A siller a nyár vörösbora, fröccsnek is jó, tisztán is jó – jellemzik kedvenc borukat a paksi gazdák. Őszinte lelkesedésüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hétvégén immár a 9. Országos Sillerfesztivált rendezik a Duna-parti városban.

Egy nap alatt ellátogatni mind a 22 magyar borvidékre elég extrém feladatnak tűnik, nemde? Pedig nem teljesen lehetetlen, mert a Budapesti Borbár Túrán minden résztvevő fővárosi helyszín vendégül lát egy-egy magyar borvidéket. Jól hangzik, ugye?

Emlékszem még azokra az időkre, amikor egy külföldi utazás automatikusan új dolgokat is jelentett. Addig ismeretlen zenék, csokoládék, majd idővel cédék, könyvek. Azután ez elmaradt, hiszen már itthon is minden elérhető.

Ahogy megjött az igazán szép idő, egyre nagyobb kedvünk van kimozdulni is, ha borozásról van szó. A teraszokon és a borbárokon túl is van élet, nézzük hát, hogy milyen lehetőségek várnak a következő hetekben!

Balatonboglárt magunk mögött hagyva vidáman fordulunk a hegynek. Csak hadd csillogjon a tó magának, minket most más kaland vár. Légli Géza május 28-án ismét szélesre tárja kis birtoka kapuját…

Ha minden szuperhősnek van segédje, akkor úgy gondolom, hogy a furmintnak a hárslevelű a társa. Logikus, hogy a Furmint Februárnak is legyen kistesója, mégpedig hárstematikával, nemde?

Micsoda hét ez! A Bocuse d’Or európai döntőjével egy időben a magyar baristabajnokság talán két legkomolyabb presztízsű kategóriájában is bajnokokat avattak.

Abban, hogy megszerettem a kávét, több dolog is döntő fontossággal bírt, de talán a legmeghatározóbb az volt, amikor először kóstoltam jól elkészített filterkávét. Akkor íródott felül bennem minden, amit a kávéról korábban gondoltam, és ez az utazás azóta is tart.

Annyiszor hasonlítgatjuk a külföldi borokhoz a magyar kínálatot, hogy kíváncsiak lettünk, vajon tényleg annyival izgalmasabbak, színesebbek-e, mint azt sokan állítják.

Már több mint egy hónapja beköltöztem, amit, ugye, egy szekszárdi kadarkával ünnepeltem meg. Épp itt volt az ideje egy újabbnak...

„Várom a napot, amikor a vacsora végén minden valamirevaló étteremben ugyanolyan bizalommal lehet majd kávét, desszertbort, konyakot vagy teát rendelni – és ugyanolyan minőségben is lehet élvezni.”

Az előző részben szinte csak a pozitív élmények kaptak főszerepet, de a kiállításról kialakult kép ennél árnyaltabb. Azért most sem a feketeleves jön, hiszen a vörösek játszották ezúttal is a főszerepet.

Ébredezik a természet, ébredezik Tokaj, a tarcali Bűbájos Hétvége pedig olyan programokkal csalogatja a borbarátokat, amelyeknek nehéz lenne ellenállni. De miért is kellene?

A Brimoncourt-pezsgők nem éjszakai bárokba valók. Azért készülnek, hogy kerti partikon, fogadásokon repüljön ki belőlük a dugó. De az sem baj, ha egy meghitt estén, egy jó film és egy kitűnő szusi mellé pattintunk fel egy palackot...