Vissza
Emese álma
2019.03.16. | Szabó Edit
A Szent György-hegy legcsodálatosabb lilaakác-lugasa mögött valóságos birodalmat rejt a föld mélye. A pincét édesapja nyomdokaiba lépve Nyári Ödön építette, de ma már az unoka, Emese is kiveszi a részét a munkából…
A vakítóan fehér présház csillog a napfényben, homlokzatán a Kossuth-díjas művész, Somogyi Győző ábrázolása: Szent György és a sárkány. A présházat Nyári Ödön édesapja vásárolta meg 1978-ban, és fiával együtt újították fel. A homlokzati dísz a munkák befejezésekor, 1996-ban került a helyére, és azóta ez a pince logója is.
Nyári Ödönt mindenki ismeri a Szent György-hegyen. Alacsony, vékony ember, hatalmas bajusszal, de akkorával, hogy mindenki csodájára jár. Lázadásból növesztette egykor, nagykorúsága első pillanatában, de ma már el sem lehet képzelni nélküle. Amikor a pincészet indult, csak olaszrizlinget és szürkebarátot termett az ültetvény, de aztán megnövekedett a birtokméret, és jött mellé a chardonnay, a rajnai rizling, a cserszegi fűszeres, a hárslevelű, és a pince egyik legnagyobb büszkesége, a kéknyelű.
Ödön közel negyven éven keresztül állt a pince élén; megnyugvás volt számára, hogy lánya, Emese 2007-ben csatlakozott hozzá, és azóta részt vesz a birtok életében. Most már ő fogadja a vendégeket, vele üldögéltünk a lugasban, a panorámát csodálva.
Borász vagy, vagy szőlész?
Kertészmérnöki diplomám van, pedig eredetileg borász akartam lenni. Későn jöttem rá, hogy ahhoz az élelmiszermérnöki karra kellett volna jelentkeznem. Most már egyáltalán nem bánom, hogy elkövettem ezt a bakit, sokkal közelebb áll a szívemhez a szőlő, mint a bor.
Mit jelent számodra ez a pince a Szent György-hegyen?
Még mindig a megnyugvást, pedig már jó ideje nem kikapcsolódni, elvonulni járok ide, hanem dolgozni. Gyerekkoromtól itt töltöttem minden nyaramat, jöttünk a nagyapához látogatóba, a felnőttek kint voltak a szőlőben, én pedig katicabogarakat röptettem, vagy csak néztem a felhőket. Csodálatosnak tartottam ezt a helyet már akkor is, és ma is csodaként élem meg, hogy itt dolgozhatom.
Mekkora a terület?
Kilenc és fél hektár. Nem tűnik soknak, de megművelni épp elég. Négyen dolgozunk benne, édesapámé a ház körüli terület. A szőlőben az enyém a döntő szó, a pincében az övé, de jó ideje már mindent megbeszélünk. Azt mondja, hogy én sokkal jobban kóstolok, és nagyon ad a véleményemre.
Több mint tíz éve vagy a Nyári Pince munkatársa. Mennyit változott azóta a birtok?
Sokat, mert rengeteg fejlesztés történt. Elkészült az új pince, bővültek a területek, és hordós erjesztéssel is azóta foglalkozunk, mióta betettem ide a lábam. Ez is elég nagy változás az előző évekhez képest.
Még mindig csak fehér fajtákkal dolgoztok?
Döntően igen, bár van egy kis cabernet franc szőlőnk is, de jelentéktelen mennyiség, mindössze 0,1 hektár. Éppen annyi, hogy egy 300 literes hordót megtölthessünk a borával. Én ugyan a fehérborra esküszöm, de a vendégek keresték, hát teljesítettük a kívánságukat. Tavaly volt a harmadik szüretünk, most barátkozunk a fajtával, még nem látjuk, hogy milyen lesz igazán.
Melyik az a bor, ami igazán hozzád köthető?
2015-ben készítettem egy hárslevelű-kéknyelű-rajnai rizling házasítást, és a bor az Emese álma nevet kapta. Nagyon népszerű lett, én is nagyon szeretem, és bízom benne, hogy minden jó évjáratban elkészíthetem.
