2016.12.15. | Szabó Edit
Nagy-Eged-hegy mesterkurzus páratlan élményekkel, komoly tanulságokkal.
2009 szeptembere volt, álltunk Bukolyi Lászlóval a Nagy-Eged-hegy tetején, és nem tudtam betelni a látvánnyal. A szőlő élénkzöld levelei közé sárguló foltokat festett az őszelő, az ültetvény határát a cserszömörce mélyvöröse jelölte, és tudtam, hogy a ködbe vesző messzeségben valahol ott kanyarog a Tisza is, csak épp nem annyira tiszta az idő, hogy ellássunk odáig. A különleges atmoszférájú hely mindenkit rabul ejtett, aki csak felkapaszkodott az ibolyaillatú hegyre. Akkor még csak a sejtés volt, meg a makacs hit, hogy ez a hely az ország egyik legjobb szőlőtermő területe; nem lehet véletlen, hogy itt bukkantak rá a Vitis Hungarica névre keresztelt 30 millió éves ősszőlőleletre. Azóta hét év telt el, és a Nagy-Eged beváltani látszik a hozzá fűzött reményeket.Valószínűleg sokan szívesen lettek volna a helyemben november 30-án este, amikor érdeklődő borkedvelők, újságírók és szakemberek jelenlétében érzékszervi próbának is alávetettük a „hegy levét”. Három pincészet tizenkét borát kóstoltuk végig, valamennyi a Nagy-Egeden termett szőlőből készült, szigorú szabályok szerint, féltő gonddal és nagy szeretettel.
A különleges termőhely sok fontos tényező együttállásának köszönheti egyediségét. Mert van szőlőültetvény ennél magasabban, ennél meredekebb helyen és mészköves talajon, de sehol sem teljesül ez a három adottság egyszerre. Ez volt az egri szőlőtermesztés bölcsője, a földet többnyire öszvérekkel művelték, munkagép ide fel nem ment soha. A termőréteg vékony, a növény nehéz körülmények között él, sokszor szenved, az itt születő borok mégis páratlan gazdagsággal, vitalitással és eleganciával rendelkeznek.
A mesterkurzus hatalmas meglepetésekkel szolgált. Tanúi lehettünk, hogy három teljesen különböző gondolkodásmódú borászat – a St. Andrea, a Kovács Nimród Borászat (KNW) és a Gróf Buttler – hogyan jut közös nevezőre, kizárólag a termőterület alapján. A forgalomban lévő tételek mellett alkalmunk volt kóstolni még piacra sem került borokat, de olyanokat is, amelyekből már csak néhány makacs gyűjtő őriz a pincéjében egy-két palackot.
Az Egertől északkeletre elterülő, 536 méter magas Nagy-Eged-hegy sokak szerint spirituális hely, és nem feltétlenül azért, mert feltűnően nagy számban élnek ott imádkozó sáskák. Alapkőzete triászkori mészkő, amit mészmárga borít. A hegy magasabban fekvő területein kizárólag a fent említett három borászat gazdálkodik, a Kovács Nimród Pincészet itt szüreteli Közép-Európa legmagasabban fekvő termőhelyéről származó kékfrankosát, amelyből a több nemzetközi versenyen is komoly sikereket arató Grand Bleu készül.
Üdvözlőitalként a St. Andrea Pincészet 2009-es évjáratú brut nature pezsgőjét kaptuk. A kellemesen fanyar blanc de noir kissé nehézkes. Mint kiderült, az alapbor a Hangács dűlőben termett szőlőből készült, a nagy és komoly boroknak megfelelő hozamkorlátozással. „Nem kifejezetten pezsgőnek való alapanyag” – vallja be Lőrincz György. Öt évig érlelték palackban, hogy elérjék azt a selymességet és komplexitást, amit reméltek. „Nem értünk hozzá, miért is lenne tökéletes, de szeretjük, mert a miénk” – mondja őszinte mosollyal a borász. Úgy tűnt, a megjelent vendégek is elnézték ezt a kis malőrt, a gyöngyöző ital elég gyorsan elillant a poharakból.
