2016.09.03. | Szabó Edit
Rendhagyó kóstoló Rókusfalvy Pállal és Palkóval
Lomha nyári délután, a Rókusfalvy fogadó napsütötte teraszán szinte forr a levegő. A fiatal szilvafa jótékony árnyékot vet, odahúzódunk alá, spriccen a szóda, nyílik a palack, apa és fia nagy egyetértésben állítja össze a kóstolósort. Kellemes délutánunk lesz.
Fresküvé
„Teljesen organikus történet az enyém – kezdi a mesét az apa, Rókusfalvy Pál, miközben az első bort a poharunkba tölti. A 2015-ös évjáratú Fresküvé olaszrizling és szürkebarát házasítása, tiszta, lendületes nyári ital, pici szén-dioxiddal megbolondítva. Illat- és ízjegyei visszafogottak, a bor lényege a vibráló frissesség, erről árulkodik a neve is. Később majd belekerül a mindössze félhektárnyi pinot blanc termésének egy része, ha ugyan nem kell mind a pezsgőbe, de erről még ráérnek dönteni. Merthogy a döntéseket immáron ketten hozzák, és bár a végső szót mindig az apa mondja ki, szakértelmével, nemzetközi tapasztalataival, pimasz, de nem tiszteletlen fiatalságával a fiú, Palkó is mindig behoz egy-egy megfontolásra érdemes szempontot. De térjünk csak vissza az apa történetére, hiszen ő volt az, aki 1999-ben megvásárolta az első 200 négyszögöl szőlőt Etyeken, ezzel alapozva meg a gazdaságot.
Akit Magyarországon egy kicsit is érdekel a bor, jól ismeri Alkonyi László nevét, hiszen ő volt az, aki a mára legendássá vált Borbarát magazint elindította, egy csapásra ismertté téve az akkor már jó színvonalon dolgozó borászokat a téma iránt érzékeny olvasók számára. Alkonyi László és Rókusfalvy Pál történetesen unkatestvérek, érthető hát, hogy Laci Palitól kért segítséget a magazin indulásakor. Így esett, hogy a Borbarátot két éven keresztül Pali cége adta ki, egészen addig, míg a vállalkozás saját lábra nem állt. Pali úgy érezte, a lap kiadójaként talán nem ártana közelebbről is megismerkednie annak tárgyával, ezért gyakran elkísérte boros útjaira a magazin szűk stábját. Találkozott az akkor már népszerű borászokkal, ellátogattak Légli Ottóhoz, Szepsy Istvánhoz, Tiffán Edéhez, és amikor 1997-ben az akkor frissen érkezett Hernyák László tartott egy borkóstolót Etyeken, Pali már alaposan meg volt fertőzve a borral. Budaörsi házából egyre gyakrabban kanyarodott Etyek felé, megszerette a kedves kis települést, de még jobban az ott élő embereket. Két év múlva megvolt az első olaszrizling-ültetvény, na meg egy omladozó, félig vályogból épült kicsi ház, amihez nem csekély képzelőerővel álmodta hozzá a ma már mindenki által jól ismert fogadót.
Rozé
A pinot noir szőlőből készült rozét Palkó tölti a poharunkba. A birtokon korábban kizárólag érleltebb borok készültek, a 8-9 hónapos hordós érlelés után még a palack is pihent fél-egy évig a pincében, mielőtt piacra engedték. A frissebb borok világa elsősorban Palkó számára kedves, az új szemlélet az ő megjelenésével költözött a pincébe. A rozé lendületes gyöngyözése elárulja, hogy akárcsak a Fresküvét, ezt is frissítették egy kis szén-dioxiddal, és mindkettő fehér, csavarzáras palackba került. Az üzenet egyértelmű: nem kell sokat teketóriázni, hűtsük be, nyissuk ki, és igyuk meg azonnal. Mi is így cselekszünk, a bor tiszta, üde, jó ivású, a rozékra jellemző epres karakter visszafogottan jelenik meg benne, de számunkra éppen ez adja a legfőbb értékét. Mindössze 1300 palack készült belőle, de a nyáron a nagy része el is fogyott, a többi is elcsúszik majd kézen-közön a hosszú, napfényes ősz során. A Rókusfalvy Birtok borainak legnagyobb része nem utazik nagyon sokat, a vásárlók többnyire a pincéből vagy a 2002-ben megnyílt fogadóból viszik el a nekik tetsző tételeket, mindössze a palackozott mennyiség 30%-a kerül be a kereskedelembe. Volna igény többre is, de Pali egyelőre úgy véli, az a legfontosabb, hogy a helyben érdeklődőket ki tudják szolgálni. Persze az jó, hogy a borok ott vannak néhány jelentős borszaküzletben és komolyabb étteremben, mert ezzel nemcsak a pince, de Etyek hírnevét is öregbítik. Hogy ez mennyire fontos a családfő számára, aligha kell magyarázni. Rókusfalvy Pál mint kommunikációs szakember rendkívül sokat tett azért, hogy Etyek mára az ország egyik legjelentősebb borturisztikai célpontjává váljon. Mindannyian emlékszünk még az elsöprő sikerű őszi Kezes-Lábos Fesztiválra (az ötlet egyébként Alkonyi László fejéből pattant ki) és a tavaszi Pincefesztiválra, amelyek 2003 és 2013 között óriási tömegeket csaltak a kis Fejér megyei település pincéihez. A 2013-ban indult Etyeki Pikniket évszakonként rendezik, és noha családiasabb hangulatú, nem kevésbé népszerű, mint a korábbi megarendezvények. Ezeket egytől egyig Rókusvalvy Pálnak köszönheti a település, de az ő nevéhez fűződik a borászok munkáját méltató egyik legrangosabb elismerés, a Borászok Borásza díj is.
