Emlékképek

Hosszú tervezgetés és tesztelés után végül január legvégén indult el a Borsmenta, a magam részéről egy kávés írással nyitottam meg a sort, amit később még jó pár követett.
Igen, az elmúlt években egyre jobban izgat a kávé, igyekszem alaposan körüljárni a témát, szerencsére sok olyan részlet van, aminek érdemes utánanézni. Az oldal indulása után kezdődött a kávésoknál a versenyszezon, több barista ismerősöm is megmérette magát; ott voltam velük, amikor felkészültek, és akkor is, amikor versenyeztek. Sőt, magam belekóstoltam a versengésbe, jegyzőkönyvön kívül kipróbálhattam magam a cup tasters versenyszámban, nagy élmény volt, még az is lehet, hogy egyszer élesben is benevezek.

Persze a nagyobb hangsúly azért csak a borokon volt, a február természetesen a furmintról szólt, mint már 2010 óta minden évben. Mivel a kedvenc fajtám, így kóstoltam fontos vízilabdameccs mellé, a Furmint Február beharangozó sajtótájékoztatóján, és persze a nagy kóstolón a Vajdahunyad várában is.

Beindultak a rendszeres szerkesztőségi rendezvények is, kerestünk rozét a nyárra, vadásztunk rajnaikra is, és megnéztük, hogy tényleg minden esetben jobbak-e a külföldi borok a magyaroknál. Tényleg nem ismerünk tréfát, ha az olvasóknak szeretnénk jó borokat ajánlani. Áprilisban külföldi kalandba keveredtünk, hiszen Düsseldorf után Verona felé vettük az irányt, több napon keresztül kóstoltunk a Vinitalyn. Árnyaltabb kép alakult ki az olasz borokról, jól látszik, hogy ott sem fenékig tejfel az élet, de azért a barolók több olyan pillanatot is szereztek, amit nehéz lenne elfelejteni.

A magyar bajnokság után következett a világbajnokság, baristáinkat nem követtük a verseny színhelyére, csak itthonról szurkoltunk, meg persze beszélgettünk is velük, mielőtt elindultak. Bár a világbajnoki címek most máshova kerültek, azért nagyon büszkék lehetnek a teljesítményükre, hiszen a világ közvetlen élvonalában bármilyen műfajban nehéz maradandót alkotni.

Májusban már a hárslevelű volt középpontban, és ugyan még kisebb az érdeklődés és a rendezvény is, mint a furmint esetében, de a fajtának olyan adottságai vannak, amik sokszor a furmintnál is izgalmasabbá teszik. Hőség volt, jól estek a buborékok, akár egy sima hétköznap is! A VinoPiano borbárban jobban megismertük a tokaji fiatal generációt, előbb Homoky Dorka, majd Vincze Tomi borait kóstoltuk. A kesztölci Szivek Pincét stílusosan a szívünkbe zártuk. Ők is szeretik a zöld veltelinit, mi is, ráadásul három változatban is elkészítik, az év egyik legkedvesebb meglepetése lettek.

Ősszel elkezdtük összeszámolni a budapesti újhullámos kávézókat, négy körben sikerült bejárni az összeset – persze azóta újabbak nyitottak, és lassan itt az ideje egy vidéki körnek is. Számba vettük a legfontosabb kávétermelő országokat is, érdemes tisztában lenni azzal, hogy melyik országból mire számíthatunk: Etiópia, Kenya, Brazília, Kolumbia és Costa Rica esetében már lehet némi fogalmunk erről, sőt karácsonyra Kongóból érkezett meglepetés.
Tokaj egész évben kiemelt figyelmet kap, nagy szerelem ez jó ideje. Botték felújított présházat avattak a Csontos-dűlőben, a SZÓLÓ pince pedig már a bemutatkozásával is hullámokat keltett. Kóstoltunk egy szép sort a Carpinustól és Balassa Istvántól is, a koronát pedig az Oremus 1999-es aszúja tette fel, koccintanánk vele sűrűbben.

Vannak tervek az új évre is, szeretnénk még több szerkesztőségi kóstolóról hírt adni, ezek az apró infók segíthetnek a megfelelő borokat levenni a polcokról. Tervben van több pince és borvidék meglátogatása, és a kávés körkép is folytatódik majd újabb kávézókkal és a fontosabb kávétermelő országokkal. Kíváncsiskodunk majd a kávépörkölőknél is, ez elég izgalmas téma, megéri utánajárni. Unatkozni tehát idén sem fogunk, mindig ajánlott lesz minket követni – elmeséljük, hogy mit érdemes a poharakba, csészékbe tölteni.