Vissza
Új, hullámos tejbegríz
2017.04.01. | Szoruló Pál
A tejbegríz az első szájból kiberrrregett-kifröcsögött kulimász, az első ölben landoló pottyanat, az első falra köpött pépes falat. Ilyenkor tejbepapi a neve.
A tejbedara amúgy eredetileg étel: könnyen emészthető, tápláló. De ez jut legkevésbé az eszünkbe róla. A tejbegríz a beteg gyerek ebédje. Az óvodát, iskolát vígan felejtő lázas lábadozóé. A kamasz utálkozva tolja félre, a felnőtt nosztalgikusan, bűntudattal kéri néhanap.A klasszikus tejbegríz csomómentes, de kit érdekelnek a rigolyás öregek receptjei? Az a jó, ha csomós! A csomó benne a legjobb! Tessék jó nagy adagokban belegórni a darát a forrásban lévő tejbe, hadd álljon össze a grízes tóban sok kis galuskányi sziget, csócsálható csomó.
Na de lehet, hogy valaki azt se tudja, mi fán terem a tejbegríz, muszáj annak is valahogy elmagyarázni értelmesen, nehogy má’ eltolja, és elmenjen a kedve a főzéstől mindörökre!
Szóval: végy (így mondják a könyvben mindig: „végy”) valami tejfélét, öntsd bele a lábosba (jó, ha előtte elmosod, állítólag egészségesebb), kezdd el forralgatni (van, aki vizet is kever a tejbe, de szerintünk ez f… majdcsúnyátmondtam, szóval: fölösleges).
Amikor már így-úgy bugyborog, zuttyants bele valamennyi izét (hívják gríznek is, darának is, de ne dőlj be, osz-posz ugyanaz a kettő). Ne kérdezd, mennyit, fogalmam sincs. Először is, mer’ mi sose főzünk kottából, aztán meg ízlés dolga. Meg a hangulaton is múlik. Van, hogy betonra akarja az ember, hogy a kanál bele se menjen. Máskor meg híg löttyösre lazítod, hogy elsüllyedjen rajta a szúnyog is. És az is van, hogy enni akarod-e, vagy ovisként szétbörrögni a négy égtáj fele – mert akkor nyilván a híg a nyerő. Szóval önts a szárazanyagból, amennyit akarsz!
Utána meg kavirgálni kell a fakanállal (műanyag is jó, de annak is fakanál a neve). Itt megint az a szitu, hogy ha konformista vagy, szorgosan kavirgálsz, hogy sima legyen. Ha meg hipszter nyúszkúl, netán extra ökoaktivista, akkor hagyod, hadd dagadjon magába’, ahogyan a jóisten megadja neki!
Na, és itt jön a legszebb rész. Amikor elkezd puttyogni, gejzírt játszani, a felszínt alulról kilyuggatva tejgőzpöffeneteket kilökni magából, hát az bazinagy élmény, direkt addiktív! Én a fél gyerekkoromat ott bambultam el.
Aztán egyszer csak elkezd összeállni. Ha türelmetlen voltál, ha kavirgálás közben nem hitted, hogy az a rengeteg kis pösszencs morzsapor bele fog nőni a tejbe, és folyton utántöltöttél – hát, akkor most szívás, mert egyszer csak besűrűsödik, mint a fene, és jé, kaptál kis lábosnyi fehér betont! (Mondjuk, hógolyózáshoz az is szuper a szomszéddal. Vagy lehet adni a macskának nagy galacsinokat, hadd labdázzon. Vagy fejbe dobni vele valakit a negyedikről.)
Itt kell elmondani, Dani, hogy van, aki a fortyogás második fázisában hozzáad egy kis tojást is. Az úgy megy, hogy a tikmony (ez jó szó, mi???) két fele még korábban varázsütésre szétvált (tőled jön a varázsütés, ne örülj!), aztán a világosabbik részt addig verte a delikvens, amíg dacból meg nem keményedett, a sötétebb részt meg mostanáig nem is bántja, viszont amint a főtrutymó kipöfögte magát, finoman belekeveri. A makacs, megkeményedett világosabbat meg már amikor hűl az egész szotty kifele.
Plusz kifelejtettem persze a cukrot (meg ne kérdezd, mennyi kell), pedig az rohadt fontos. Meg aki akar, nyomathatja a vaníliás cukrot (vanilincukor a neve papíron – és „rendes” vaníliarúddal nekem senki ne nagyképűsködjön!) vagy/és a reszelt citromhéjat. Szóval, valamikor az is kell bele (mármint cukor), még a vége előtt, de inkább az elejefelé.
Na, elkészült a tejbegríz. Olyan, amilyen, tökmindegy. Akkor jön rá még valami. A valami nagykönyv szerint kakaópor (jól be lehet szippantani, és félórát köhögni tőle) vagy lekvár (málna, eper, satöbbi). A Mars csokis, bountys konzumtársaság még nutellával is képes összekenni, fúj. Szóval, amit ráteszünk, az megy aztán bele az egész anyagba. Kanalanként, vagy csontra belekeverve. A belekeverés külön nagy szám: lehet spirált csinálni, Tejútrendszert, Csendes-óceánt, vértócsát, vagy gyanús trutyit, hogy senki ne akarjon beleenni. Figyelem: a mégvalamit a tejbegrízbe bele lehet kavarni, de kikavarni már sose tudjuk!
A múltkor mutattam valami pakisztáni havernak, azt mondja, nem rossz, de mér’ nem próbálod meg curryvel vagy kaporszósszal. Hát nem tudom. Talán majd ha legközelebb beteg leszek.
A Borshanta többi cikkét itt találod:
Felmásztunk a falvédőre – Interjú a Mádagaszkárra készülő Horváth Gáborral
Visszavágtak a Garciák – A Három Grácia mintájára új „férfibor” született
Tehéndombi Tőgyei Fehér – Frissitő a hétköznapokra
A séfasztal alatt – Exkluzív tudósítás egy díjátadóról
Utazz magadban! – Úti tipp
Jaj, te vendég! Ne menj még! – Szemelvények a Vendégkönyvből
Fotó:
Vető Gábor