Zöld Veltelini
„Nem akarok én a Magyar Bormarketing Kht. ügyvezető igazgatója lenni, félreértés ne essék, viszont a magyar bor engem is meghatároz” – mondja magyarázatképpen Pali, aki a rendezvények létrehozását fontos társadalmi szerepvállalásnak tekinti, de nemcsak a közönség toborzásának, hanem a helyi közösség összekovácsolásának is ő az egyik legfontosabb motorja. „Tudom, hogy a szőlőnek és a bornak állhatatos és következetes munkára van szüksége, de azt is tudom, hogy én képtelen vagyok csupán egy területre figyelni – jegyzi meg némi önkritikával. – Ami a szőlőnek jár, azt majd Palkó fiam fogja megadni neki. Készen áll rá. Én nem birtokot építek, hanem írok egy történetet, aminek a szálai jóval túlnyúlnak a birtok határain. Mi itt Etyeken egy csapatban vagyunk. Rengeteg energiát áldoztam a borvidék marketingjére, de nem vagyok álszent, pontosan tudom, hogy azzal saját magunkat is erősítettem. Egy birtok nem lehet életképes, ha a környezete nem az, de hiába próbálna egy borvidék önmagában népszerűvé válni, ha az őt alkotó borászatok gyengék, arctalanok. A kettőt csak együtt lehet naggyá tenni, én ebben hiszek.” Palkó mintegy végszóra nyitja a 2014-es Zöld Veltelinit. A nyugodt, tapasztalt borász hangján beszél a borról, látszik, hogy ismeri minden rezdülését. Azt mondja, egy hónapja még egészen más arcát mutatta, de az évek során megtanulta, hogy a veltelini ilyen. Hagyni kell. Kicsit fiatal még, de már nagyon szépen megmutatja az értékeit. A 2014-es évjárat sajátosságai persze benne vannak, a savtartalom kissé magas, de az sem mindig baj, hiszen az ilyen borok sokkal jobban érlelhetőek. Az illat kissé visszafogott, enyhén édeskés, zöldfűszeres, az íz követi az illatot. A savak intenzívek, de egyáltalán nem bántóak, elegáns, kedves, nem kirobbanóan aromatikus, de nagyon szerethető bor. Kevesebb mint 500 palack készült belőle, a harmada már elfogyott, egyre nagyobb iránta az érdeklődés.
Sauvignon Blanc
Palkó állatorvosnak készült, maga sem tudja pontosan, hogyan kanyarodott végül a borászat felé. A nyarai nagy részét mindig a birtokon töltötte, kemény munkával keresve meg a zsebpénzét, és közben valahogy megszerette a szőlőt. Talán azért, mert az itt töltött idő soha nem volt számára kényszer. Gimnáziumi ballagására metszőollót kapott ajándékba, amit azóta is bőszen használ, de egyelőre nem sikerült elnyűnie. Az egyetemet szerette, különösen a hétfő reggeli kóstolóórákat, ami után kissé mámoros hangulatban telt a nap hátralévő része. Ám hamar rájött, hogy a bor nem elsősorban alkohol, hanem annál sokkal több, és attól kezdve komolyan vágyott rá, hogy közelebbről is megnézhesse, hogyan dolgoznak a világ leghíresebb bortermő vidékein. Egyetemistaként dolgozott egy osztrák biofarmon, szakmai gyakorlatát pedig egy híres oregoni borászatnál, a Ponzinál töltötte. Ott kötött közelebbi barátságot a pinot noir fajtával, és ott tanulta meg azt a munkafegyelmet, amely nélkül nem lehet eredményesen dolgozni. Tapasztalatainak jó részének komoly hasznát vették a családi pince átalakítása során. Palkó ma már teljes egészében a 8 hektáros Rókusfalvy Birtoknak szenteli mindennapjait. Az ültetvényen a chardonnay, a sauvignon blanc és a pinot noir tölti be a legfontosabb szerepet, de nagyon hisznek a zöld veltelini fajtában is.