A hegy valójában a kék szőlő otthona, de azért terem egy kevés fehér is. Az egri borászok komolyan veszik a fehérbor ügyét, ezért is tartották fontosnak, hogy az Egedre is telepítsenek fehér fajtákat. A kóstolót három fehérborral kezdtük.
Fehérek
A St. Andrea Pincészet 2014-es Mária nevű küvéje furmint és chardonnay házasítása. Hűvös és nehéz évjáratban született, mégis telt, izgalmas, gazdag bor, virágos, gyógynövényes illattal, gyümölcsös, finoman ásványos ízekkel. Sűrű szövésű, mégis elegáns, lecsengésében az enyhe, mézes édesség némi sóssággal keveredik. Izgalmas, egyedi karakterű bor, élmény kóstolni.
A Gróf Buttler Pincészet birtokigazgatója, Mikuska Péter elmondta, hogy a pincészet nagy-egedi termőterületén a fehér fajták közül csak viognier-t termelnek. Ez a francia szőlő egyébként is ritka Magyarországon. Féltucatnyi pincészet foglalkozik vele mindössze, de még annál is kevesebb, amelyik fajtaborként palackozza. A 2013-as Gróf Buttler Viognier parfümös, virágos illattal hódít, aromavilága gazdag, a textúra elegáns. Lecsengésében finom mineralitás. A nagyon komoly alapanyag miatt kissé nehézkessé válik, csak ételhez kívánnánk a második pohárral.
A Szepsy Istvántól vásárolt furmintoltványok 350-450 méteres magasságban sorjáznak a Kovács Nimród Borászathoz tartozó területen. Egy hektárnyit ültettek belőle, és a tapasztalatok szerint nagyon jól érzi magát. Senki ne számítson a Tokajban megszokott jegyekre, ez a szőlő a Nagy-Egeden egészen más karakterű bort ad. A 2010-es nehéz, csapadékos év volt, az 550 mm-es csapadékátlag háromszorosa szakadt a borvidékre, emiatt nagyon kevés bor készült ebben az évben. A 2010-es Kovács Nimród Furmint illatában körtés és sárgabarackos aromákat érzünk, és egy kis krétás, kovaköves jelleget, ami ízben is visszatér, csakúgy, mint a gyümölcsök. Sűrű, gazdag, intenzív bor, hosszú, ásványos utóízzel. Még mindig fiatalnak érezzük.
Vörösök
A Nagy-Eged-hegyen elterülő ültetvények csaknem 90%-a kék szőlő, többségében kékfrankos, pinot noir, syrah, merlot és kadarka. A belőlük készült borok mindegyike magas alkoholtartalmú, ugyanakkor gazdag és sűrű ital. Egyik sem könnyed, hétköznapi tétel, mindegyiknek súlya van, de mindegyiknek máshogyan.
Gróf Buttler Egri Kadarka Superior 2013
A kadarka fontos fajta a magyar borászatban, ezért sokan nagyon komoly hangsúlyt fektetnek erre a kicsit makrancos, de rendkívül izgalmas bort adó szőlőre. A Gróf Buttler Pincészet is szereti a kadarkát, 4,5 hektárt telepítettek belőle az Egedre. Bátor vállalkozás, a termőhely ugyanis alaposan átértékeli a fajtát. Már a pohárba töltve látszik, hogy nem a megszokott, könnyű, gyümölcsös itallal van dolgunk. Sűrű, sötét, vaskos bor ez, 15% fölötti alkoholtartalommal. Az illata viszont erőteljesen kadarkás, a piros bogyós gyümölcsös, fűszeres jegyek dőlnek a pohárból, de érezhető a magas alkoholtartalom is. Kóstolva érett, gömbölyű, gazdag bor, lendületes savakkal, piros bogyós gyümölcsök ízével. Nem könnyű inni, ételt kíván, viszont nem halászlét, mint a kadarkák általában. Sertéssült mellé jöhet a második pohár is.
