Vissza
A „tárgyalóteremből” jelentjük
2017.03.20. | Bőti László
Egy jó péntek este a beeróságon (sic!) kezdődik, hiszen odabent barátságos tér, kedves személyzet és mindennap más különlegesség fogad, ráadásul a szóda is ingyen van. Ahhoz pedig, hogy valaki odakerüljön, még komolyabb erőfeszítéseket sem kell tennie…
Természetesen nem a budapesti Markó utcai híres-hírhedt épületegyüttesről, hanem a Dohány utca kapualjai közé ékelt, jó érzékkel Legfelsőbb Beeróságra keresztelt műintézményről van szó, ami egy dologban azért hasonlít kevésbé kedvelt társára: itt is csak úgy röpködnek az ítéletek, csak jobbára sörökről, személyekről vagy az élet nagy dolgairól.
A kora este már szinte mindennap zsibongó a tíz sörcsapjával meglehetősen vendégmarasztaló, kényelmes vendégtérben, ahova a hét végéhez közeledve erősen ajánlott foglalás után érkezni. Merthogy mára a környék fontos cél- és találkozási pontjává váltak, cégérük pedig sóvárgó tekinteteket vált ki hétfőnként a 74-es trolin utazókból.
Hogy a hely viszonylag rövid idő alatt – áprilisban még csak második születésnapjukat ünneplik – elnyerte a közönség tetszését, abban a frappáns név- és a tökéletes helyszínválasztáson kívül óriási szerepe van a szakmai háttérnek és az elhivatott hozzáállásnak. Ez esetükben nem csak üres frázis, hiszen a két testvér, Bence és Balázs édesapjuk vállalkozói tapasztalatára és Bence diplomamunkájára alapozva nemcsak létrehozták a sörözőt, de maguk is rendszeresen beállnak a pultba. Sőt, ahogy a „Fater”, úgy ők is szinte estéről estére ott vannak, ajánlanak, csapolnak, és mesélnek a sörökről kitartóan.
De nemcsak ők, hanem a korsók között sürgölődő lányok is, akik az épp csapon lévő, folyamatosan változó, elég sok főzdét lefedő tételekről és az ott jártunkkor épp 138 fajtát felvonultató üveges kínálatról is tudják a legfontosabbakat. Sörismertetés közben pedig szinte automatikusan kóstoltatnak, a két sör között vagy hazaindulás előtt ásványvizet kérőknek pedig grátisz szódát ajánlanak. „Ők a mi tükreink, nekik is köszönhető hogy ilyen jól működik a Beeróság” – mondja Bence.
A lelkesedésüket, a terveiket és a visszajáró vendégek számát elnézve úgy tűnik, így marad ez még jó sokáig, ugyanis szükség van olyan helyekre, mint az övék. Ahol a minőség tényleg fontos, ahol a családi háttér nem csak sztori, ahol beismerik, ha egy forgalmas este esetleg nem sikerül a legtökéletesebben, és ahol biztos kézzel vezetik át a tapasztalatlan vendégeket a választás nehézségein.
A fentiek ismeretében nem meglepő, hogy a Beeróságot nemcsak azoknak ajánljuk, akik nem akarnak eltávolodni a közlekedési gócpontot jelentő Deák tértől, hanem azoknak is, akiket eddig valami visszatartott a (kis)üzemi sörözéstől. Például az ismeretlen fajták és nevek, vagy a pult előtti döntésképtelenségtől való félelem. Itt figyelnek a kezdőkre: jól mutatja ezt a tanácstalanságukat leplezni sem próbáló, korsóikra izgatottan és az átlagnál szerényebben várakozó férfiak tömege is.
Mit igyunk?
A menüt igyekeznek úgy összeállítani, hogy a kisüzemi sörök világát sokakkal, így e sorok írójával is megismertető Távoli Galaxis mellett mindig legyen legalább egy búza, egy lager, egy stout és két gyümölcsös fajta. Mindezt, ugye, tíz csapon, tehát van olyan, amiből egyszerre több verzió is elérhető, így a „szüzektől” a kifinomult, versenyzésre termett főzeteket keresőkig tényleg mindenki megtalálja a fogához valót. Mi most az üvegesként szinte állandóan elérhetők közül mutatunk be párat, lévén hogy a hordós társaik folyamatosan cserélődnek.
Az „Egy sör ilyen is lehet?” kérdés kiváltója: Távoli Galaxis
Kultikus, és kezdésnek is tökéletes. Ha kisüzemi sörként ezt kóstolja meg először az ember, akkor jó eséllyel felébred benne a kíváncsiság, ami érthető. Az elég erőteljes keserűség jelzi az „újoncoknak”, hogy sörről van szó, ugyanakkor egy nagyon érdekes, muskotályos szőlőre emlékeztető illat és íz is megjelenik az orrban, illetve a nyelven, ami rögtön „aha-élményt” okoz. Nem véletlen, hogy a Rothbeer sörfőzde teremtménye a 2. Magyar Házisörfőző Versenyt úgy, ahogy van, meg is nyerte, illetve hogy palackokba zárva reggelizőhelyektől éttermekig sokfelé megtalálható.
A biztos sikert hozó randisör: Illuminátor
Sokoldalú és többfunkciós tétel, hiszen nemcsak hölgyek elcsábítására, de a csak gyümölcsös söröket fogyasztók komolyabb „vizekre” való terelésére is kiválóan alkalmas. A miértre a sárga húsú őszibarackra emlékeztető íz, a kellemes, kiegyensúlyozott édesség, a krémes, vajas érzetet adó korty és a 7,2%-os alkoholtartalom a válasz. Mindezt természetesen gyümölcsök nélkül, 4 féle komló hozzáadásával, illetve a szűrés és a pasztörizálás mellőzésével érik el a Kapucinus főzdénél. NAGYON ajánlott!
A honfoglalók védőitala: Köleses
Nemzetünk, bárhogy is gondoljuk, messze nem borivóként kezdte, hiszen a kedvesen csak kalandozásnak titulált, valójában más népek lenyilazását jelentő tevékenység közben vajmi kevés idejük, pláne helyük volt szőlőt művelni. Ittak ők sok mindent, többek között egy boza nevű, kölesből készült erjesztett italt is. A Jászdózsa főzdénél rendhagyó módon szintén ezt a gabonafélét vették alapul, amikor megalkották a kérdéses tételt, és nem tették rosszul. Érdekes, könnyen csúszó, amolyan „lebetonozok egy teraszt” típusú ivósör, ami azonban tartogat kis érdekességeket, például édes, sütőmargarinra emlékeztető illattal és a pirítóst eszünkbe juttató ízzel nyit, amit egy kis kesernye hamar ki is egyensúlyoz. Az összhatás semmiképp sem nevezhető átlagosnak, és ha nem is innánk egész este, pár üveg biztosan elfogyna belőle.
Ételkínálat:
A klasszikus ropin, mogyorón és nachoson kívül ropogtatnivalóként van még beef jerky (szárított, füstölt marhasnack), illetve összesütött szendvics. A mentes italokra vágyóknak is van alternatíva, őket teák, és házi szörpök várják.
Hazavihető üveges sörök:
Két hűtőből válogathatunk – gyakorlatilag órákig.
Kártyás fizetés:
Van
Fotó:
Bárdosi Márk
