Vissza
Mészáros Pál az Év Bortermelője
2016.12.03. | Szabó Edit
A szekszárdi Mészáros Borházban mostanában egymást érik az ünnepek. Még jó, hogy akad a pincében bor elég, van mivel koccintani a jeles alkalmakkor…
„Az Év Pincészete” címmel is kitüntetett szekszárdi borászat az idei őszön elnyerte a Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka címet, a vállalkozás tulajdonosát, Mészáros Pált pedig „Az Év Bortermelője” címmel jutalmazta a Magyar Bor Akadémia. A friss díjazottal a család régi pincéjében, az érlelődő borok között beszélgettünk. Kóstolsz egy kis malbecet?
Malbecet bármikor. Tényleg ti telepítettétek először a borvidéken?
A borvidéken igen, de az egész országban kevés van belőle. Malbecünk úgy lett, hogy egyszerűen beleszerettünk. 2007-ben Argentínában voltunk, ott kóstoltuk. Igen jó bor, gondoltuk, jó lenne ez Szekszárdon is. 2009-ben telepítettünk fél hektárt, de a szűztermés annyira meggyőző volt, hogy lett belőle még egy hektár. Már tudjuk, hogy az is kevés lesz, készítjük elő a területet újabb két hektár malbec számára.
Ezek szerint bejött…
Nagyon bejött, szerencsére. Üde, gyümölcsös bor, itatja magát. Mi Latino néven palackozzuk, és úgy tűnik, nemcsak nekünk ízlik, mert mindig nagyon gyorsan elfogy.
.JPG)
Mi köt téged ehhez a régi pincéhez?
Az egész életem. A családunk ősidők óta szőlővel és borral foglalkozik, szüretkor gyerekként ott lábatlankodtunk a hegyen, aztán ide hordtuk be lovaskocsival a „csömögét”. Nagyon élveztük, mert ahogy jöttünk le a „szurdikokon”, az mindig kalandos volt. Akkor is voltak nagy esők, és sose lehetett tudni, hogy a vízmosásoknál kiborul-e a szőlő, vagy nem. Szüretkor mindig hagyományos ételeket főztünk, nagyapámék birkát vágtak. Két-három napig tartott a munka, azalatt el is fogyott a birka. Jó volt az is, de gyerekként a sütemények vonzottak legjobban, ma már valahogy nem tudunk olyanokat sütni.
Milyen volt a nagyapád bora?
Nem mondanám meg, ha nem lett volna jó, de szerencsére igen jó bort készített, így dicsekedhetek vele. Neki is volt mindig fehér kadarkája, de abban mindig hagyott egy kis cukrot. Az volt nagyanyám ünnepi bora. Gyerekként mi is megkóstoltuk, ízlett is nagyon. Gyönyörű ízek, illatok voltak abban a borban.
Ezért kezdtél te is borral foglalkozni? A családi hagyományok miatt?
A szőlőmunka nem volt vonzó, de nagyon eltávolodni nem akartam. Agrárpályára mentem, aztán mégiscsak a szőlőben, a pincében kötöttem ki. Úgy látszik, a sorsát senki nem kerülheti el.
Honnan jött az első darab föld?
A mi családunkban hagyomány volt, hogy ha valaki megnősül, kap egy darab szőlőt. Én is kaptam hatszáz négyszögölt, hogy műveljem, s abból legyen egy kis mellékes jövedelmem. Így kezdődött. Aztán vásároltam hozzá, telepítettem, először csak a szőlőt adtuk el, aztán már a bort, először csak fehéret, aztán már vöröset is. Hobbinak indult, a rendszerváltáskor azonban adódott a lehetőség, hogy vásárolhatunk. Vettem tíz hektár szőlőt, de akkor pályázni kellett új feldolgozóra, mert kinőttük a pincét. Aztán meg a bor lett kevés, úgyhogy vettünk még területeket. A fejlesztés szinte folyamatos volt, és a mai napig nincs vége.
Mekkora most a birtok?
Jelenleg 120 hektáron gazdálkodunk, és a bor mellé 2014-ben jött egy négycsillagos szálloda is, a Merops Hotel. A pincészet szomszédságában épült, ez ma Szekszárd legmagasabb minősítésű szálláshelye. Ötven főt tudunk vendégül látni, van egy kis wellnessrészlege, és nagyon jó a konyhája is, jó szívvel ajánlom.
