Vissza
Tartalmat keresve
2016.07.29. | Burai László
Nyaraláskor egyértelműen a könnyedebb boroké a főszerep, leginkább fröccsként fogynak; ebben a kategóriában nálam verhetetlenek a Danubiana-borok, a zöld veltelini és a rozé is ár-érték bajnok, nem érdemes tovább keresgélni.
A napokban azonban valami tartalmasabbat kívántunk, az időjárás is változékonyabb, az esték sem olyan forrók. Először vörösborban gondolkoztunk, de hamar elvetettük, a portugiesereknél kicsit komolyabb borra vágytunk, a tannint viszont kihagytuk volna az életünkből. És végül mégiscsak nyár van, így a kicsit testesebb fehérborok között keresgéltünk – szerencsére a Bortársaság már a Balatonon is nyitott üzletet, így a legkényelmesebb lehetőséget választva ott kerestünk magunknak három palack bort.Tartalmasabb fehérborok esetében szinte mindig Tokaj az első választásom, ráadásul Balassa István 2015-ös Bomboly furmintját sem kóstoltam még: új terület, új évjárat, nagyon izgatott, de egy másik alkalomra halasztottam a barátkozást.
A második körben természetesen a Balaton északi partja került szóba, hiszen ott is nagyon szép fehéreket készítenek, ráadásul a füredi üzletben érthető módon ki is vannak emelve, de idén már elég sok balatoni fehérbort kóstoltam, és árban is inkább kedvezőbbeket kerestünk, így végül két egri csillag és a nemrég Szekszárd legjobb fehérborának választott Heimann-viognier mellett döntöttünk.
Nem látok bele, hogy mekkora siker az egri csillag, de az biztos, hogy az első évjárat óta nagy utat járt be, egyre több termelő készíti, a borok stílusa is alakul, bár egységes karakterről még mindig nehéz beszélni. Persze biztosan az is belejátszik ebbe, hogy a felhasználható fajták száma nagy, emiatt a borászok szabadjára engedhetik a fantáziájukat, ami pedig színes, izgalmas borokat eredményez, még ha a végeredmény a bikavérnél is kevésbé egységes képet mutat a végén. Van ebben persze jó is, a fogyasztók sok érdekes bor közül választhatják ki a kedvencüket. Baráti körben beszéltük már, hogy az egrieknek érdemes lenne megcserélni a csillagokat bemutató márciusi fesztiváljuk időpontját a Bikavér Ünnep júliusi kánikulájával: a két bor karaktere is ezt indokolná, és talán a csillag ismertségét is megdobná még jobban.
Gál Tibor az első perctől fogva az új bor mellé állt, és még a nehéz 2010-es évből is vagány bort készített, komoly szerepe volt ezzel az új termék népszerűsítésében. Azóta is kóstoltam minden évben, és egyre szebb, karakteresebb borok lettek, látszik, hogy hamar megtalálták azt a stílust, amit elképzeltek maguknak. A 2015-ös is sok fajtából készült: leányka, királyleányka, pinot blanc, sauvignon blanc, viognier, zenit és szürkebarát alkotja a házasítást, gyakorlott kóstolóknak is fel van adva a lecke, ha ki akarják szálazni mindet!
Illatban izgalmas, sokszínű, édes karaktere is van, banán, őszibarack és citrusok is megjelennek. Jó savak tartják stabilan a közepes testet, némi maradék cukor kerekíti a kortyot. Két aromavilág is megjelenik az ízben, a citrusos-zöldfűszeres vonal mellett érettebb fehér húsúak, körtével és barackkal. A lecsengésben a mandulás fanyarság tovább árnyalja a képet, és újabb kortyra csábít.
Az egri új arcokat képviseli a Böjt Pincészet, a fiatal testvérpár Ostoros határában nagyjából 20 hektárt művel, az első 2012-es évjáratukból még csak a bikavérre emlékszem, csillagot pedig 2013-ban készítettek először. A boraik általában fiatalosak, jól ihatóak, lendületesek, köszönhetően annak, hogy nem túlérett alapanyagból dolgoznak, így a gyümölcsösség is nagyobb hangsúlyt kap.
Olaszrizling, sauvignon blanc, muskotály és leányka került a 2015-ös házasításba – izgalmas társaság, kíváncsivá tett. Édes-virágos illattal nyit, gyümölcsös karakterű, fűszerekkel, egressel, zöldalmával. Kortyban meghatározók a savai, lendületes gyümölcsösség, érettebbek, mint illatban, a citrusok mellett főként fehér húsú őszibarack. A korty közepétől egyre hangsúlyosabb fanyarság egy kicsit lehúzza az összképet, de így is jól esett inni.
Szekszárdon minden pincénél találunk egy-egy fehérbort, de általában nem ezek miatt szeretjük a borvidéket. Heimannék persze ebben a kérdésben sem ismernek tréfát. A Gál Tibor tanácsára telepített viognier más arcát mutatja Szekszárdon, mint Egerben, nehéz eldönteni, hogy melyik a szebb. Jó pár év kísérletezés után találták meg a nekik legjobban tetsző elkészítési módot: kétharmadát acéltartályban, irányítottan erjesztették, egyharmadát pedig fahordóban spontán, aztán külön érlelték őket, majd palackozás előtt házasították a tételeket. A recept a jelek szerint bevált, a Szekszárdi Borvidéki Borversenyen a legjobb fehérnek választották, ráadásul szinte a 2012-es Barbárhoz hasonló magas pontszámmal!
Illatában is érezhetően komolyabb a csillagoknál, izgalmasan ötvözi a lendületet az érettséggel, lédús őszibarack és körte, villanásnyi egzotikus gyümölcsök és vajasság mellett. A korty sem karcsú, egyensúlyproblémákkal azonban nem találkozunk, kerek, összetett bor. Ízben hangsúlyosabban jelennek meg a trópusi gyümölcsök, a prímet mégis a körte és az őszibarack viszi, finom édesfűszerességgel kiegészítve. Remek bor, bőven megéri az árát, tökéletes lezárása bármilyen napnak, hátradőlve élveztük minden kortyot.
Meg lehet találni minden helyzetben a jót is, a hűvösebb esték is értelmet nyernek a tartalmasabb borok által, érdemes ezekkel kísérletezni!