Vissza
Itt a Könnyűvér!
2020.05.10. | Szabó Edit
Könnyűvér. Ezt a nevet adta vadonatúj közösségi borának a Pázmándon munkálkodó borászok maroknyi csapata. A házasítás alapja a kékfrankos, a többit elmesélik ők maguk…
Hogy a Velencei-tó környéke kiváló szőlőtermő vidék, tudjuk már jó ideje, mégis sajnálatosan kevesen vállalkoztak arra, hogy boraikon keresztül mutassák be a terroir gazdagságát. Néhány éve azonban örömteli változásoknak lehetünk tanúi: egyre több ottani termelő jelent meg színvonalas boraival a piacon, és egyre többen vannak azok is, akik, felismerve a terület értékeit, földet vettek és szőlőt telepítettek a tó környéki dombokon.
A frissen érkezők és a már ott munkálkodók addig beszélgettek egymással, míg végül a pázmándi borászok egy lelkes csapata úgy döntött, hogy elkészíti első közösségi borát. Négyen vannak, így – saját stílusuk, vérmérsékletük szerint – négy különböző választ adtak ugyanarra a kérdésre, de éppen ettől válik izgalmassá a játék. A vállalkozásról, a borokról és a hozzájuk vezető útról a négy borászat képviselőit kérdeztük. A beszélgetésben Nagy Gábor (Nagy Gábor Családi Birtok), Köllő Zsolt (Köllő Zsolt Pincészet), Sobor Dávid (Sobor Pince), valamint Schubert Ádám és Veliczky Zoltán (ApróKertek) vett részt.
Miért éreztétek szükségesnek, hogy Pázmándot, a pázmándi termőhelyet megkülönböztessétek a Velencei-tó egészétől?
Nagy Gábor: Mert szerelmesek vagyunk ebbe a termőhelybe. Mi Köllő Zsoltival itt születtünk, itt nőttünk fel, büszkék vagyunk a pázmándi gyökereinkre, és arra is, hogy itt készítünk bort. Évek óta érezzük, hogy szükség van valamiféle közösségi platformra, ahol megjelenhetünk, egymást támogatva megmutatkozhatunk. A tó környéki borászokkal régóta vázolgatjuk a terveket, de azok mindmostanáig csak tervek maradtak, mi négyen viszont nagyon komolyan gondoljuk, hogy a közös fellépés mindennél fontosabb.
Schubert Ádám: Ezzel együtt természetesen a tó körül élő borászok összefogását is szorgalmazzuk, de az lassú folyamat. Mi négyen most léptünk, és elindultunk egy irányba.
Kisebb csoportban nyilván könnyebb megtalálni a közös hangot. Egyformán is gondolkodtok?
Nagy Gábor: Sok mindenben igen, viszont a borászati stílusunk nagyon eltérő, és éppen ettől vált számunkra is izgalmassá ez a vállalkozás.
Mi adja az itteni termőhely különlegességét?
Köllő Zsolt: A régi térképek tanúsága szerint Pázmánd környékén már 2-300 évvel ezelőtt is szőlőt termesztettek az emberek. Ez a termőhely egy gyönyörű vulkanikus hegyen található, különlegességét az andezit alapkőzet és a magas mésztartalmú talaj adja. Nadap rendelkezik még hasonló adottságokkal, Székesfehérvár felé haladva az andezitet gránit váltja fel, délen pedig jellemzően homokos lösszel találkozunk. A klimatikus adottságok nagyjából mindenhol azonosak a tó körül, de az északi rész védettebb a hegyek miatt, itt kevesebb a csapadék, ritkább a jégverés, ami számunkra nagyon fontos, mert az ültetvényeink kevésbé vannak kitéve az időjárás viszontagságainak.
A négy közül melyik pincészet a legidősebb?
Nagy Gábor: Azt hiszem, én vagyok a szakmai rangidős, 2009-ben már volt forgalombahozatali engedéllyel rendelkező borom. A szőlőterületem 8 hektár, zenit, Irsai Olivér, sauvignon blanc, chardonnay, hárslevelű, rajnai rizling, kékfrankos és cabernet sauvignon terem rajta, közülük számomra a kékfrankos, a cabernet sauvignon és a sauvignon blanc a legfontosabb. A munkák jelentős részét egyedül végzem, én ülök a traktoron, én dolgozom a pincében is. A termésem jelentős részét szőlőként értékesítem, nagyjából 12 000 palack bort készítek évente. Jó nyolc évig egyedül borászkodtam ezen a vidéken, aztán jöttek Ádámék, Dávidék és Zsolték. Mindenki ijesztgetett, hogy megjött a konkurencia, én meg örültem, hogy végre kialakulhat egy szakmai közösség, van kivel beszélgetni. Ádámék és Dávidék tőlem függetlenül kezdték el itt a munkát, de abban komoly szerepem volt, hogy Zsolt is borászkodni kezdett.
