Vissza
Sári és a sütigyár
2016.09.27. | Raab Zsuzsanna
Egy hely Budapesten, ahol újra gyerekek lehetünk…
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, akit Sárinak hívtak. Ez a Sári nagyon szeretett sütni. Igaz, eredetileg vendéglátás-turizmus szakon végezte az iskolát, ám már ez idő tájt is több időt töltött kicsiny sütője mellett szorgoskodva, mint bárhol másutt. Sütött éjjel, sütött nappal, sütött rokonoknak és barátoknak, de még bizony kávézóknak is. Ízletes tortáinak, pitéinek, kakaós csigájának messze földön csodájára jártak.
Később aztán Sári férjhez ment, gyermekei születtek, de ő csak sütött tovább rendületlenül, addig-addig, mígnem kinőtte az otthoni konyhát. Ekkor gondolt egy nagyot és merészet: nosza, süteménybolt után nézett. Szerencsével járt, így az általa készített édességek beköltözhettek egy falatnyi üzletbe, amely épp az óvoda mellett állott, a regényes Budapest 11. kerületében, ott is a Kanizsai utcában. Innentől kezdve Újbuda apraja-nagyja Sári sütigyárába járt nassolni.
Hősünk azóta is az Édes Sári Süteményboltban süt, ha ugyan meg nem unta.
Aki nem hiszi, járjon utána!
Így szól a mese Naszádi Sáráról és népszerű süteményboltjáról. A Borsmenta kíváncsi volt, vajon tényleg olyan finom-e Sári süteménye, mint az hírlik, ezért egy kora őszi napon a Kanizsai utca felé vette az irányt.
Ismerős a környék: többször jártunk már errefelé. Az utca csendes, árnyas fái között most rajtunk kívül senki sem sétál. A hely tényleg kicsi, leülni csak néhányan tudnak, de ez egyáltalán nem baj, a figyelmünket úgyis a pulton látható édességek kötik le. Süteményillatot érzünk – most is készül valami finomság. Kisvártatva megjelenik Sári: a szőke hajú, kék szemű cukrászlány, az Édes Sári megálmodója és tulajdonosa. Kedvesen köszön, majd unszol, hogy válasszunk valami kedvünkre valót.
„Nagyon ügyelek a minőségre: kerülöm a margarintól dagadó, túlkrémezett, nehéz desszerteket. A kínálat szezonális, az édességek mindig friss alapanyagokból készülnek. Most citromtorta, citromos-levendulás sütemény, brownie, kakaós csiga, csokoládés-málnás pite és gyümölcsös sajttorta közül lehet válogatni. De októberben lesz sütőtöktorta is!” – kacsint ránk Sári, miközben türelmesen megvárja, amíg kitaláljuk, hogy mit kóstolnánk.
Nehéz dönteni. Végül egy csokoládés-málnás pite és egy gyümölcsös sajttorta társaságában ülünk le a kis asztalhoz, közvetlenül a játszósarok mellé. Sári azt mondja, hogy a szomszédos óvoda miatt sok gyerek jár ide, rájuk vár a minikonyha és a temérdek színes ceruza.
Valóban barátságos, otthonos a hangulat: a falakat saját készítésű fotók és vidám rajzok díszítik. Olyan, mintha nem is cukrászdában ücsörögnénk, sokkal inkább egy gyerekzsúr helyszínén, még a vendégsereg megérkezése előtt. Szinte várjuk, hogy felcsendüljön Halász Judit slágere, a „Boldog születésnapot!”.
„A sütés igazából hobbinak indult. Aztán egyre inkább főtevékenységemmé vált, főleg amikor otthon voltam a gyerekeimmel. Három éve nyitottam az Édes Sárit, mivel már annyian kértek tőlem süteményt, hogy otthon nem győztem a munkát. Sokan járnak ide a környékről, de szerencsére már van segítségem, így egyre több helyre szállítunk. Szeretem a régi, hagyományos recepteket, de nyitott vagyok az újdonságokra is” – meséli.
Miközben Sárit hallgatjuk, elégedetten falatozunk: a pite tésztája gyerekkorunkat idézi, vajas és omlós. A csokoládékrémben málnadarabok bújnak meg – legnagyobb örömünkre nem túlságosan édes. A sajttorta sem okoz csalódást, a sajtíz ugyan elég karakteres, a tetején lévő gyümölcsréteg viszont ügyesen ellensúlyozza ezt.
Szívesen kipróbálnánk a többi édességet is, de ezúttal nem fér belénk több falat. Sebaj, majd legközelebb!
Az Édes Sári olyan hely, ahol újra gyerekek lehetünk.
Fogyókúrázóknak viszont csak félve ajánljuk!
Fotó:
Raab Zsuzsanna
Édes Sári
