Vissza
Hiszek a pozitív példa erejében
2018.05.10. | Szabó Edit
A Patricius Borház építése a kétezres évek elején kezdődött a bodrogkisfaludi Várhegy-dűlőben. A birtok ma már a környék egyik gyöngyszeme, boraik komoly sikereket aratnak a világversenyeken. Molnár Péter birtokigazgatóval beszélgettünk.
A kezdetektől te vezeted a birtokot. Már a területek kiválasztásánál is jelen voltál?
A területvásárlást komoly tervezés előzte meg, a szőlőültetvényeink Hegyalja első osztályú dűlőiben vannak. A kezdetektől tudtuk, hogy olyan birtokot építünk, amely tiszteli a múlt hagyományait, de a jövőben is érték marad. Büszke vagyok rá, mert tényleg csodaszép, és ez nem csak az épületre igaz.
Talajtani szempontból mennyire egységesek az ültetvények?
Rendkívül különbözőek, és éppen ebben rejlik a titok. A dűlőinket esetenként alig száz méter választja el egymástól, a borok mégis annyira eltérőek, mintha két külön világban szüreteltük volna a szőlőt. Mindez természetesen a vulkáni működés utóhatása. Szeretnénk megmutatni a boraink különböző karakterét, ezért kezdettől dűlőszelektáltan dolgozunk. Könyvmoly vagyok, szeretek elmélyedni a régmúlt korok irodalmában. Minden régi könyv azt írja Tokajról, hogy a sajátos mikroklíma mellett a talaj sokszínűsége adja a borvidék egyediségét. Kötelességünk megtanulni, mit rejt az a terület, amin gazdálkodunk, és kötelességünk a boraink által meg is mutatni ezt a sokszínűséget. Szerencsére nem a Patricius az egyetlen borászat Tokajban, amely így gondolkodik.
Mi minden derült ki az eltelt évek alatt?
Sok minden, és mégis nagyon kevés. Aki szőlészettel-borászattal foglalkozik, egész életében figyeli, hogyan reagál a növény, hogyan fejlődik a bor, és úgy hagyja itt ezt a világot, hogy nem tudja mindenre a választ. Akiben nincs kitartás, alázat, abból soha nem lesz jó szőlőművelő ember. El kell fogadni, hogy itt a természet az úr.
Azért talán egy picit lehet segíteni a természetnek…
Igen, például úgy, hogy igyekszünk megmutatni, mit tud a dűlő egyik vagy másik évjáratban. Ehhez kíméletesen kell bánnunk a terméssel. Kézzel szüretelünk, a pincénkben pedig a gravitációt hívjuk segítségül. A feldolgozónk 2005-ben épült, szép, modern, és szinte teljesen a föld alatt van. Eleve úgy építettük, hogy a kis tételeket is külön lehessen tartani. Sok kicsi tartállyal dolgozunk, ott erjednek a borok, aztán mennek érlelésre a fahordóba.
Kezdettől készültek száraz borok is a pincészetben?
Nem, ehhez kellett az új feldolgozó. Azóta a száraz borokról is sok mindent megtanultunk, és ma már tisztán látható, hogy nagyon erős az a karakter, ami a dűlőkben rejlik, és a tokaji borászkodás filozófiáját valójában ez határozza meg. Sokszor hangoztatott igazság, hogy a bor minősége már a szőlőben eldől. Ez egyrészt a dűlőn múlik, ahová a növényt ültettük, de kell hozzá a borász keze is. Az egész technológia arra való, hogy a bort úgy tudjuk terelgetni, irányítgatni, féltő gonddal, óvva, mint a szülő a gyermekét. Hagyjuk élni, de ha kell, segítsük.
MI jellemzi a pincészet ízvilágát?
Mindegyik borunkon átsüt egy szép termőhelyi karakter, érzékelhető a Tokajra jellemző ásványosság, testes, telt íz, gyümölcsösség, hosszú lecsengés, de ugyanakkor tükrözik a fajtajelleget is. A furmintnál mindezt a fahordós érlelés aromái egészítik ki, de csak finoman, elegánsan, hogy ne telepedjen rá a borra. A muskotálynál erre nincs szükség, ott a túláradó gyümölcsösségen van a hangsúly, amit a tartályos erjesztéssel, érleléssel tudunk kiemelni leginkább.
