2017.03.02. | Bőti László
Ízlelgetjük a fatábla feliratát: SÖR丨SAJT. Lelki szemeink előtt sárgálló cheddarok, lágy brie-k és izgalmas, kisüzemi sörökkel teli korsók jelennek meg. Úgy sejtjük, hogy így egymás mellett valami igazán maradandót fognak alkotni…
A lüktető Nagykörút egy álmosabb szakaszán, a málló pompából ébredező Rákóczi tér közelében találjuk az említett műintézményt, aminek különlegességeiről és távlati céljairól Lados Péterrel, az egyik tulajdonossal beszélgettünk. Mert hogy története, tapasztalata és célja is van bőven – a tágas és barátságos, barátnői csevegésekre és „macsós” sörözésekre egyaránt alkalmas hely megnyitása csak a kezdet volt.
Péter ugyanis évekkel ezelőtt édesapjától, a húgával közösen örökölt egy kis, alapvetően a környéket ellátó sörfőzdét a Jászságban, majd úgy döntött, hogy belép az erősen habzó sörforradalom mezejére, és megpróbál felnőni a feladathoz. Tudja, nem kis dologra vállalkozott, hiszen a többiek pár év tapasztalati és technológiai előnyben vannak, ráadásul ő vegyészmérnöki tanulmányai mellett építi saját márkájukat, vagy esetenként szedi épp a komlót. Céljait viszont nagyon komolyan gondolja, amit az is jól mutat, hogy minden projektről kijelentő módban beszél, nem álmokként kezeli őket.
Ezek után nem meglepő, hogy ha épp nem az ivóban, a barátokkal kalákában fúr-farag, akkor a megszerzett tudományos ismereteit is felhasználva igyekszik a söreiket minél tökéletesebbre csiszolni. Egy egyenletes minőségű, állandó tételekből álló, a piacon megmérettethető portfólió és a hozzá tartozó márkanév kialakítása zajlik éppen, ami, úgy érzi, hogy ha lassan is, de biztosan beérik. Attól a pillanattól, hogy ez megvalósult, a SÖR丨SAJT már nemcsak ivóként és a minőségi sajtkultúra terjesztőjeként, hanem egyúttal „bemutatóteremként” is működik majd.
A terveknek azonban itt még bőven nincs vége, hiszen szeretnék a jelenleg 200 tövet, ezen belül pedig 13 fajtát számláló, a méretével itthon egyedülálló komlóültetvényüket növelni, illetve majd egyszer malátázóüzemmel is kiegészíteni, létrehozva egy komplex, a termelés jó részét lefedő gazdaságot. Közben dolgoznak azon is, hogy a söröző ételkínálatát megfizethető ebédmenüvel, illetve reggelivel is bővíthessék, ugyanis tapasztalataik szerint lenne rá igény.
A fogadtatás és az érdeklődés még az egyelőre takarékon futó marketing mellett is nagyon pozitív, amit jól mutat, hogy a rendszeresen meghirdetett kóstolóestjeik is nagyrészt telt házzal futnak, sőt a „karcosabb” sajtokat is egyre többen merik választani.
Ez pedig örvendetes, hiszen – legalábbis szerintünk – sajtot enni jó, hozzá sört inni pedig még jobb! Így azoknak, akik hozzánk hasonlóan képesek a konyhában állva, egymagukban felfalni egy teljes cikk brie-t, nem is tudnánk mást javasolni, mint hogy térjenek be hozzájuk, és élvezzék az ízeket! Vigyenek viszont valakit, aki hajnalban segít majd eltávolodni a sajtpulttól!
Mit igyunk, milyen sajttal?
Összesen húsz csap folyamatosan változó kínálatából válogathatunk, úgyhogy kicsi rá az esély, hogy ne találjunk ínyünkre valót. Ott jártunkkor a saját (Lados) és az őket a kezdetektől sok jó tanáccsal támogató Bázis sörfőzde tételei uralták épp a mezőnyt, de mellettük olyan nevekkel is találkozhattunk, mint a Mad Scientist vagy a Rothbeer. Időről időre felbukkannak érdekességek is, most például egy Oatmeal milkstout képében. Kóstolgassunk hát bátran, pláne hogy a korsóárak többsége is elég baráti a hasonló helyekhez képest!
A bevált német: Paulaner Weissbier
Bár meglepő lehet, hogy pont egy nagyüzemi búzasörrel kezdünk, de ha belekortyolunk, akkor belátjuk, nincs okunk ódzkodni, pláne hogy a híres Reinheitsgebot előírásai szerint készült. Kellemes, már nem vékony, de még nem is haraphatóan erős test, kiegyensúlyozott, a citrusos és banános között mozgó íz- és illatjegyek, korrekt habok.
Mi egy lágy, fehérpenésszel érő kecskesajtot, a Soignont kóstoltuk hozzá házi lekvár, szőlő és dió kíséretében – etette magát!
Ivósör a pincéből: Bázis Kellerbier
Egy picit fűszeresre komlózott, így az átlagtól eltérő lágerről van szó, közepes testtel, kellemes kesernyével, érdekes ízjegyekkel és jó ihatósságal. Olyan sör, amit az ember nem iszik a napon, de azt sem érzi utána, hogy teljesen megtelt, és már csak vizet kívánna.
Egy kellemesen sós, juhtejből készült, érlelt spanyol sajtot, a Manchegót kaptuk mellé, és tapasztalataink szerint a két ízvilág találkozása remekül működött, különösen ha a szeletet még a lekvárba is beletunkoltuk.
Az alkoholos reggeli: Oatmeal milkstout
Hozta a stoutok krémességét és a pörkölt maláta adta kellemes kávésságot. A korty után erős, mégis jóleső alkoholos érzet maradt vissza, illetve a fajta számunkra időnként túlzó, az italt gyakorlatilag desszerté tevő erős testét sem tapasztaltuk, így ha korsószám nem is, de pár pohárral simán meginnánk belőle.
Ahogy sörben, úgy a sajtoknál is haladtunk az egyre komolyabb versenyzők felé, így a sort egy hagyományos, mesékben is visszaköszönő angol sajttal, a Stiltonnal zártuk. Mi szeretjük azt a tipikus, főleg a tevéknél érezhető állatkerti szagot, így nem hőköltünk vissza, és azokat is erre biztatjuk, akik a hasonló illatvilágú élelmiszerektől alapvetően berzenkednek! Bár ízre erőteljes, a szagánál mégis lágyabb, állagra krémes, ízében pedig picit sós, picit citrusos, önmagában is elmajszolható.
Ételkínálat:
Sajtok kimérve vagy két különböző méretű tállá rendezve, gyümölcsökkel, magokkal és lekvárral körítve. A kínálatért az otthoni keretek között már régóta kísérletező, egyébként üzletvezetői pozíciót betöltő Merkl Norbert felel. Ha bizonytalanul méregetjük a pultot, akkor kérdezzünk bátran, vagy kérjük el a párosításokra is tippeket adó, a sajtokat mindössze néhány érthető mondatban összefoglaló füzetecskéjüket. Akkor sem nyúlhatunk azonban nagyon mellé, ha az alábbi ökölszabályt alkalmazzuk: hasonló a hasonlónak örül.
Hazavihető üveges sörök:
A szomszédban található, kooperációban működtetett Beerodalomba kell értük átmenni, cserébe viszont óriási választékból csemegézhetünk!
Kártyás fizetés:
Nincs
Fotó:
facebook
Bőti László