Vissza
Megfejteni Panamát
2017.03.17. | Burai László
Szőllősi Lívia, az Espresso Embassy oktató-baristája pár hete széles vigyorral újságolta nekem a kávézóban, hogy hamarosan Panamába utazik. Miután hazajött, megkerestem, hogy kifaggassam az élményeiről.
Honnan jött az ötlet a panamai kirándulásra, az égből pottyant?Majdnem. Zichó Zsuzsin keresztül adódott egy lehetőség, és úgy terveztem, hogy márciusban meglátogatom Panamában. Közben viszont kiderült, hogy addigra pont véget ér a szüret, így gyakorlatilag 3 nap alatt átszerveztem és elintéztem mindent azért, hogy már január végén repülhessek. A végén pedig még ráhúztam 5 napot, így az első panamai baristabajnokságon is ott lehettem bíróként.
Panamáról keveset tudunk, szerintem az átlagembernek a csatornán kívül kevés dolog jut eszébe az országgal kapcsolatban. Neked milyenek voltak a tapasztalataid az előzetes elképzelésekhez képest?
Kiutazás előtt mindenkinek volt egy-két jó tanácsa, a védőoltások, ugye, már kapásból megalapozták a hangulatot, amihez még jöttek a kígyók-bogarak meg mindenféle veszélyes lények az esőerdőből. Panamában viszont ezekből semmit nem tapasztaltam, a helyiek pedig kezdettől fogva kedve hihetetlenül kedvesek voltak velünk. Szinte az előzetes elképzelések ellenkezője fogadott, egy pillanatig sem éreztem magam kényelmetlenül.
Mielőtt elindultál volna, még nem tudtad, hogy eljuttok-e majd farmokra is. Ezt hogyan sikerült megoldani?
Miután kialakult a csapatunk, megbeszéltük, hogy mindenki megpróbálja mozgósítani a személyes kapcsolatait. Úgy gondoltuk, hogy pörkölőkön, baristákon keresztül talán könnyebben jutunk el a farmokhoz, de végül minden magától alakult, és olyan fantasztikus helyekre jutottunk el, mint a Finca Santa Teresa, a Damarli Estate vagy a Ninety Plus Gesha Estate. Nagyon kedvesen fogadtak mindenhol, szállást és ellátást kaptunk, de ami a legfontosabb, hogy rengeteg kérdésünkre válaszoltak.
Először voltál termőterületen. Olyan volt, amilyennek korábban elgondoltad?
Nem egészen. Előtte sosem kóstoltam kávégyümölcsöt, nem is tudtam elképzelni, hogy milyen lehet. Igazából a gyümölcshús nagyon kevés a mag körül, ráadásul vastag, erős héja van. A kettő között lévő vékonyka kis réteg azonban hihetetlen ízgazdag: mangó, papaja, trópusi gyümölcsök minden mennyiségben. Elég komplex ízvilágú, az érettségtől függően pedig változik az aromatikája.
Több fajtát is szedtünk, geishát, catuait és caturrát is, csak a legérettebb szemeket. Sok mindenre felhívták a figyelmünket a szüret előtt. Egyrészt vigyázni kellett, hogy a szemek ne sérüljenek szedéskor, mert akkor hamar oxidálódni kezd, ami akárcsak a szőlő esetében, itt sem kívánatos. Arra is figyeltünk, hogy ne maradjon semmi a földön véletlenül sem, mert az odavonzza a kártevőket. Ezen felül még a levelekre is külön ügyelni kellett, mert ha ezek sérülnek, akkor a fotoszintézis lassul. Azt hiszem, nem lennék igazán jó szedő, elég lassan ment a munka.
Érdekes, hogy a Ninety Plusnál már ökológiai szemléletben dolgoznak, nem permeteznek egyáltalán. Fákat is telepítenek, hogy még inkább szimulálják az eredeti környezetet.
Sajnos feldolgozást nem láttunk, de a Ninety Plus nem is enged látogatókat az üzem ezen része közelébe. Elég sok energiát fektetnek a kísérleti feldolgozási eljárásokba, így érthető, hogy ezeket nem adják ki másoknak egyelőre. Mindenesetre kóstolni azért tudtunk, a véleményünkre kifejezetten kíváncsiak voltak, ebből ők is sokat tanulnak.
A szüretnél egyébként a helyi őslakosokra támaszkodnak a legtöbben. Jó volt látni, hogy egyes farmok milyen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy jó körülményeket teremtsenek a munkásaiknak. A Damarlinál úgy tűnt, hogy a tulaj büszkébb erre, mint magára az ültetvényre.
Említetted, hogy a helyi baristabajnokság miatt végül a tervezettnél tovább maradtál. Mesélnél erről is egy kicsit?
Ez is menet közben alakult. Hallottuk, hogy akkor rendezik a bajnokságot, és mivel egyébként is nemzetközi bíró vagyok, jelentkeztem. A két főbíró Brazíliából és az USA-ból érkezett, összesen 28-an figyeltük a 18 versenyzőt. A helyiek termelőként a zöld kávéról jóval többet tudnak, én viszont pont azt képviseltem, amiben ők még kevesebb tapasztalattal rendelkeznek. Biztos vagyok benne, hogy a győztes nemzetközi szinten is megállja a helyét, de azért a teljes mezőnyről ezt egyelőre nem lehet elmondani.
Mennyiben változtatta meg a szakmai véleményedet, hozzáállásodat a panamai út?
Nagyon komoly lökést adott. Hiába olvasunk el mindent, nézzük meg az összes elérhető videót, semmi nem adja vissza azt, amikor leszeded, majd megkóstolod a cseresznyét. Ha voltak motivációs problémáim korábban, akkor ezek eltűntek, rengeteg új impulzus ért, a kávé olyan dimenziói tárultak fel előttem, amire eddig nem is gondoltam. A most megszerzett tapasztalatokkal magabiztosabban oktatok, bírálok, hiszen a tudásom valódi élményeken alapul.
Már holnap indulnék vissza, ha tehetném, a többiekkel viccelődtünk is azon, hogy ha egy panamai farmer megkéri a kezem, azonnal igent mondok, és ott maradok. Ez a rész ugyan még várat magára, de mindent megteszek majd azért, hogy újból eljussak Panamába.
Fotó:
Zichó Zsuzsa
-
honlap
