2016.10.14. | Burai László
Mindig azok a lányok a legizgalmasabbak, akikkel a legtöbb zűr van. Egy barátom kijelentése jutott eszembe, miközben a kadarkákat kóstoltuk. Ritkán ad emlékezetes élményt a fajta – viszont amikor igen, akkor arra sokáig emlékszünk.
Ez tényleg így van, a mai napig jól emlékszem arra a Remete kadarkára, ami megváltoztatta a fajtáról alkotott véleményemet, pedig az nem mostanában volt. És hol a zűr? A borászok már beletörődtek, hogy a kadarka tíz évből ötször nem ad izgalmat, háromszor szép borokat hoz, a fennmaradó két évben viszont olyat tud, ami feledteti a többi nyolc év minden nehézségét. Többször találkoztam már emlékezetes kadarkákkal, ezért is örültem meg, amikor kiderült, hogy a szokásos heti Borsmenta-tesztünk erősen kadarkahangsúlyos lesz.Úgy okoskodtam előre, hogy valószínűleg 2015-ös borok kerülnek majd a poharakba, ezek közül még sokat nem kóstoltam. Az évjáratban végül igazam lett, és a fajta sokszínűsége is újból bizonyítást nyert. A kóstoló most is vakon zajlott, továbbra is hiszünk abban, hogy csak így lehet előítéletektől mentesen véleményt alkotni.
Jól indítottuk a sort, az első bor kirobbanóan friss és üde volt, szerethető illatában rengeteg ribizlivel, cseresznyével és finom fűszerességgel. A közepesnél kisebb testet élénk, virgonc savak tették lendületessé. Laza szerkezetű a korty, jól iható bor. Megfogott az az egyértelműség, ami az ízeit jellemezte; markáns gyümölcshangsúly, mindezt nagyon könnyedén, kis fűszeres kísérettel. Kíváncsian vártuk, hogy ki készítette a bort, és meglepődtünk, ugyanis a Takler Pincétől ennél súlyosabb kadarkára számítottunk volna, de mindannyian kedveltük ezt az új irányt!
A Neiner fivérek megrögzött kadarkások, az egyik régi ültetvényüket a Porkoláb-völgyben én is igen jól ismerem, ott tanultam meg, hogy milyen kemény munka a bakművelésű tőkékről szüretelni. A 2015-ös bor egészen visszafogott illatban, letekerték a hangerőt, halványabb a gyümölcs és a fűszer is. A korty már attraktívabb, a közepesnél kisebb testhez képest arányosak a savak. Viszont ízben továbbra sem hengerel, hibiszkusz, halvány meggy és ribizli, valamint érintésnyi fahéj tűnik fel. Szép bor ez, de a Takler intenzitása mellett nem rúg labdába.
A harmadik bor igazi meglepetés volt, nekem nagyobb, mint az első. Ugyanis Villányból érkezett, ráadásul a Bock Pincét más típusú borokban gondolom erősnek, de most rácáfoltak rendesen az előítéleteinkre, ezért is jó, hogy vakon kóstolunk. Kifejezetten elegáns illat málnával, ribizlivel, jócskán fűszeres, és nem csak a hordó miatt. Közepes test, arányos savak, lendületes a korty, kellően laza szövésű is. Cseresznye a fő vonal, lédús rendesen, finom étcsokival, kakaóporral. Izgalmas kis bor, szerettük!
Németh János kadarkája más hangulatú: finoman virágos illat, hűvös, fűszeres hangulatba oltott meggylé. A korty is passzol ehhez, elsőre meggylének tűnik, olyan jól iható. Arányos bor, jó savak, a korty második felében már földes jegyekkel, a korty végén kis meggymagos fanyarsággal. Abban maradtunk, hogy teljesen megérdemelten került be Janó bora a Bortársaság szortimentjébe, várjuk a többi tételt is.
Heimannék hosszú évek óta kísérleteznek a különböző klónokkal, hogy melyik működik legjobban a szekszárdi löszön. Az alap kadarkájukat kóstoltuk először, és meglepett, hogy a hordó milyen hangsúlyos az illatban, a finom puncsosság mellett visszafogott piros bogyósok jelennek meg. A korty kárpótol mindenért, kerek, lédús, fűszeres és egészen tartalmas. Sok közös vonás figyelhető meg az illattal, ez mindenképpen pozitív.
A Céh Kereszt Kadarka az első lepalackozott eredménye a kísérleteknek, egy része hordóban, egy része acélban érett. Egyértelműen rokon az előző borral, de annál jóval kifinomultabb, izgalmasabb, egyértelműbb, jó ízléssel megválasztott hordóval, minden a helyén van. Nincsenek kérdéseink, volt értelme a klónkísérleteknek!
A Szeleshát kadarkájával zártuk a sort, bár elsősorban nem ezt a fajtát kötöm a pincéhez, a kékfrankos és a merlot is hamarabb eszembe jut róluk. Minimális fülledtséggel nyit illatban, de hamar tisztul, és csipkebogyó, ribizli és szegfűszeg kerül elő. A korty vastagabb az eddigieknél, de az élénk sav jól tartja. Ilyen előzmények után nehezebb jól teljesítenie, nem olyan attraktív, mint Heimannék dűlős bora, de egyértelműen hozza a fajta karakterét, csak a kortyvégi kesernye lóg ki egy kissé a képből.
Szép kis sor volt, 2015 egészen jó év volt a kadarka szempontjából, izgalmas, színes, fűszeres borok születtek, ráadásul remek arányokkal, lendületes savval. Mindenkinek javaslom, hogy kóstoljon bele ezekbe a borokba, mert nem minden évjáratban van ennyi élet a fajtában!
Fotó:
facebook