2019.10.06. | Szabó Edit
30 éves a Bussay Pincészet. Sok minden van a mondat mögött. Szép és nehéz évek, gondok, fájdalmak, emlékek, borok, emberek. Valaki, aki már a felhő széléről integet azoknak, akik fenékig ürítik az Örökséggel töltött poharat…
Bussay Dorottya éppen egyéves volt, amikor szülei úgy döntöttek, hogy Pécsről a Zala megyei kis faluba, Csörnyeföldre költöznek. Édesapja ott vállalt körzeti orvosi állást, attól kezdve az a hely lett a család otthona. Az első szőlőterületeket Bussay doktor két évvel később, 1989-ben vásárolta meg. Nem tudta még akkor, honnan is tudhatta volna, hogy 30 évvel később a lánya áll majd a helyén, a saját egyéves gyermekével és egy borász férjjel az oldalán.
Dr. Bussay Lászlót gyorsan megismerte a falu és a környék, de nem csupán azért, mert jó orvos volt. Kiderült, hogy a szőlőhöz és a borhoz is kivételes érzékkel közelít, alig telt el egy-két év, és már nemcsak a boráért, de a tanácsaiért is jöttek hozzá az emberek. Egyre népszerűbb lett, sokan látogatták, újságírók, boros vendégek adták egymásnak a kilincset, ő pedig örült, ha a Mura menti termőtájról beszélhetett, na meg a pincéről és arról, ami ott érlelődik.
Aztán a doktor beteg lett, és 2014 augusztusában elköszönt az élettől. Dóri december 3-án szakvizsgázott, és három nappal később már ott volt Csörnyeföldön, hogy átvegye édesapja helyét, a rendelőben és a pincében egyaránt. Huszonnyolc éves volt, pontosan tudta, hogy nagy lesz a cipő, de nem tudott nem belelépni a doktor lábnyomába. Egy darabig édesanyja segítségével intézte az ügyeket, aztán egyedül vitte a pincét, amíg csak meg nem jelent az életében a Somlói Vándor.
Kis Tamást birtoka a Somlóhoz köti, de az életét már Csörnyeföldön éli, kislánya és felesége mellett. A csörnyeföldi ház újra benépesült, a kicsi most egyéves, épp annyi, amennyi Dóri volt, amikor a faluba költöztek. A világot gyakran hátizsákból szemléli, hol apa, hol anya hátán utazik a szőlősorok között, a Mura mente, a szőlő, a pince az otthona.
A Bussay Pincészet 30 éves lett. Ezt illik megünnepelni. Dóri meghívta hát a számára fontos embereket, hogy együtt koccintsunk az eltelt évekre. Kedvesen beszélt, egyszerűen, komolyan. Elmondta, hogy hamarosan új ruhát kapnak majd a Bussay-borok, és hogy lesz majd Mura fehér meg Mura vörös, hogy mindenki tudja, hol terem az a szőlő, amit palackba zárnak. Az idei évtől már bio módon művelik a szőlőt, hiszen felelősek a környezetükért. És elmondta, hogy Tamással találtak a pincében egy rég elfeledett furmintot, amit még a doktor készített 2009-ben. Örökség néven palackozták le, meg is kóstoltuk együtt.
Dús, intenzív, gazdag bor, mély illatokkal, érlelt, gyógynövényes, csonthéjas jegyekkel. Nagyságához kétség sem fér, megdöbbentő erő és energia árad belőle, tízéves kora ellenére öregedésnek nyomát sem mutatja. Ez a bor is azt bizonyítja, hogy Bussay László nem véletlenül tartotta kivételesen értékesnek ezt a termőtájat.
A Mura fehér olaszrizling alapra épül, de van benne egy kevés szürkebarát és ugyanannyi rajnai rizling is. Ez már kóstolható, a pinot noir, csókaszőlő, laska, merlot, cabernet franc és cabernet sauvignon házasításával készülő Mura vörösre azonban még várni kell.
Koccintsunk addig Bussay pinot noirral, amibe most Kis Tamás elképzelései szerint került 5% fahordós érlelésű bor is, így kicsit teltebb lett a korty. Vagy inkább pezsgővel? Mert van az is! Olaszrizling, egy érintésnyi kövérszőlővel. 2016-ban készült, Szentesi József pezsgősítette. Illik az ünnephez.
Dóri mosolyog. Jó látni ezt a mosolyt. Olyan sok minden van mögötte, és olyan sok minden lesz mögötte még. Őrizzük sokáig ezt a képet!
Isten éltesse a Bussay Pincészetet! Isten éltessen benneteket!