Köllő Zsolt: Bár a pincészetem csak egy éve létezik, 2018-ban már készítettem bort. Egy hektárom van mindössze, Irsai Olivér, zenit, cserszegi fűszeres, kékfrankos, merlot, chardonnay, cabernet és sauvignon blanc terem rajta, mindenből egy kicsi. A területemet úgy ismerem, mint a tenyeremet, az összes tőke a barátom. Nagyjából 2200 palack bort készítek évente, a reduktív tételek adják a gerincet, a cabernet és a merlot kerül hordóba.
Sobor Dávid: A keresztapáméknak Lovason volt szőlője, sok szép gyerekkori emlék fűződik hozzá. Talán innen ered a föld és a kézműves borászkodás szeretete. A munkám viszont a fővároshoz köt, így a távolság miatt a balatoni szőlőművelés szóba se jöhetett. A nyarakat Velencén töltjük a családdal, ezt a részt is viszonylag jól ismertem, és amikor 2016-ban rábukkantam egy pázmándi ingatlanhirdetésre, nem gondolkodtam sokat. Egy ezer négyzetméteres zártkert boldog tulajdonosa lettem, a benne lévő, legalább 45 éves szőlőtőkéken egy régi magyar fajta, mézes fehér termett. Így kezdődött a gazdálkodás. A területünk most is pici, 0,6 hektár összesen, van még pátriánk, kékfrankosunk, pinot noirunk, és művelek egy kölcsönültetvényt is, ahonnan cserszegi fűszerest szüretelünk. Mindössze 600 palack bort készítünk évente, de sokfélét. Palackozunk fajtaborként cserszegi fűszerest, kékfrankost és pinot noirt, és ezek mellé jön egy fehér és egy vörös házasítás. A vörös lett a KönnyűVér, aminek nagyon örülünk, a fehérben pedig szeretném az öreg tőkés mézes fehér legjobb arcát megmutatni, pátriával házasítva. Most pihen a pincében egy tartálynyi a 2019-es évjáratból, nagyon ígéretesnek tűnik.
Veliczky Zoltán: Gábor engem is fertőzgetett már, készítettem is bort, de eleinte nem mutattam meg senkinek. 2014-ben társultunk Ádámmal, és egy évvel később született meg a pincészet neve: ApróKertek. Hivatalosan 2016 óta vagyunk a piacon, a korábbi próbálkozásainkkal még csak magunkat boldogítottuk. Kéthektáros területünk gerincét olaszrizling és kékfrankos adja, a kadarka, a csókaszőlő és a néró csak azért van, mert szeretünk kísérletezni. A terv az, hogy ezeket majd nagyon pici mennyiségben, fajtaborként is megmutassuk, de a hangsúlyt egyértelműen az olaszrizlingre, a kékfrankosra és egy jó vörös házasításra helyezzük. A mi léptékeink szerint ezek képezik a volument. Tisztában vagyunk vele, hogy vannak olyan pincészetek, ahol a mi egész éves termelésünk csak palackozási veszteség lenne.
Miért kapta a pincészet az ApróKertek nevet?
Veliczky Zoltán: Mert ez a kéthektáros terület 11 kicsi darabból tevődik össze. Mindegyik hegyvidéki szőlőskert, köves, nehezen művelhető talajon. Sanyarú sorsú tőkékről szüretelünk, de szerencsére a szőlő szeret küzdeni. Organikusan gazdálkodunk, ez számunkra nagyon fontos.
Mind a négyen az ökológiai növénytermesztés elvei szerint dolgoztok?
Nagy Gábor: A sajátomat inkább kíméletesnek mondanám. Gyomirtót és rovarirtót a lehető legritkább esetben használok, és felszívódó szereket is csak akkor, ha feltétlenül szükséges. Ugyanezt a metódust követi Zsolt és Dávid is.
Mikor határoztátok el, hogy létrehoztok egy közösségi bort?
Schubert Ádám: Korábban is beszéltünk már róla, de a döntést egy éve hoztuk meg, és már ennek ismeretében metszettünk. Gábor és Zsolt főként fehérborokat készít, de mégis úgy döntöttünk, hogy vörös lesz a közös, mert a vörösborkészítésnél kisebbek a különbségek, itt volt esélyünk közös nevezőt találni.
Mi tehát a közös nevező?