Édesapád a szőlőbirtok mellett egy fővárosi pékséget is vitt, kétlaki életet élt, megosztotta a figyelmét a két terület között. Te is Budapestről irányítod a folyamatokat?
Nem, én fontosnak tartottam, hogy itt legyek a közelben. Gyenesdiáson élek, de legalább napi 8 órát itt töltök a hegyen.
Azt hittem, ide költöztél be, a présház felső szintjére…
Volt idő, hogy itt laktam, de akkoriban még nem jött fel a hegyre ennyi ember, és nagyon sokat voltam egyedül. Néha kicsit féltem is. Előfordult, hogy két héten keresztül egy teremtő lelket se láttam. Ilyen szerencsére ma már nincs, a hegy egyre népszerűbb, én meg szeretem, hogy egy kicsit nyüzsgőbb itt az élet.
A környékbeli fiatal borászokkal mennyire aktív a kapcsolatod?
Nagyon sokszor találkozunk, régebben fajtakóstolókat is szerveztünk, és azok mindig nagyon érdekes, tanulságos együttlétek voltak. Ma már ritkábban kóstolunk együtt, viszont segítjük egymást, és tavaly megszerveztük közösen a Szent György-hegy hajnalig rendezvényt, ami olyan sikeresnek bizonyult, hogy már tervezzük az ideit.
Látható, hogy a nagyapád nagyon fontos volt a pincészet életében. Emléktáblát is állítottatok neki. Jól emlékszel rá?
Nagyon jól, hiszen már 13 éves voltam, amikor meghalt. Nagyon karakán ember volt, határozott elképzelésekkel. A középső pincerész volt az övé, és valahányszor bemegyek oda, nem az asztalokat látom, hanem őt, ahogy sétál a régi hordók között.
Kinek a borait kedveled itt a hegyen?
A közvetlen szomszédunkban van egy gazda, aki csak a saját kedvtelésére készít bort, de nagyon jó érzékkel. Hozzá mindig szívesen megyek kóstolni. De Angyal András és Földi Bálint borait is nagyon szeretem.
Mennyi bort készít a Nyári Pince évente?
Ötvenötezer palackunk van, aminek a legnagyobb része innen, a pincétől kel el. Májustól szeptemberig minden nap nyitva vagyunk, és fogadjuk a látogatókat.
És téged komolyan vesznek a vendégek, amikor bejelented, hogy te tartod a kóstolót?
Amikor megtartottam, akkor már igen, de azért bizonyítanom kell. Sokszor hosztesznek néznek, azt gondolják, nem is értek a borhoz, még az is előfordult, hogy jóindulatúan tanítgatni kezdtek. Aztán persze volt csodálkozás.
A ti boraitokban a fajta vagy a termőhely jelenik meg inkább?
Fontos a talaj, de nálunk a fajta azért mindig felismerhető. A kedvenc fajtám a hárslevelű, de ha szőlőmunkáról van szó, akkor itt, a pince fölötti területet szeretem művelni legjobban, mert onnan nagyon szép a kilátás. Igaz, hogy nagyon meredek, de mégis jó ott dolgozni.
Mi a legkedvesebb helyed a Szent György-hegyen?
A lugasunk. Imádok ott üldögélni egy könyvvel, vagy csak úgy, a reggeli kávémmal. Télen is sokszor kiülök nézelődni, olyankor nincs lomb, messzebbre ellátni. Szeretem figyelni, mi történik a tájban. Télen nagy a csend, csak az jár a hegyen, akinek fontos dolga van, de az első tavaszi napsugarak meghozzák a kirándulókat. Várom már, hogy kinyissuk az ajtókat, és megmutathassam a vendégeknek a pincénk legújabb borait.
További írásaink a Szent György-hegyről:
A Szent György-hegy bohém arca – interjú Gilvesy Róberttel (Gilvesy Pincészet)
Nagyot fog durranni ez a hegy! – interjú Ruppert Mártonnal (Gilvesy Pincészet)
Az angyal, aki a jó hírt hozza – interjú Kovács Beával (Búzalelke Pékség)
Fotó:
Vető Gábor