„Ha egy borvidék üzenni akar az embereknek, először mindig az identitást kell megfogalmazni – véli Lőrincz György. – Fontos, hogy mit kóstolnak szívesen az emberek, milyen irányba halad a gasztronómia, de az egri karakter kidomborítása legalább ennyire lényeges, és ezt a karaktert nagyon szépen hordozza Eger emblematikus bora, a bikavér.”
St. Andrea Nagy-Eged-hegy Egri Bikavér 2013
Fiatal bor, ez az első alkalom, hogy bemutatják a közönségnek. Szép volt az évjárat, és az amúgy is izgalmas savakat még markánsabbá rajzolta az Eged-hegy talajának mésztartalma. A házasítás hatféle borból készült. Az alapja kékfrankos, de van mellette kadarka, csókaszőlő, pinot noir, merlot és syrah is. Sűrű, sötét, majdnem fekete bor, gazdagsága már a megjelenésben megmutatkozik. Illatában mentás hűvösség, fűszerek és egy kis füstösség, kóstolva komplex, a piros és fekete bogyós gyümölcsök rendkívüli tárházát vonultatja fel. Gazdag és izgalmas bor, az Eged-hegynek köszönhető egyedi aromavilággal. Szívesen kóstoljuk egy év múlva.
Kovács Nimród Grand Bleu 2012
Ez a bor a Nagy-Eged-hegy tetejéről, az ország legmagasabban fekvő kékfrankost termő területéről származik. „Büszkék vagyunk a kékfrankosra, és nagyon hiszünk a fajtában” – mondja Kovács Nimród borosgazda, miközben a Grand Bleu-t pohárba töltik. 2009-ben termett először az ültetvény, akkor még csak 500 palack bort adott, aztán évről évre emelkedett a mennyiség. „Ez a legdrágább borunk, az Egyesült Államokban 65 dollár egy palack, és szerencsére szeretik” – mondja nevetve a kábeltelevíziózás világából érkezett borosgazda, aki tavaly új főborászt szerződtetett. Szerdahelyi Péter Amerikából jött vissza az egri pince élére.
Ez a bor egy éve pihen palackban, de még nincs a piacon. Most kezd igazán szépülni. Lassan nyílik, aztán szinte elsodor az illatával és az ízével. Gazdag, telt, fekete gyümölcsös bor, komoly mélységei vannak, és még sokáig fog fejlődni. Intenzív, de nem harsány, inkább elegáns, ígéretes kékfrankos.
St. Andrea Nagy-Eged-Hegy Egri Bikavér 2012
„A gyümölcsösség, a termőhely és az érettség egyensúlyban kell legyen, különben a borélmény nem lesz teljes” – tanítja a hallgatóságot Lőrincz György, miközben a St. Andrea pincészet következő borát kóstoljuk. Kékfrankosalapú bikavér ez is, de már korosabb, mint az előző, komplex illatának sötét szirmú virágosság ad egyediséget. Bársonyos, kedves, jól iható bor, csodaszép, érett gyümölcsösséggel, csokoládés, kakaóbabos ízekkel, nagy potenciállal.
Gróf Buttler Egri Bikavér 2011
Mikuska Péter szerint a Nagy-Egeden termett borok 15-20-25 évig is érlelhetőek, így aztán nem csoda, hogy ezt a 2011-es bikavért fiatalnak érezzük. Mindössze két hónapja került palackba, az azt megelőző öt évet hordókban töltötte. A birtokigazgatótól megtudjuk azt is, hogy a bor most vált fogyaszthatóvá, eddig kimondottan barátságtalan arcát mutatta. Cabernet sauvignon, kadarka és pinot noir házasításával készült, a Gróf Buttler Pincészet ugyanis erre a termőhelyre nem telepített kékfrankost.