Sobor Dávid: Mindegyik bor házasítás, amelynek az alapját 60-80% közötti kékfrankos adja, és egyik se került hordóba. Könnyű, jól iható, gyümölcsös vörösbort szerettünk volna készíteni, de a megvalósításban már mindenki szabad kezet kapott. Nem írtunk elő egzakt paramétereket alkoholra, tanninra, savra, azt viszont fontosnak tartottuk, hogy legyen érezhető, hogy ezek a borok egy családba tartoznak.
Mind a négyen különböző válaszokat adtatok a kérdésre. Milyenek lettek a borok?
Schubert Ádám: Nálunk 25% néró került a kékfrankos mellé. A szőlőfajtákat külön szedtük, 4 napig héjon áztattuk, külön préseltük. A borok spontán erjedtek, és házasítás után 6 hónapos érlelést kaptak. 950 palackot töltöttünk.
Nagy Gábor: Én cabernet sauvignont adtam a kékfrankos mellé. A szőlőt egybeszüreteltük, 4-5 napos hideg áztatás után spontán erjedt a bor, a gyümölcsösség megőrzését tartottam a legfontosabbnak. 1000 palack van belőle.
Köllő Zsolt: Én is egybeszüreteltem, a két terület egymás mellett van. A kékfrankos mellé 30% merlot került. Nálam is ázott héjon a szőlő, az erjesztéshez fajélesztőt használtam. 333 palack borunk lett.
Sobor Dávid: Nálunk pinot noir került a kékfrankos mellé, 60-40% arányban. Egybeszüreteltük. A pinot már eléggé érett volt, ezért lett végül az alkoholtartalom viszonylag magas, 13,5%. Az almasavbontás és az erjesztés irányítottan történt. 500 palack készült belőle.
Mi a célotok a Könnyűvérrel?
Veliczky Zoltán: Szeretnénk a fogyasztók figyelmét felhívni Pázmándra, az itteni borra, és tudjuk jól, hogy ez csak összefogással sikerülhet.
Nagy Gábor: Azt is szeretnénk bebizonyítani, hogy nyáron is lehet jó vörösbort inni, és reméljük, hogy a KönnyűVér meggyőzi a kétkedőket. A közösségi bor ötlete Schubert Ádám fejéből pattant ki, de a kezdetekre már egyikünk sem emlékszik pontosan. Az viszont fontos, hogy mindig szerettük volna, ha kialakul egy jól működő szakmai közösség, és ezt a borral kapcsolatos munka során sikerült létrehozni. Emberileg és szakmailag egyaránt sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, ami azért is fontos, mert minél jobban ismerjük egymást, annál könnyebben tudjuk egymás munkáját segíteni.
Ki adta a bor nevét?
Köllő Zsolt: Veliczky Zoli sziporkázó szóművész, ontja magából a vicces szójátékokat, ő dobta be a KönnyűVér nevet is. Gábornak azonnal megtetszett, én egy darabig ízlelgettem, aztán megszerettem, Ádámot és Dávidot viszont nem volt könnyű meggyőzni. Novemberben tartottunk egy kóstolót, ahol megkérdeztük a közönséget, és mindenki erre szavazott.
.jpg)
Úgy terveztétek, hogy április elején szerveztek egy nagy bemutatót a négy Könnyűvér számára, ez azonban a bevezetett korlátozások miatt nem valósulhatott meg. Lemondtatok róla, vagy csak későbbre halasztottátok?
Schubert Ádám: Nagyon jó lenne, ha egyszer összehozhatnánk egy estét itt Pázmándon, a Bálint Boráriumban, ahol a barátaink zenélnek, és mindannyian együtt vagyunk. De ez egyelőre nem valósulhat meg, úgyhogy május végére tervezünk egy online kóstolót, mert a Könnyűvér nyári vörösbor, most kell megismernie a közönségnek.
Megjelent már a bor kereskedelmi forgalomban?
Veliczky Zoltán: Igen, már mindegyik pincénél kapható, és ott van a Bálint Boráriumban is. A négy pince néhány kilométerre van egymástól; ha valakinek kedve tartja, tegyen a párjával egy Könnyűvér-túrát Pázmándon. Ideális hétvégi program.
Egyszeri alkalom volt, vagy mostantól minden évben elkészül a Könnyűvér?
Nagy Gábor: A mennyiség növelése nem cél, de ha az emberek szeretik, mi szívesen elkészítjük minden évben. Értékesítőpartnerünk ugyan egyelőre nincs, de ez a néhány ezer palack könnyedén elfogy a tó körül. Egy boldogító nyári estén a sült hal, a lecsó, a grillhús vagy a paprikás krumpli mellé a legjobb választás, de egy romantikus naplementének vagy egy csillaghullásos augusztusi éjszakának is kellemes társa lehet.