Tokaj a természetes édes borok hazája…
Bontsuk ki, hogy ez mit jelent, mert még mindig nem tudja mindenki. A tokaji úgy lesz édes, ahogy az úristen megadta. Nem adunk hozzá cukrot, nehogy bárki azt gondolja. Itt valami olyat produkál a természet, amihez hasonlót alig néhány szegletében a világnak. Ezért tekintjük egyedinek, különleges kincsnek a tokaji borokat. Nálunk a mikroklimatikus viszonyok hatására úgy lesz édes a szőlőszem, hogy közben nem vesznek el a gyümölcs savai, ez pedig nem csupán könnyebben ihatóvá, hanem hosszan eltarthatóvá is teszi a bort. Így lehetséges, hogy gondos tárolás után tökéletesen élvezhető egy 50-100 éves aszú is.
Az aszúk is dűlőszelektált alapanyagból készülnek?
Igen, itt mindennek ez az alapja. Külön szedjük, külön erjesztjük, aztán házasítjuk. Az egyensúlykeresés a borkészítés legfontosabb szabálya.
Tokaj-Hegyalja vonzó befektetési célpont. Elég egy befektetéshez, ha valakinek pénze van?
Egyáltalán nem. Aki nem érti Tokaj lényegét, aki nem tudja, hogy itt minden lassan történik, akinek nincs türelme kivárni, hogy a terület megmutassa magát, jobb, ha más célpontot keres. Itt a vállalkozók többsége azt reméli, hogy az unokái talán már élvezni tudják a munkája gyümölcsét.
Feltűnt, hogy Hegyalja-szerte új szenvedély van fellángolóban: a pezsgőkészítés…
Mi sem tudtunk ellenállni. 2009-ben készítettük az elsőt, lösztalajon termett hárslevelűből. Nagyon szép és érdekes tétel. Fontosnak gondoljuk ezt az utat, hiszen új oldalról mutathatjuk be Tokaj sokszínűségét.
Az utóbbi években megfigyelhető örvendetes változás, hogy a hegyaljai borászok egyre komolyabban gondolják: hasznos szakmai eszmecserével, összefogással javíthatják a borvidék helyzetét, megítélést. De mi történik azokkal, akiket a pillanatnyi haszonszerzés vágya hajt, és bizonytalan eredetű, pillepalackos „aszúikat” kínálják szerte a borvidéken?
Egyrészt a törvényt mindenkinek be kell tartania, másrészt mindenkinek kell hogy legyen jövőképe. Mi itt sokáig szeretnénk gazdálkodni, de nemcsak mi, hanem azok is, akik pillepalackban mérik az aszúnak látszó bort. Előbb-utóbb el kell fogadniuk, hogy rövidlátó gondolkodásukkal mindannyiunk jövőjét teszik kockára.
Akkor azt is megérjük, hogy – tisztelet a kivételnek – kiváló minőségű helyi borokat kínálnak majd a tokaji éttermek? Esetleg elfogadható áron?
A felvetés jogos, de hozzáteszem, ma már sokkal jobb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt. Sorra nyílnak a rangos éttermek, amelyek nem csupán az ételekre, de a borkínálatra is különös gondot fordítanak. Én bízom abban, hogy ha itt kialakul egy jóféle közösségi tudat, akkor néhány erős, motivált, jól gondolkodó ember magával tudja húzni felfelé a közömbösöket is, és nem csupán a borászat területén. Az emberek nyitottak erre, és meggyőződésem, hogy szépen fejlődünk. A megalkuvást nem ismerő, céltudatosan dolgozó, minőségi terméket előállító borászok megalapozzák Hegyalja hírnevét, és remélem, ebben a dicsőségben mindenki osztozni akar. Hiszek a pozitív példa erejében.
Az interjú 2011-ben készült, és először a Népszabadság Top100 Bor 2011-es számában jelent meg.
