Vissza
Rejtőzködők
2016.10.28. | Burai László
Igazi kis rejtőzködő pince a Carpinus Borászat, hiszen a boraikról igazából szinte csak a vájt fülűek tudnak. A nem túl hangsúlyos piaci jelenlétnek valószínűleg az lehet az oka, hogy a tulajdonos Bai testvérek mindketten a Dereszla Pincészet alkalmazásában állnak, ami komoly energiákat köt le.
Talán két éve, a Furmint Februáron találkoztam először a boraikkal, akkor annyit jegyeztem fel a noteszembe, hogy érdemes lesz rájuk figyelni. Arányos, kecses, fürge borokat mutattak, ami mindenképpen izgalmas, és nem csak Tokajban. Idén már kerestem őket a furmintok seregszemléjén, mintákat hoztak, ígéretesek voltak, felkeltették a kíváncsiságomat. Ennél messzebbre nem is jutottam, hiszen annyira könnyedén nem lehet a boraikkal találkozni, így kapóra jött a Borrajongó blog egyik szerzőjének, furmintfannak a meghívása, aki egy szinte teljes Carpinus-sort hozott magával Tokajból.
A Bodrogkeresztúron lévő családi borászatot 2013-ban alapította Bai Edit – főállásban a Dereszla Pincészet főborásza – testvérével, Istvánnal, aki korábban a Pajzos-Megyernél letette már a kézjegyét. A Gyertyános-dűlőben is van területük, innen kapta a nevét a pince, és a címketerv is a gyertyán leveleit idézi. Ezen kívül a Budaházy-, a Deák-, a Dereszla- és a Lapis-dűlőben vannak még szőlőik. A 2014-es évjárat náluk is csonka volt, ezt a furmintjukat egyébként a Lidlben is elcsíphették a szemfülesek, a 2015-ösöktől azért ennél jóval többet remél a testvérpár.
Elsőként a 2015-ös hárslevelűt kóstoltuk, ami a Gyertyános-dűlőben termett, nem látott hordót, és rizling fajélesztőt használtak az erjesztés során. Ez vissza is köszön az illatban, nem igazán idézi fel a hársat, hamarabb ugrik be a sauvignon blanc. A szerkezet rendben, a korty arányos, zamatos, igaz, itt sem jut eszünkbe a hárslevelű. Jól iható bor, akár piacosnak is mondanám, de nem éri el az előzetesen várt szintet.
A 2015-ös furmint fele is a névadó dűlőből származik, ez is csak acéltartályban volt, az élesztőből viszont több fajtát is használtak. Semlegesebb karakterű illat, némi zöldalma bukkan fel, de a furmint nem is a behízelgő illatáról híres. Laza szerkezetű a korty, igazán jól iható, a lendületes savak jól állnak neki, és a gyümölcsök mellett már némi ásványosságot is feljegyeztünk. Másnap étel mellett kiválóan működött, valószínűleg ez lehet az igazi terepe.
A Deák-dűlőből készített 2015-ös furmint sem látott hordót, viszont ennél saját élesztőt használtak. Lehet, hogy emiatt, de jóval intenzívebb az illat, virágos karaktere mellett gyümölcsök is felbukkannak. A korty lazább, a gyümölcsök színesebbek és ízesebbek, mint az előzőeknél, sült alma, őszibarack. Kerek, lágy karakterű bor, ám egy dűlős borhoz képest hiányoltam a koncentráltságot.
A Lapis az egyik legendás bodrogkeresztúri termőhely, az itteni furmint volt a sor legizgalmasabbja. Hűvös illat, finom citrusos, zöldfűszeres utalásokkal. Ízben nagyobb, sűrűbb, vastagabb, mint a megelőzőek, megfontoltan ugyan, de egyre több réteget mutat meg, szép sóssággal búcsúzik a korty. Valami ilyesmit vártam a pincétől az elejétől fogva, habár az alkohol kissé belekavar az összképbe ennél a bornál.
Sajnos a Grand Cuvée a dugósság áldozatául esett, így a 2015-ös Late harvest zárta a sort. Illatában gyermekkorom barack ivólevét idézi, jóleső nosztalgia. Kár, hogy a korty sem lép szintet, visszafogott savak, inkább az édessége dominál, aromáiban sem túl komplex. Nagyon jólesik inni, de azért ennél sokkal többet vártam tőlük a 2013-as kései boruk alapján.
Egyértelműen csalódott voltam a sor végén, pedig a borok alapvetően jó minőséget hoztak, egyszerűen csak az a plusz hiányzott belőlük, amit a korábbi futólagos kóstolások alapján vártam. Biztos szerepet játszik ebben az is, hogy a családi pince egyelőre még nem főállás egyikőjüknél sem. Mindenesetre várom a következő évjáratokat, mert a területekben, a mostani borokban is ott az ígéret!
Fotó:
Carpinus
-
honlap
