagyis a nyílt vagy zárt térben működő éttermekkel, amelyeknek tánctere is van, és ahol lemezlovas szolgáltatja a kortárs nyugati és orosz slágereket. A fiú- és lánycsoportok evés és tánc közben Taskentben (a Na Chilében) elkülönülnek, Biskekben (az Oblako 53-ban) vegyülnek, de sehol sem nyúlik hajnalig a buli. A koktélok viszont hibátlanok, nem sajnálják belőlük az alkoholt, és nem kell várni sokáig arra, hogy a pincér észrevegye, ha rendelnénk. (Általában is munkaerő-felesleget tapasztalhatunk errefelé, hiszen ezen országok mindegyikében növekszik a népesség. Budapest után nehéz megszokni, hogy az utcákon sétálók túlnyomó többsége tinédzser…)
Bizarr momentumok
Ha nem a tökéletes kényelemre és nyugalomra vágyunk, mint Hollandiában, vagy nem az európai magaskultúrába szeretnénk fejest ugrani, mint Olaszországban, akkor utazásunk sava-borsát kétségtelenül azok a jelenetek képezik, melyek során nem természetes a mosolyunk, ám később annál felszabadultabb kacajokkal kísérve meséljük el itthoni barátainknak.
Ilyen volt az, mikor Biskekben az egyik hivatalos tárgyalásunk során egyik magyar társam névtábláján a „Mr. Munkatársaink” szerepelt az egyik oldalon latin, a másikon cirill betűkkel. Vagy amikor amerikai dollárt és kazah tengét váltottunk kirgiz szomra az egyik (legális!) pénzváltónál, és az bizonylatként egy 3x5 centiméteres papírfecnire leírta a váltott és a kiadott összeget tollal, közéjük egyenlőségjelet téve. Mint kiderült, ez a darab papír volt a hivatalos bizonylat…
Karimov emlékkiállítás, Taskent
Ám a legfurcsább élmény Taskentben az Islom Karimov Emlékkiállítás volt. Egy hatalmas, természetesen a többihez hasonlóan tökéletesen gondozott és elkerített parkban áll a Szovjetunió után az államot „újraalapító” elnök szobra, mögötte a hamarosan megnyíló hatalmas múzeummal, kisebb rendezvénytermekkel és a mindössze két apró termet elfoglaló kiállítással. Az egyik teremben egy magát büszkén kihúzó hölgy angolul mutatja meg a sok tucatnyi fotót, amelyeken az elnök (1938–2016) életéből vett legkülönfélébb mozzanatok láthatók: gyapotföldön merengő, barátaival sakkozó, Clintonnal parolázó, kormányülést tartó, feleségével mosolygó és a többi… A másikban pedig a legelképesztőbb ábrázolások: festmények, szobrok, grafikák és faragványok a legkülönbözőbb méretekben. A parkban nem szabad letérni a kijelölt ösvényről, ha így teszünk, a kapuban őrt álló rendőr árgus szemeinek köszönhetően figyelmeztető sípszó a részünk.
A lúdbőröztető látogatás után a kaputól néhány méterre árnyékba állva a tűző nap elől a Yandex alkalmazással próbálunk taxit hívni, mely egyikünk mobiltelefonjáról sem sikerül. Márpedig az orosz cégnek Közép-Ázsiában nincs alternatívája, egyszerű, gyors és nagyon olcsó. (A tömegközlekedést a nem elég sűrű hálózatú metró és az agg trolik képviselik, és a kerékpározás népszerűsége is sajnálatosan alacsony egyelőre – lásd még: vastag szmog.) Nos, látva zavarunkat, az emlegetett rendőr hamar megoldja a problémát: leinti a széles úton épp arra haladó egyik autóst, akit kötelez arra, hogy 10 perc erejéig taxissá lényegüljön át, és visszavigyen minket szállodánkba. Így is lesz, a fiatalember teljesít, és pénzt sem fogad el. Bárcsak Budapesten is ilyen egyszerű lenne! (Vagy várjunk csak, biztosan akarnánk ezt?...)
Almák Almatiban
Összességében elmondhatom, hogy várakozásaimon felül sikerült az egy hét a három közép-ázsiai városban. Modortalansággal egyáltalán nem találkoztam, segítőkészéggel és vendégszeretettel annál inkább. Itt is igaz a közhely, miszerint minél többet látunk a világból, annál inkább felismerjük, hogy mennyi mindent nem láttunk még. Három városból lehetetlen az egész régióra vonatkozó következtetéseket levonni, mégis, a tapasztaltak alapján lelkesen tudok igennel válaszolni arra a kérdésre, hogy érdemes-e turistaként ellátogatni ezekbe az országokba. Végezetül: nem tagadható, hogy a térség sok problémával küszködik: vízgazdálkodási kérdések, fenntartható mezőgazdaság és élelmiszerellátás, nagymértékű munkavállalási célú migráció, ennek következtében szülők nélkül felnövő gyermekek, és még sorolhatnánk.
De ez már más újságok lapjaira tartozik…
Fotó:
Vargha Márk