Eltelt néhány év, mióta elkezdted. Ma már a gyerekeid is veled dolgoznak…
Egy szülőnek ennél nincs nagyobb öröm. Zsanett a Merops Hotel ügyeit viszi, Péter fiam pedig borász lett. Ma már ő vezeti a borászatot, én pedig a szőlőt tartom kézben, de a borok ügyét mindig együtt beszéljük meg. A bikavér házasításakor az egész család kóstol.
Vannak viták?
Elvétve. Általában egyformán gondolkodunk. De a borkészítésben az a jó, hogy nem kell mindig minden vitát eldönteni. Ha nem egyezik a véleményünk, egyszerűen elkészítjük mindkét küvét, aztán majd az idő eldönti, kinek volt igaza. Legtöbbször mindkettőnknek egyébként, mert általában egyik bor jobb lesz, mint a másik. Mindegyiknek megvan a maga közönsége.
A bikavér Szekszárd egyik emblematikus bora, és az utóbbi években egyre fontosabb a szerepe. A Mészáros Borház több bikavére komoly díjakat kapott az utóbbi években. Szerinted milyen a jó bikavér?
Az a jó, ha a fajták nem kelnek külön életre, hanem szép egységet alkotnak a borban. Mi kadarkából, kékfrankosból, merlot-ból és a két cabernet fajtából állítjuk össze a bikavérünket. A házasításkor elsősorban a gyümölcsösséget tartjuk szem előtt, azt szeretjük, ha a fa csak támogatja, de nem uralja az ízeket. Meggyőződésem, hogy őseink azért találták ki a bikavért, mert szebbre, többre, különlegesebbre vágytak, és ezt a szépséget egy elegáns küvében találták meg. A szekszárdi bort régen is sokan szerették, Liszt Ferenc háromszor is járt a városban, és még a pápának is szekszárdi bort küldött ajándékba. Aki ezt a bort kóstolja, érezheti ma is, hogy a szőlőbogyót a napfény érlelte. Mi csak kiemelkedő évjáratokban palackozzuk, nagyon figyelünk a minőségére.
Igen nagy becsben tartjátok a gyurgyalagot. Róla neveztétek el a hotelt, és azt a küvét is, amelyik minden versenyen aranyérmet kap, ahol csak elindul. Mi a merops titka?
A merops a gyurgyalag latin neve. Ez a kedves kis madár a löszfalban fészkel, nagyon szép, kecses és gyors mozgású, élvezet nézni, ahogy cikázik a szőlőültetvények fölött. Minden repülő bogarat összeszed, ezért méhészmadárnak is hívják. Még a szőlőmolylepkét is megeszi, úgyhogy mi növényvédő szerrel nem is permetezünk. Nagy segítségünkre van a szőlőben, és nagyon szeretem nézni a röptét. Ezért neveztük el róla a hotelt is, és az egyik csúcsküvénket is.
Ritka bor jócskán akad a pincében. A malbec-ről már beszéltünk, van viszont egy olyan kadarkátok is, ami nincs másnak. Rólatok van elnevezve. Úgy hívják, Mészi kadarka. Ez honnan van?
A saját kadarkaklónunk gyümölcséből készül. Gyerekkoromban folyton csipkedtem az érett szőlőszemeket a fürtről – ez egyébként mostanra sem változott –, és felfigyeltem egy olyan tőkére, aminek sokkal édesebb volt a bogyója, mint a többinek. Abból nem is készült bor, a nagyszüleim meghagyták nekem, azt mindig én ettem meg. Ezt az ültetvényt egyébként még nagyapám kapta a nagyapjától, több mint 100 éves szőlő volt. Édesapám kivágta, újratelepítette, de azt az egy tőkét meghagyta. Nem tudtuk, milyen fajta. Amikor a kadarka divatba jött, elvittem Pécsre, a kutatóintézetbe, hogy vizsgálják meg. Megállapították, hogy egy ősi kadarkafajtáról van szó. Azonnal szaporítani kezdtem, és bejelentettem az országos fajtaminősítő intézetben. Mészi kadarka néven jegyezték be, mi pedig Szent Grál kadarkának hívjuk a belőle készült bort, mert meggyőződésünk, hogy ezzel a szőlővel megtaláltuk a szent grált.
Népszerű ez a bor?
Igen, nagyon sikeres. Megkóstolod?
Persze. Na és a klón?
A klón? Na, azt nem adjuk!