A bor sűrű és sötét, intenzív illatában a fekete bogyós gyümölcsök mellett menta, szegfűszeg, rózsabors és egyéb fűszerek világa. Kóstolva vastag, széles, a magas alkoholtartalom erőteljesen melegít. Kóstolva is széles spektrumú, gazdag, de az ízek még nem simultak össze. Idő kell még, hogy valóságos értékeit megmutassa.
St. Andrea Nagy-Eged-hegy Egri Bikavér 2011
Ez a bor gyakorlatilag elfogyott már. Van ugyan még néhány palacknyi a pincében, ha valaki éppen erre vágyik, palackonként 30.000 Ft-ért hazaviheti a ritka kincset. Alapja kékfrankos és pinot noir, ezt merlot és syrah egészíti ki, a kadarka épp csak a fűszert adja. Kétéves hordós érlelés után töltötték palackba. Lőrincz György azt meséli, régen úgy tartották, hogy az Eged borait hatéves kor előtt nem szabad meginni. Nos, a világ változik, de az biztos, hogy kell idő az itt termő boroknak.
Ez a bikavér is sűrű és sötét, illatában húsos gyümölcsösséggel, fűszerességgel és egy kevés ásványos karakterrel. Szájban gömbölyű és hömpölygő, a magas alkoholtartalom szinte elvész, a gyümölcsös, fűszeres aromatika azonban gazdagon áramlik. Piros csili, meggy, szilva, fahéj és édesfűszerek találkozása ad a bornak kedves, emlékezetes ízkaraktert.
Kovács Nimród Grand Bleu 2011
Noha az imént kóstolt bikavérrel egyidős, ez a kékfrankos még nagyon fiatalnak tűnik. Az utóbbi évek egyik legsikeresebb bora volt, kvalitásait rengeteg díjjal ismerték el szerte a világon. „Eger az eleganciáról szól, és ez a bor nagyon szépen mutatja ezt az eleganciát” – mondja Kovács Nimród. Még 250 palack van belőle a pincében, de azzal szeretnél megvárni a tízéves kort, hogy lássák, valóban megvan-e benne az a potenciál, amit jósolnak neki. A színe mélybíbor, az illata gazdagon fűszeres. A szerecsendiós, fekete áfonyás, szegfűborsos, fekete cseresznyés jegyek finom dohányos karakterrel keveredve jelennek meg a pohárban. Kóstolva is fűszeres és gyümölcsös egyszerre. Intenzív, de nem harsány, minden korty egy új világ. Élmény kóstolni.
Kovács Nimród NJK 2009
A Kovács Nimród Pincészetnek csak két kék szőlője van a hegyen, a kékfrankos és a syrah, ezek házasításából készült a 2009-es NJK. Ez a birtok egyik csúcsbora. Illata összetett, nagyon izgalmas, mély, ezerféle fűszer, fekete bogyós gyümölcsök sokasága és egy kis füstösség adja sajátos karakterét. A korty is gazdag és intenzív, aromatikában követi az illatot, lecsengése végtelenül hosszú. Minden kóstolásnál újabb és újabb rétegeket fed fel, szívesen töltenénk vele egy estét.
Gróf Buttler Syrah 2012
Nehezen nyíló, koncentrált és komplex illatában az erdei és a fekete bogyós gyümölcsök – fekete ribizli, fekete cseresznye, áfonya, aszalt szilva, szeder – világát egy kis indigófestékes hangulat kíséri, ami nem igazán vonzó, de egy idő után kiszellőzik. Kóstolva telt, gazdag, fűszeres, lehengerlő és vastag, de valódi értékeit hozzá illő étel mellett mutatja meg.
Tanulságos és izgalmas esténk volt. Örülünk, hogy a Nagy-Egeden tevékenykedő három borászat valóságos párbeszédet folytat egymással, és így munkájuk gyümölcsét volt szerencsénk egymás mellett kóstolni. Köszönjük, hogy részesei lehettünk az élménynek!
Fotó:
Koltai Piroska