A 2014-es Sauvignon Blanc-t kóstoljuk. Kicsit fiatal, és ha Palkón múlna, hagyna még a bornak egy kis időt, de sajnos a piac nagy úr. Méltóságteljes sauvignon blanc-nal van dolgunk, az már a töltéskor látszik, a bor lassan mozdul a pohárban. Illata tartózkodóan elegáns, ahogyan az íze is, és bár távolról felsejlenek benne a fajtára jellemző klasszikus jegyek, ezt a sauvignon blanc-t nem a bodzás, vágott csalános világa miatt szeretjük. Érett, vastag bor, de jól tartják a savak, a korty élvezetes, selymes, de cseppet sem lomha, nincs benne semmi nehézkesség. Kíváncsiak lennénk, milyen lesz 2-3 év múlva.
Pinot Noir
Rókusfalvyék a birtok egy részét biodinamikus módon művelik. Tanácsadójuk, Zadravec Zsolt segítségével igyekeznek megadni a szőlőnek mindent, amire szüksége van. Pali szerint sokan fölösleges mítoszt fonnak a biodinamika köré, pedig az egy nagyon logikus, jól követhető rendszer, és a szőlő meghálja a gondoskodást. „Gyerekkorunkban ha megfáztunk, nagymama azonnal keverte a gyógyteát, a folyton lehorzsolt térdünket pedig körömvirággal gyógyította. Ugyanezt kapja a szőlő is. Miért lenne ez rossz?” – mondja Pali, aki permetezéskor évek óta maga ül a traktorra. Úgy véli, ez az egyetlen módja annak, hogy ne szakadjon el a szőlőtől, hogy lássa az ültetvényt hetente többször, hogy tudja, hogyan fejlődik a növény. A nyolchektáros birtokból három és fél hektárnyi területet művelnek így, de a cél egy 15 hektáros ültetvény, egységes művelési móddal. „De az már a Palkó gondja lesz!” – mondja az apa, és látszik, hogy örül, lesz, aki folytatja, amit felépített. Palkó közben a pince egyik büszkeségét, a 2013-as Pinot Noirt tölti. Két öthektós hordóval készült belőle mindössze, az egyiket az apa, a másikat a fiú gondozta, mindenki a saját elképzelései szerint. A Palié spontán erjedt, a Palkóé fajélesztővel készült, izgalmas volt figyelni, hogy melyik hogyan reagál a hőmérséklet változásaira, az idő múlására. A két hordó tartalmát végül házasították, és egy lendületes, rendkívül gazdag bor született belőle. Kár, hogy ez volt az utolsó palackok egyike. A 2015-ös is jó lesz majd, de arra még egy picit várnunk kell.
Pali úgy véli, Etyek egyik legfontosabb kitörési pontja a pezsgő lehet. Talaj, éghajlat, szőlőfajta, minden adott hozzá, és a helyi borászok többsége máris elkezdte a szárnypróbálgatást. Palkó bólogat. Úgy tűnik, ebben teljes az egyetértés. És sok minden másban is. Palkóé a jövő, Etyeken ugyanis rövidesen hatalmas fejlesztések kezdődnek.
„Sok minden fog itt történni – mondja Pali, és már sorolja is: – A településen hamarosan másfél milliárd forintot fognak költeni fejlesztésekre. Beviszik a föld alá a vezetékeket, látogatóközpont alakul, az Újhegyet kicsinosítják, de jut pénz az Öreghegy, a Körpince és a Kecskegödör felújítására is. Remélem, hogy 3-5 éven belül rengeteg új vállalkozás beindul, kiépül a kerékpárút, és elektromosbusz-járat közlekedik majd a pincék között. Úgy képzelem, öt év múlva vidáman sétálnak itt az emberek, mindenkinek a poharába jut jó bor, és a tányérjába is finom étel. De leginkább abban reménykedem, hogy két generáció múlva nem egy autósmozi lesz majd a birtokunk helyén, hanem még mindig szőlőt művelnek és bort készítenek az utódaink, egymásnak hagyva örökül a tapasztalatokat.”